A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

ványsárga. Az erek majdnem színtelenek г ( + cuqu t ugyancsak (hasonlóan a szárnyjegyhez) áttetszően sárga. ff. Hasonló a nőstényhez. Megkülönböztető bélyegek: a csáp kissé hosszabb, mint a test, az 1. hátlemez foko­zatosan keskenyedik a tövétől kezdve (18—19:13—14:7). Hossza 3 mm. Gazdaállata: szilvamoly (Laspeyresia funebrana Гг., Tortricidae, Lep.) Lelőhelyei. Bf: Keszthely, 1969. VI. 9., ex Las­peyresia funebrana TR. (ex L. f.) 1969. VII. 8., 1 9 (ho­lotípus), leg. et educ. (= 1. és e.) SÁRINGER. — Keszt­hely, 1966. VII. 4., ex L. f. 1966. VII. 26., 1 ff (allotí­pus), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1966. VI. 19., ex L. f. 1966. VII. 13., 4 9 (paratípusok = pt.), 1. és e. SÁRINGER. Keszthely, 1966. VI. 30., ex L. f. 1966. VIII. 2.: 1 9 + 1 <-f (pt.), 1966. VII. 20.: 1 ff (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1966. VII. 4., ex L. f. 1966. VIII. 4.: 19 (pt.), 1966. VIII. 8.: 1 9 (pt.), 1. és e. SÁ­RINGER. — Keszthely, 1966. VII. 6.. ex L. f. 1966. VIII. 1:. 1 9 (pt.), 1966. VII. 27.: 1 rf (pt.), 1. és e. SÁRIN­GER. — Keszthelv, 1966. VII. 17., ex L. f. 1966. VIII. П.: 1 9 (pt,), 1967. V. 15.: 1 9 (pt.), 1. és e. SÁRIN­GER. — Keszthely, 1966. VII. 18.. ex L. i'. 1966. VIII. 1.: 1 rf (pt.), 1966. VIII. 3.: 1 ff (pt.), 1966. VIII. 11.: 1 ff (pt.), 1967. V. 11.: 1 ff (pt.). 1967. V. 13.: 1 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthelv, 1966. VII. 26., ex L. 1. 1966. VIII. 19., 1 ff (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszt­hely. 1966. VII. 31., ex L. í'. 1967. V. 11.. 2 rf (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1966. VII. 31., ex L. f. 1967. V. 13., 1 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely. 1966. IX. 7.. ex. L. f. 1966. XI. 8., 1 ff (pt. , 1. és e. SÁRIN­GER. — Keszthely, 1967. VI. 1—7., ex L. f. 1967. VII. 9., 1 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1967. VI. 9.. ex L. f. 1967. VI. 10., 1 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely. 1968. V. 27., ex L. ['. 1968. VI. 19., 1 9 (pt.). 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1968. V. 28., ex L. f. 1968. VI. П., 1 rf (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1968. V. 29., ex L. f. 1968. VI. 11.: 1 9 (pt.). 1968. VI. 15.: 1 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszt­hely. 1968. V. 30.. ex L. 1. 1968. VI. 17.. 1 9 (pt.). 1. és e. SÁRINGER. — Keszthelv, 1968. VI. 10. ex L. f. 1968. VI. 28.: 1 ff pt.), 1968. VI. 29.: 1 rf (pt.). 1968. VII. 2.: 1 9 (Pt.), 1969. V. 10.: 1 9 (pt.). 1. és e. SÁRINGER. — Keszthelv, 1968. VII. 10. ex L. f. 1968. VIII. 6.: 1 9 (pt.). 1968. VIII. 9.: 1 9 (pt.), 1969. V. 19.: 1 9 (pt.), 1969. V. 26: 1 9 (pt,). 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1969. VI. 9.. ex L. f. 1969. VI. 22.: 1 rf (pt.). 1969. VI. 28.: 1 ff (pt.), 1969. VII. 4.: 1 9 (pt.), 1969. VII. 7.: 4 9 (pt.), 1969. VII. 8.: 2 9 + 1 rf (pt), 1969. VII. 9.: 2 § (nt.), 1969. VIII. 21.: 1 9 (pt.). 1. és e. SÁRINGER. — Keszt­hely, 1969. VI. 11., ex L. f. 1969. VII. 2.: 2 9 (pt.), 1969. VII. 3: 2 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1969. VI., ex. L. f. 1969. VI. 30., 8 9 + 6 ff (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1969. VII. 11., ex L. f. 1969. VIII. 3., 1 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely. 1969. VII. 15., ex L. f. 1969. VIII. 5., 1 9 + 1 ff (pt.) 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1969. VII. 29., ex. L. f. 1969. VIII. 16., 1 9 (pt.), 1969. VIII. 21.: 2 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely, 1969. VIII. 4., ex L. f. 1969. VIII. 5., 1 ff (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Keszthely. 1969. VIII. 12., ex L. f. 1969. IX. 8., 1 9 (pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Nemessándorháza (Zala megye), 1968. IX. 5—12.. ex L. f. 1969. V. 15.: 1 9 (pt.). 1969. V. 21.: 1 9 (Pt.), 1. és e. SÁRINGER. — Szabadföld, 1968. VIII. 2.. 1 9 (pt), leg. SÁRINGER. Holo-, alio- és 81 paratípus (56 9 + 25 ff) a Termé­szettudományi Múzeumban (Budapest). Hymenoptera katalógusszámuk: 2002 (holotípus), 2003 (allotípus) és 2004—2084 (paratípusok). Az új faj az Apanteles mycetophilus WILK.-csoportba (NIXON 1965) tartozik. Az idetartozó fajokat a követ­kező bélyegek jellemzik; 1. A szárnyjegy utáni ér (n. metacarpalis) hosszú, 2. a hátsó szárny tövi lebenyének a széle annak legnagyobb szélessége után t—k. egye­nes, 3. az áltorszelvényen nincs aemmiféle él. Nevezett fajcsoporton belül az új faj legközelebb az A. caly­cinae WILK.-hoz áll, amit Indiából ismerünk. Ettől a fajtól a következő bélyegek különítik el új fajunkat: az 1. hátlemez igen hosszú, a lábak sárgák, a középhát finom vésete, r t és cuqu ( szegletesen találkozik egymás­sal. Az A. mycetophilus WILK.-csoport fajait eddig csak az Orientális Faunatartományból ismertük. Az új faj rokonságban látszik lenni az Apanteles me­rula REINH.-csoporttal is (ezen belül az A. myeloenta WILK.: Ciprus, A. pilosus TEL.: Szovjetunió és A. isus NIX.: Magyarország fajokkal). Ezt a csoportot azonban szembeszökően jellemzi az, hogy a hátsó szárny tövi lebenye öblös, annak legnagyobb szélessége után. Az A. laspeyresiella sp. n. várhatóan egy köztes alakot képvisel a két fajcsoport között. 35. Apanteles lateralis (HAL.) — WILKINSON (1945) leírását kiegészítő bélyegek: Az áltorszelvény hosszanti középéle majdnem minden bakonyi példányon nyomok­ban megvan. Az 1. hátlemez hosszú, hossza a potroh első harmadát öleli fel, hosszának, mellső és hátsó szé­lességének az aránya 24:11 :5—6. A 3. csípő sárga, csak a töve fekete. Hossza 3—3,2 mm. Elterjedése: Írország, Anglia, Németország, Franciaország. Finnország, Magyarország, Szovjetunió (Kupjanszk, Azerbajdzsán, Kazahsztán). — Bionó­miája: gazdaállata a Simaethis fabriciana L. (Gly­phypterigidae) (WILKINSON 1. с), ezenkívül még 5 gazdáját (1 bogár és 4 lepke faj) közölték (TELENGA 1955). Lelőhelyei (10. térkép). Bf : Felsőörs, 1966. V. 30., 1 9. — ÉB: Gyulafirátót. Kispapod, 1967. VIII. 17., 1 9. Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7., 1 9. Ugod, Som­berek-séd, Hubertlak környéke, 1967. VI. 26—29., 1 9. KB: Csesznek, Zörög-hegy, 1961. VII. 22., 1 9. — 5 pél­dány. 36. Apanteles lautellus MARSH. — Igen hasonlít az A. circumscriptus NEES-hez, olyannyira, hogy az Apan­£elc?s-fajok kiváló ismerője, WILKINSON (1938) szino­nimizálta vele. Véleményem szerint a leglényegesebb különbség a két faj közt az 1. hátlemez körvonalában mutatkozik. Míg az A. circumscriptus 1. hátlemeze ante­rio-poszteriorálisan alig keskenyedik és csak a vége le­kerekített, addig az A. lautellus 1. hátlemeze a tövétől a csúcsig fokozatosan keskenyedik (tehát a hátlemez ol­dala egyenes, nem ívelt). A középhát és a hátpajzs ugyan hamvas, de nem oly mértékben, mint az A. cir­cumscriptus-é. Elterjedése: néhány nyugat-európai országban, Magyarországon és a Szovjetunió európai területén ta­lálták meg eddig ezt a fajt. — В i о n ó m i á j a : aknázó molyokban (Lithocolletidae) élősködik. Lelőhelye: Csesznek, Zörög-hegy, 1961. VII. 22., 1 9. 37. Apanteles limbatus MARSH. — Az áltorszelvény egy középső hosszanti és sekély mélyedést visel, ennek középvonalában az él változó mértékben, többnyire gyengén fejlett. Az áltorszelvény inkább gyengén rán­colt. A hátpajzs általában csillogóan fényes, majdnem teljesen sima. A 3. lábszár belső sarkantyúja olyan hosszú vagy csak valamivel hosszabb, mint a lábfejtő (WILKINSON, 1945, szerint a sarkantyú a lábfejtő hosszának kétharmada). Elterjedése : Anglia, Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió európai terü­lete. Magyarország faunájára nézve faj. Lelőhelyei. Bf: Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaerophyllum bulbosum) fűhálózva, 1968. VI, 26., I 494

Next

/
Thumbnails
Contents