A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

Bakonyi hím példány — A középhát valamivel erősebben pontozott, a pontok közti távolság általában kisebb, mint a pontok átmérője; tompa fényű. — A 2—3. hátlemez igen finom felületi ráncoltsággal, emiatt selymesen fényes. — A lábak, különösen a combok, sötétek és kevéssé pirosassárgák. Angliai példányok — A középhát pontozott, a pontok közti távolság (különösen középen) valamivel nagyobb, mint a pontok átmérője; fényes. — 2—3. hátlemez sima, tükörfényes. — A lábak pirosassárgák, kevéssé sötét foltosak. Elterjedése: Anglia, Svédország, Finnország, Csehszlovákia. Magyarország faun á já r a n é /. v e új faj. — Bionómiája: 5 zsákhordó molyfajból (Coleophora sp.) nevelték Angliában és Svédországban. Várhatóan nálunk is e í'ajok a gazdaállatai. Lelőhelye. ÉB : Fenyőfő, Kisszépalma-puszta, 1965. V. 25—31., 1 ff. — A példányt a budapesti Természettudományi Múzeum őrzi. 44. Apanteles metacarpalís THOMS. — Típusvizsgálat nyomán (PAPP 1971) kiderült, hogy a faj nálunk is él. A Bakonyból három nőstény került elő, melyek lényegtelen bélyegekben térnek el kissé a típustól. A középhát és a hátpajzs igen finoman és sűrűn pontozott, a fejjel együtt gyengén hamvas. i'| valamivel rövidebb, mint cuqu, (NIXON 1965: Fig. 154). Elterjedése: Svédországból. Angliából, Szovjetunióból és Mongóliából (PAPP 1. c.) közölték lelőhelyeit. Hazánk faunájára nézve új f a j. L e 1 ő h e 1 y e i (9. térkép). Bt: Pétfürdő, 1968. VI. 26., 1 9. _ Kh: Vár-völgy, Nagyláz-tető, 1969. V. 21., 1 9. - DB: Herend. Somod, 1968. VI. 20., 1 $. — 1 példány. 45. Apanteles nothus MARSH. — Azon kevés Apaníeles-faj közé tartozik, melyet legközelebbi rokonaitól is könnyen el lehet különíteni. Az 1. hátlemez másfélszer hosszabb, mint poszteriorális széle (11—12 : 8), hátsó szélessége alig nagyobb mint a mellső (8 :7— 6.5). A középhát finoman-ráspolyszerüen ráncolt. A hátpajzs pontozása sekély, a pontok közti távolság általában akkora, mint egy-egy pont átmérője. A test a lábakkal együtt gyengén-hamvasan fényes. A farsajka vége lemetszett. Elterjedése: TELENGA (1955) szerint nyugateurópaifaj. Más irodalmi adatok szerint Angliában és Németországban egyaránt gyűjtötték és nevelték számos lepkehernyófajból. Magyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelyei (10. térkép). Bf: Csopak, Péter-hegy, útszéli zsázsáról (Lepidium draba) fűhálózva, 1960. V. 11, 2 ff. Somlóvásárhely, Somló, 1963. V. 7—8., 1 ff. — DB: Kapolcs, Bondoró-hegy, 1968. V. 8., 1 rf. — ÉB: Hárskút, 1966. VI. 8., 1 Ç. - KB: Bakonynána, Alsópere környéke, cseres tölgyesben (Querceto-petreaecerris) fűhálózva, 1964. VIII. 26—28., 1 $. Bakonyszombathely, Feketevíz-puszta, 1969. VIII. 11., 1 9. — 7 példány. 46. Apanteles obscurus (NEES) — Az áltorszelvény rücskös, a középső sejt (= areola) inkább gödörszerű bemélyedés. A középhát erősen (olykor gyengén) pontozott, a pontok közti távolság változó, inkább valamivel nagyobb, mint a pontok átmérője, fényes. A hátbarázdát mindig jelzi sűrű pontozás, mely igen gyakran finomabb-erősebb ráncoltsággá alakulhat. A hátpajzs sima, fényes, elszórt igen finom pontokkal. A szárny, különösen a szárny jegy alatt barna füstös. r± a szárnycsúcs felé ívelten indul ki a szárnyjegyből (tehát nem merőleges a szárnyjegy hosszára, mint általában sok fajnál). Hossza 3,5—4 mm. Elterjedése : Európában gyakori, közölték lelőhelyét a Kaukázusból (Azerbajdzsán), Szibériából és Mongóliából. Valószínűleg az egész Palearktikumban elterjedt. Lelőhelyei (11. térkép). Bf: Badacsony, 1968. IX. 26., 1 rf. Felsőörs, Királykúti-völgy, 1961. VI. 23., 1 Ç. és 3 tf. Ságpuszta, murokról (Daucus carota) egyelve, 1960. VIII. 30., 1 $. Várpalota, Badacsony, 1969. VI. 28., Kapolcs, Bondoró-hegy, 1968. V. 8., 3 ff. Nagyvázsony, I960. V. 26., 1 ff. Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaerophyllum bulbosum) egyelve, 1968. VI. 26., 3 9 1 9. Várpalota, Tábor-mező, 1969. VI. 27., 2 ff. — Kh: Várvölgy ,Nagyláz-tető, 1969. V. 21., 1 $. Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6., 1 ff. — DB: Sáska, Agár-tető, 1967. VI. 27., 1 $. Szentgál, Miklóspál-hegy, gyermeklánclűröl (Taraxacum officinale) egyelve, 1959. X. 8., 1 ff. Szentgál, Üsti-hegy, 1962. VIII. 23., 1 ff. Úrkút, 1967. VIII. 10—11., 1 $ és 1 ff. ÉB : Bakonybél, Hubertlak környéke, 1964. VI. 8—10., 1 ff. Bakonybél, Vörös Jánosséd, 1959. V. 21., 1 С és 1 ff. Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., 1 $ és 1 ff. Tapolcafő, Kalapács-ér, 1966. V. 4., 1 ff. — KB: Mecsér-puszta, 1962. VIII. 8., 1 ff. Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV. 25., 1 ff. — 32 példány. 47. Apanteles ocneriae IW. — A3, hátlemez valamilyen mértékben ráncolt, bár lényegesen gyengébben, mint az első két hátszelvény. A 2. és a 3. hátlemez megközelítőleg egyenlő hosszú. A lábak pirosassárgák, a csípők feketék. Az A. solitarius RATZ.-tói kizárólag az különbözteti meg, hogy míg az ocroneriae középháta erősen-sűrűn pontozott, addig a solitarius középháta sekélyen pontozott és gyengén hamvas. Elterjedése : csak Kupjanszk (Szovjetunió) lelőhelyét közölték eddig. Magyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelye : Bf: Felsőörs, 1966. V. 30., 1. $. — A példányt a Természettudományi Múzeum (Budapest) őrzi. 48. Apanteles Ordinarius (RATZ.) — A3, csípő változó mértékben, de mindig visel az átlagos pontozottságnál (-ráncoltságnál) durvább vésetet. Két bakonyi hím példányunk 3. csípője erősen pontozott. Az 1. hátlemez hátrafelé jól érzékelhetően, de nem feltűnően szélesedik, hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 18:9:13(—14). A 3. lábszár belső sarkantyúja hosszabb, mint a lábfejtő fele (13:19). Elterjedése: a nyugati Palearktikumban gyakori faj. — Bionómiája: A fenyőkárosító Dendrolimus hernyófajok egyik legfontosabb pusztítója. Lelőhelyei : Bf: Kapolcs, Kálomis, 1968. V. 7., 1 ff. — ÉB: Ugod, Somberek-séd, Hubertlak környéke, 1967. VI. 26—29. 1 ff. — 2 példány. 49. Apanteles pallipes RE1NH. (= pallidipes auct. — A fej szélesebb mint a középhát (a szárnypikkely közt, 23 : 21). A hátpajzs előtti barázda ugyan keskeny de mély. Az áltorszelvény megközelítően egyenletesen és sűrűn ráncolt, középső-hosszanti éle alig emelkedik ki (bár jól érzékelhető). A 3. hátlemez majdnem kétszer hosszabb mint a 2. (5,5—6:10). A farsajka vége lemetszett (hiányzik a csúcsa). Fekete, a szárnypikkely, lábak és az 1—4. haslemez gyengén halványsárga. Tapogatók halványsárgák. 496