A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

Vllb. táblázat (1. rész) A fogott fajok számának fontosabb tápnövények szerinti megoszlása 3 évi UV Tápnövény ев i -M i ю N .о N o^ W о со t? сб ев а >> S 44 a«, В чч i? чч СО И tH о чв со со ЧЧ о N Ф 0) X3 S^ N Ф <D Х2 >CO N CO N ru СП g -г-, СО N со и h-n ce И g О сб 'с? СО 1/3 О Сб чч :0 :0 г—í 4-1 чч :0 :0 ,—

i чч 4,5 Fenyők 7 1,4 4,2 7 1,5 :0 ,—

i чч 4,5 Quercus 15 3,0 9,0 14 3,0 9,0 Betula 6 1,2 3,6 6 1,3 3,8 Alnus 1 0,2 0,6 1 0,2 0,6 Salix + Populus 13 2,6 7,8 13 2,8 8,3 Gyümölcsfák 6 1,2 3,6 6 1,3 3,8 Egyéb (Fraxinus, Acer, Tilia, Ulmus) Monofág lombíogyasztó 4 52 0,8 2,4 4 0,9 11,0 2,5 32,5 Tilia, Ulmus) Monofág lombíogyasztó 4 52 10,4 31,2 51 0,9 11,0 2,5 32,5 Polifág lombfogyasztó 114 22,4 68,8 26,5 106 35 22,6 7,5 67,5 22,4 Fagus -4- egyéb lomb. 43 8,5 68,8 26,5 106 35 22,6 7,5 67,5 22,4 Quercus + „ 83 16,5 51,2 76 16,3 48,7 Betula + 42 8,3 25,9 38 8,2 25,0 Salix-Populus -4- „ 65 12,8 40Д 60 12,9 38,4 Gyümölcsfa -432 6,4 19,7 27 5,8 17,3 Juniperus communis 2 0,4 cserje 4,2 2 0,4 cserje 4,6 Nedves réti, vízinövények 13 2,6 gyep 4,9 11 2,4 gyep 5,3 égő nagyobb hatóköre következtében megemelkedett a Fagus-Carpinus fogyasztóinak részesedése, ezúttal is csak a harmadik helyen állnak a Salix-Populus komponensen is élők mögött. Fenyőfő jellegzetes növényét, a Juniperust fogyasztó nagylepkék közül 1969-ben is csak két faj került elő (Thera juniperata L. és Eupithecia sobrinata HB.), és bár az előző évek átlagánál nagyobb egyedszámban, mégis erősen csökkent részesedéssel. Ezzel szemben a vizenyős területek gyepszinti fajai közül több repült a csapdába, és egyedszám-részesedésük is növekedett. A nagylepkeaspektusok alakulásában is jelentős eltérések voltak (VlIIb. táblázat), ami részben egyes fajok gradációjának vagy degradációjának, részben pedig a Hg égő más minőségű vonzásának köszönhető. A „vaccinii" és „flammea" aspektust az „incerta" aspektus váltotta fel, a „segetum" és „comitata" aspektust a „c-nigrum" és a „decimalis", az őszi „vaccinii"-t pedig a „E. caeruleocephala" és a „Poecilocampa populi" aspektus. Megszűnt 1969ben a Th. fimbrialis SC. önálló aspektusa is. AHg csapda gyűjtése alapján, vázlatosan a következő nagylepkeaspektusokat figyeltem meg (a gyűjtési hónapok sorendj ében) : VI. eleje: (A. c-nigrum, S. exclamationis, A. villica) VI. közepe—vége: (S. exclamationis, O. latruncula) VII. eleje—vége: (egymást váltó sorrendben: S. clathrata, A. gamma, L. farinata, O. geographica, Ph. fuliginosa) VIII. eleje—

IX. eleje: A. c-nigrum (E. complana, C. euphorbiae, Th. decimalis, S. vestigialis) IX. közepe: Th. demicalis (A. c-nigrum, H. proboscidalis, A. plagiata, A. nitida) IX. vége—

X. eleje: (A. c-nigrum, C. aurago) X. közepe: E. caeruleocephala (A. macilenta, C. aurago) 436