A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Badinszky Péter: Újabb őslénytani és földtani megfigyelések a veszprémi karni képződmények rétegsorában

tagságú rétegcsoport figyelhető itt meg. Részletes vizsgálatával még nem foglalkoztak. BÖCKH JÁNOS (1; 128. old.) a sportpálya (nála a „Táborállás lejtője" néven szerepel) nyugati előterében elmállott márgát és sárga mészkövet észlelt. LACZKÓ DEZSŐ (6) a mai sportpálya helyéről apró mészgöböcskékből és fosszilia törmelékből álló meszes palákat és márgás mészkőpadokat írt le. A pontos rétegsorrendet és a rétegek vastagsági adatait nem közölte, földtani térképén ezeket a rétegeket a felsőraibli szintbe tartozónak ábrázolta. A feltárt képződmények földtani szelvényét a 3. sz. ábrán láthatjuk. A rétegcsoport kezdőtagja a szürkéssárga, vékonyréteges posidonomyás mészmárga. Rétegei helyenként kismérvű utólagos hajlítást szenvedtek. A típusos mészmárga rétegek közé több vékony márga és mészkő közbetelepülés iktatódik, melyek összvastagsága a mészmárgához viszonyítva alárendelt. Az ősmaradványok közül a Posidonomyák tömeges előfordulása jellemző, de említésre érdemes a Phyllopodák jelenléte is. A mészmárga vékonycsiszolatban (I. tábla, 7. ábra). A vizsgált 12 méter vastagságú üledékcsoporton belül három fő fáciestípus különíthető el: 1. Sekélytengeri mészmárga fácies: Ide tartozik az 1. és 2. réteg. Az üledék összvastagsága 8 méter. A lerakódott üledékanyag pelit. Ennek megfelelően az egykori tengerfenék laza aljzatú volt. Az ősmaradványok zöme vékony héjú kagyló, amelyek a sekélytengeri viszonyokon belül a hullámveréses partközeli övben való képződést egyértelműen kizárják. A mészmárga valószínűleg nyílt-sekély tengeri fáciest képvisel. 2. Organogén törmelékes mészmárga fácies: Ide tartozik a 3, 4, 5, és 6. réteg, összvastagságuk 3 méter. A pelites üledékanyag mellett helyenként a mész-ooid képződés jut túlsúlyra. így a vastag héjú kagylók (Gonodus, Mysidioptera, Pecten) életlehetőségeit biztosító aljzat viszony ok alakultak ki. Ezek a szilárd, vastag vázzal rendelkező kagylók a szublitorális sekélytengeri övben éltek. A rétegekben nagy számmal található algák, hydrozoák és korallok a mai viszonyok között a trópusi sekélytengerben (Karib-tenger térségében, a Bahama pad területe) élnek; ezt a mai üledékképződést szintén a mészhomok-képződés jellemzi. Az organogén törmelékes mészmárga tehát meleg, trópusi tengerben, az algák optimális életkörülményeinek megfelelő (Corallinacea-öv, max. 27 m mélység) fáciesben képződött. 3. Mészkő fácies: Ide tartozik a 7. réteg, amely 11 méter mérhető vastagságú. A pelites üledékek fokozatos kiszorulásával a karbonátos üledékképződés jut túlsúlyra. A vastag héjú kagylók eltűnése a hullámveréses övnél nyugodtabb vízben képződött fáciesre utal, amely az algák, hydrozoák, korallok, Echinodermaták számára továbbra is kedvező életlehetőségeket biztosított. A három fő fáciestípus vizsgálatából az egykori tenger fokozatos elsekélyesedésére lehet következtetni. Ezek szerint a f áciesek között mindössze néhány méteres mélységkülönbséget tételezhetünk fel. II. Szalay-domb — Táborállás Ez a területrész az Újtelep északi folytatásában, a Séd-patak aranyosvölgyi szakaszának jobb oldalán található. A LACZKÓ D. VI. sz. földtani szelvényén is látható módon, a brachiopodás konglomerátumtól a fődolomitig terjedő karni rétegcsoport található itt. Sajnos, az egykori feltárások legnagyobb része ma már nem hozzáférhető, mivel a domboldal jó részét növényzet fedi, ezenkívül a kisebb kőfejtések során a kőzetanyag meglehetősen összekeveredett. A Szalay-domb egyetlen valamirevaló feltárása a Vágóhíddal szemközti kőfejtő. 5. Vágóhíd melletti kőfejtő: A feltárt rétegcsoport a VI. sz. földtani szelvény alapján a két nuculás márga közötti „korall-mész" kifejlődésével azonosítható. Alsó része szürke, hullámos réteglapú, 4 méter vastag vékonyréteges mészkő. A réteglapok között alulról 1,5 m-nél 10—15 cm vastag bentonitot találunk, melyet az eddigi szakirodalom nem említ. A bentonit diffraktogramja nagyon hasonlít a Balaton-felvidéki buchensteini diabáztufákból készített Rtg-felvételekhez. A mészkő felső rétegei helyenként 10 cm-et is meghaladó tűzkőgu mókát tartalmaznak. Ebből a túzkőgumós mészkőből ORAVECZ J. (8) négykarú tengeri csillagot ismertetett. A mészkő vékonycsiszolatában Foraminiferák, a kovagumók oldási maradékában szivacstűk jelenléte állapítható meg. A feltárás rétegei erős tektonikai igénybevételt szenvedtek. 6. Aranyosvölgyi kőbányák: A Táborállás néven ismert területen az újabban (17) faunával is igazolt felsőkarni korú fődolomitot két jó feltárásban vizsgálhatjuk. A délebbre fekvő úgynevezett kis kőbányában a túlnyomórészt barnáslila, tömör, cukorszövetű dolomit 25 méter vastagságot ér el. Feltűnően egyöntetű rétegeiből csupán egy finoman sávozott dolomittípus különül el. Az ősmaradványok közül a Megalodus triqueter pannonicus FRECH tömegesen jelentkezik, de szórványos megjelenésben egyéb faunaelemet (Nucula sp., Léda sp.) is találunk. A Megalodus faunáról megállapítható, hogy a rétegsorban felfelé egyre nagyobb méretű alakokat tartalmaz. A felső 1 méter vastag dolomitpadban már 7 cm-es átlagos nagyságú példányok vannak. Az eddig előkerült legnagyobb egyed 15 cm-nek bizonyult. A kőzetanyag előzetes vékonycsiszolati vizsgálata alapján számos egymástól jól elkülöníthető, igen jellegzetes dolomittípus jelenlétééi