A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

Magyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelyei. Bf: Felsőörs, 1966. V. 30., 2 Ç. — ÉB: Bakonypölöske, Kupi-erdő, 1961. VII. 10., 1 Ç. Fenyőfő, Kisszépalma környéke, 1965. V. 25—31., 1 $. Németbánya, Vadászház környéke, 1967. V. 29—

VI. 2., 1 $. Porva, Pálihálás, 1968. VII. 16—17., 1 $. — 6 példány, ebből 2 $ a budapesti Természettudományi Múzeumban. 29. Apanteles ingenuus ТОВ. — Az A. ingenuoides PAPP-tól megkülönböztetik az alábbi bélyegek: 1. A középhát viszonylag keskeny, hosszának és szélességének az aránya 18 : 23. 2. Az arc, a középhát és hátpajzs finoman-sűrűn bőrszerűen ráncolt, emiatt hamvas. 3. A hátlemez viszonylag keskeny, hosszának és mellső szélességének az aránya 12 : 7. Elterjedése: Kazahsztánból (Szovjetunió) írták le, Mongóliában is gyűjtötték. Magyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelye: Kh: Gyenesdiás, Nagy-mező, 1966. VI. 14., 2 rf. 30. Apanteles jucundus MARSH. — r! és cuqu^ ÍVU,4 tehát találkozásuknál nem alkotnak szegletet, r, valamivel hosszabb, mint cuqu, (9:7). A 3. lábszár élénk pirosassárga, vége füstös, belső sarkantyúja hosszabb, mint a lábfejtőíz fele 12 : 18). A szárny víztiszta, a szárnyjegy töve alig világos. Az 1—2. hátlemez gyengén ráncolt, fényes. A középhát gyengén selymes fényű. Elterjedése: Anglia, Németország, Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország. — Bionómiája: a káposztalepke (Pieris brassicae L.) és a köszmétearaszoló (Abraxas grossulariata L.) élősködője. Lelőhelye. Bf: Veszprémí'ajsz, virágzó kökényen (Prunus spinosa) egyelve, 1960. IV. 14., 1 rf. 31. Apanteles juniperatae (BOUCHÉ) — Nehezen meghatározható faj. A 2. hátszelvény megközelítően olyan hosszú, mint a 3. (8 : 9,5). A szárny gyengén füstös. Az 1. hátlemez hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 13 : 9 : 12. A 3. lábszár belső sarkantyúja alig hosszabb, mint a lábfejtő fele. Elterjedése: egész Európából ismerjük. Lelőhelyei. Bf: Balatoncsicsó, erdészház környéke, 1969. VII. 9—10, 1 rf. Pétfürdő, csemege barabolyon (Chaerophyllum bulbosum) fűhálózva, 1968. VI. 26., 1С. — КВ.: Várpalota, Vár-völgy, gyertyános-tölgyesben (Querceto-Carpinetum) fűhálózva, 1968. VI. 27., 1 $. — 3 példány. 32. Apanteles lacteicolor VIER. — Az áltorszelvény hosszanti és harántélek által ún. sejtekre osztott, több hasonló tulajdonságú fajjal együtt alkotva az A. ultor REINH.-csoportot a génuszon belül. Az áltorszelvény gyengén-bőrszerűen ráncolt (majdnem sima), fényes. A hátpajzs sima, fényes, apró és elszórt pontszerű bemélyedésekkel. Az 1. hátszelvény disztálisan alig szélesedik, hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 18 : 12 : 14. Az 1—2. lábszár és lábfej sárga. Elterjedése: az egész Palearktikumban elterjedt fajt az Egyesült Államokba (Nearktikum) betelepítették Európából az ugyaninnen behurcolt aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea L.) elleni küzdelem során. Ezenkívül még 9 szövőfajban élősködik. Lelőhelye. ÉB : Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., 1 933. Apanteles laevigatus (RATZ.) (= hoplites RATZ.) — J. OEHLKE (Deutsches Entomologisches Institut) szívességből megvizsgálhattam az A. laevigatus típusát (1 9 és 1 ф (KÖNIGSMANN 1964). A bakonyi egyetlen hím példányt egybevetve a típussal és WILKINSON (1945) leírásával, az alábbi eltéréseket észleltem: 1. A középhát valamivel erősebben pontozott. 2. A szárny jegy keskeny, hosszának és szélességének az aránya 19:8, típusé: 22:10. A 2—3. láb jórészt sötét. Hossza 3 mm. Eltérje dése:a nyugati Palearktikum több országából közölték lelőhelyeit. — Bionómiája: szokatlan, hogy gazdaállatai közt egyaránt szerepelnek hernyók, bogár-, levéldarázs- és légylárvák. Lelőhelye. KB : Bakonyszombathely, Feketevízpuszta, 1969. VII. 11., 1 rf. — A példányt a budapesti Természettudományi Múzeum őrzi. 34. Apanteles laspeyresiella sp. n. 9rf9. Hossza 3 (—3,2) mm. A fej (beleértve a szemet is) és a tor molyhos, az áltorszelvény és az 1. haslemez oldala szőrös, a 2—6. hátlemez rövid szőrei t-k. sorokba rendezettek. A fej harántos, a szem mögött (felülről nézve) lekerekített. A két összetett szem belső széle alig konvergál. A pofa rövid, olyan hosszú (vagy alig hosszabb) mint a rágó tövének a szélessége. Az arc és a fejtető igen finoman pontozott-ráncolt, a nyakszirt finoman ráncolt. A két hátsó pontszem közelebb van egymáshoz, mint az összetett szemhez (5:6). A csápnem teljesen olyan hosszú, mint a test, 15—17. íze hoszszabb, mint széles (4 :3'—2,7). A középhát szélesebb, mint a fej (33—34 : 30). A középhát alig tompa fényű, sűrű és egyenletes elosztású pontozása a finom ráncoltság benyomását kelti, a hoszszanti középvonalon ez a pontozás kissé finomabb. A középhát barázdája hiányzik. A hátpajzs előtti barázda egyenes (vagy alig ívelt), mély, nem széles, nem bordácskázott. A hátpajzs középső része sima (néhány igen apró ponttal) és fényes (jóval fényesebb, mint a középhát), oldala tompa fényű finom-sűrű pontozással. A hátpajzs melletti és tövénél levő mélyedés finoman bordácskázott, az e mögötti fényes-sima felület nagy, a hátpajzs hosszának egyharmadányira közelíti meg a hátpajzs tövét, (azaz a hátpajzs tövénél levő mélyedés keskeny). Az áltorszelvény sima, fényes, a holdacska körül gyenge, vonalszerű ráncoltsággal, hátsó alapja mentén pedig gyengén ráncolt, hosszanti-középső éle egyáltalán nincs. A 3. csípő nagy, majdnem olyan hoszszú, mint a potroh fele (vagy a potroh első három szelvénye), teljesen sima és gyengén hamvas. A 3. lábszár belső sarkantyúja fele oly hosszú, mint a lábfejtőíz. A mellső szárny valamivel hosszabb, mint a test. A szárnyjegy hosszúkás, háromszor hosszabb, mint legnagyobb szélessége (26 : 8). Г[ és cuquL egy ívelt eret alkotnak (tehát nem szegletesen találkoznak egymással), r, a szárnyjegy közepétől disztálisan ered. A szárnyjegy utáni ér (n. metacarpalis) hosszú, hosszabb mint a szárnyjegy szélessége (35—37 : 26). d] és d

2 egyenlő hosszú. A hátsó szárny tövi lebenyének széle rojtos, legnagyobb szélessége után egyenes és nem rojtozott. Az 1. hátlemez tompa fényű, párhuzamos oldalú mellső fele után szembeszökően keskenyedik, hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 20—22: 14—15 : 9, vége finoman ráncolt és egy kicsit fényes dudort visel. A 2. hátlemez harántos, kétszer rövidebb mint a 3. hátlemez, inkább gyengén ráncolt, hátsó széle kétszer ívelt. A többi hátlemez tompa fényű. A farsajka túlnyúlik a potroh végén, hártyás csúszó, néhány hoszszanti ráccsal, a csúcs előtti pici lyuk hiányzik. A tojócsőhüvely megközelítően, a tojócső olyan hosszú, min a test, vége hajlított. A test fekete. A mellső comb disztális fele, a középső comb csúcsa, az 1—2. lábszár és lábfej sárga. A 3. lábszár töve sötétsárga. Az 1—2. lábfej gyengén füstös, a 3. lábfej sötét, a 3. lábszár sarkantyúja halvány. A szárny víztiszta („hyalin"). A szárnyjegy áttetszően hal493