A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

V. 21., 1 ff. — KB: Várpalota, Vár-völgy, 1968. VI. 27., 3 Ç. — 4 példány, ebből 2 a budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében. 53. Apanteles porthetriae MUES. — Л tor és ezzel együtt a középhát zömök — szemben a hozzá hasonló A. fulvipes (HAL.) fajjal. A középhát szélessége a két faj esetében: A. porthetriae 0,8 mm, A. fulvipes 0,55— 0,6 mm. A középhát és a hátpajzs sűrűn-ezüstösen szőrös. Az 1. hátlemez 2,5-szer hosszabb, mint tövi szélessége, tövétől kezdve fokozatosan keskenyedik, csak hátsó harmada-negyede finoman ráncolt, egyébként sima. Az ál torszelvény gyengén ráncolt. Elterjedése: hazánk területén gyűjtött példányok alapján írta le MUESEBECK 1928-ban. Azóta Csehszlovákia és a Szovjetunió európai részéből mutatták ki. — В i о n ó m i á j a: egyetlen gazdaállata a gyapjaspille (Lymanthria dispar L., Lep. Lymanth.) Lelőhelye. ÉB: Bakonybél, Vörös János-séd, 1959. V. 21., 1 ff. 54. Apanteles praepotens (HAL.) — Az 1. hátlemez csak kissé szélesebb hátul mint elöl, e két méret és hosszának az aránya 13—12 : 11 : 17. Középháta súrűnfinoman, inkább felszínesen (tehát nem mélyen) ráncolt, gyengén-hamvasan fényes. A hátpajzs sekély pontokkal, középen fényes, oldala felé (ahol valamivel sűrűbb a pontozás) hamvasán fényes. Az áltorszelvény középéle jól fejlett. A szárnyjegy tövén kivételesen világos folt lehet. A 3. hátlemez töve kivételesen finoman ráncolt lehet (hárskúti 1 P)Elterjedése: Európa néhány országából (Írország, Anglia, Németország, Finnország, Csehszlovákia) kimutatott faj. Magyarország fa u n á j á r a nézve új fa j. Lelőhelyei. Bf : Tapolca, Szent György-hegy, 1967. VII. 19—21., 1 Ç. — ÉB. Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., 1 9. Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 17., 1 Ç. — KB: Olaszfalu, Alsópere környéke, 1966. VII. 11—14.. 1 9. — 4 példány. 55. Apantales cf. praetor MARSH. — Kizárólag abban tér el MARSHALL (1885) és WILKINSON (1945) leírásától, hogy a szárny nem füstös. Az 1. hátlemez viszonylag széles, oldala párhuzamos, hosszának mellső és hátsó szélességének az aránya 21 : 14 : 15. A szárny12. térkép. Az Apanteles parasitellae (Bouché) : A (1 = Balatoncsicsó, erdészház környéke, 2 = Monoszló, Taróra-hegy, 3 = Sáska, Agár-tető, 4 = Uzsa, 5 = Bakonybél, Szarvadárok, 6 = Farkasgyepű, 7 = Gyulafirátót, Kispapod, 8 = Iharkút, 9 = Iharkút, Laposak, 10 = Bakonyszombathely, Feketevíz-puszta, 11 = Olaszfalu, Alsópere, 12 = Várpalota, Baglyas-hegy, 13 = Várpalota, Vár-völgy) — A. ruficrus (Hal.) : В (14 = Úrkút, 15 = Mecsérpuszta) — A. sicarius Marsh. : С (16 = Tapolca, Szentgyörgy-hegy, 17 = Keszthely, 18 = Szentgál, Usti-hey, 19 = Németbánya, vadászház környéke, 20 = Mecsérpuszta) lelőhelyei a Bakonyban. Karte 12 Die Fundorte von Apanteles parasitellae (Bouché), A. ruficrus (Hal.) und A. sicarius Marsh, im Bakony-Gebirge Map 12. The collecting sites of Apanteles parasitellae (Bouché), A. ruficrus (Hal.) and A. sicarius Marsh, in the Bakony Mts. jegytő világos foltja nem határolódik el élesen. Hossza 3,5—3,6 mm. Elterjedése: Angliából, Finnországból és a Szovjetunióból ismerjük néhány lelőhelyét. Lelőhelve. Kh: Várvölgy, Nagyláz-tető, 1969. V. 21.. 2 9. 56. Apanteles punctiger (WESM.) — Az alábbi bélyegek jellemzik leginkább ezt a fajt: 1. Az 1. hátlemez hosszúkás, másfélszer hosszabb, mint tövi szélessége, oldala kétszer hullámosan ívelt, hátrafelé enyhén keskenyedik, disztális fele a középháthoz hasonlóan pontozott, azonban a pontozás sűrű (azaz a pontok közti távolság lényegesen kisebb azok átmérőjénél), fényes ($cf). 2. A farsajka nem ráncolt, tüskeszerű csúcsba kihúzott, ami olyan hosszú, mint a 2. lábfejtőíz (9). 3. A .szárnypikkely és a lábak (a csípőkkel együtt) halványsárgák, a 3. csípő töve felül és belül sötétbarna foltos. A 3. lábszár vége és a 3. lábfej barna füstös. Elterjedése. Európa, Észak-Afrika. Ritka faj. M a g у а г о г szag f a u n á j á r- a nézve új. Lelőhelye (10. térkép). Kh : Uzsa, cseres-kocsányos tölgyesben (Potentillo-Quercetum) fűhálózva, 1963. VI. 4., 1 ff. Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6., 1 9 és 1 ff. — 3 példány, a budapesti Természettudományi Múzeumban. 57. Apanteles ruficrus (HAL.) — Nagyon közel áll az A. congestus (NEES)-hez, amitől megkülönbözteti az, hogy az 1. és 2. csípője pirosassárga. Átmeneti alakok miatt nem oly határozott különbségnek tűnik az, hogy az 1. hátlemez nem szélesedik ki annyira, éspedig az 1. hátlemez hosszának és hátsó szélességének az aránya az A. ruficrus esetében 12 : 11, az A. congestus esetében 13 : 13.5—14. E 1 t e l'

j e d é s e : az eredetileg palearktikus elterjedésű fajt az ember hol szándékosan betelepítette, hol nem szándékosan behurcolta az Óvilág különböző részeibe (Afrika, Fülöp-szigetek, Ausztrália). Számos lepkehernyó a gazdája, közülük csak néhány faj közös az A. congestus gazdaállat együttesével. Lelőhelyei (12. térkép). DB: Úrkút, 1967. VIII. 10—11., 1 9. — KB: Mecsér-puszta, 1962. VIII. 8., 1 ff. 58. Apanteles salebrosus MARSH. — A 3. lábszár a jelzett méretnél rövidebb, MARSHALL 1885). Az 1. hátlemez „négyzetes"', hossza és hátsó szélessége megsarkantyúja éppen fele olyan hosszú mint a lábfejtőíz (szemben az eredeti leírással, mely szerint a sarkantyú közelítően egyezik (vagy valamivel hosszabb mint széles). A 3. hátlemez mellső fele gyengén ráncolt. Elterjedése: Európa néhány országából (Anglia, Franciaország, Lengyelország, Olaszország, Németország, Szovjetunió európai része) ismert faj. Magyarország faunájára nézve új faj. 498