A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

Vllb. táblázat (2. rész) A fogott egyedek számának fontosabb tápnövények szerinti megoszlása 3 évi UV о о +j N N 03 СЯ cd со ся СО ^o >> ÜJ0 ^о >> ад Tápnövények В eu >> О 4-1 3 ? в ТЗ си >> о чн в ? -Л ад О -« Чв Ой о~° N си N CD I—1 о 13 tu СЯ Ф ы СЯ tri ся >5 Т5 ш со си N СЯ rrt N а? tüO СЯ ся ЬХ) toJD ей ся ад си :0 :0 0) CD :0 :0 (D Fenyők 219 1,46 8,0 136 1,26 6,9 Quercus 125 0,84 4,5 81 0,75 4Д Betula 19 0,13 0,7 15 0,14 0,7 Alnus 1 0,01 0,04 1 0,01 0,05 Salix -4- Populus 51 0,34 1,9 45 0,41 2,3 Gyümölcsfák 139 0,93 5,0 116 1,07 5,8 Egyéb (Fraxinus, Acer, Tilia, Ulmus) 9 563 0,06 0,3 8 0,07 0,4 Monofág lombfogyasztó 9 563 3,77 20,44 402 3,71 20,25 Polifág lombfogyasztó 2 202 14,83 79,56 1579 14,59 79,75 Fagus + egyéb lomb. 956 6,4 34,7 764 7Д 38,5 Quercus -4- „ 1 589 10,6 57,6 1 061 9,8 53,5 Betula + 426 2,9 15,5 272 2,5 13,7 Salix-Populus + „ 1216 8,1 44,1 824 7,6 41,6 Gyümölcsfák -f- „ 483 3,2 17,5 353 3,2 17,8 Juniperus communis 39 0,26 cserje 6,9 17 0,16 cserje 4,3 Nedves réti, vízinövények 69 0,46 gyep 0,65 56 0,52 gyep 0,73 X. vége: (P. populi, A. macilenta, Th. juniperata) XL eleje: P. populi (C. clavipalpis) III. vége—IV. eleje: О. incerta (В. stratarius, С. vaccinü, A. aescularia) IV. közepe—V. eleje: (О. incerta, L. hirtaria, C. vaccinii, O. gothica) V. közepe—vége: (S. clathrata) Természetesen ezek egyes fajoknál nem tömeges előfordulást, hanem az egyes időszakokban fellépő viszonylagos dominanciát jelentik. A zárójelen kívüli fajok a megfelelő időszakban elérték vagy meghaladták az abszolút dominancia határát. A IX. táblázathoz érdemesnek tartom megjegyezni, hogy néhány, csak a Hg csapdába berepült faj, váratlanul nagy egyedszámban jelentkezett, mint pl. a H. pinastri L., C. euphorbiae L., S. li~ gustri L., Amathes xanthographa SCHIFF., Xylomiges conspicillaris L. és Orthosia cruda SCHIFF. Vizsgáljunk meg most néhány adatot közelebbről, nevezetesen a leggyakoribb fajokat és a fontosabb kártevőket vagy színezőelemeket. Ezúttal kiemelkedő dominanciával az A. c-nigrum L. volt a leggyakoribb (10. diagram), olyan nagy egyedszámban, hogy a háromévi összesítés alapján is messze megelőzte a többi fajt. Az előfordulási napok száma szerint is első volt, míg a napi átlag és maximum szempontjából második. Rajzása, mely 1969-ben országos méreteket öltött, nagyban hozzájárult Fenyőfőn a gyepszinti egyedek tömegrészesedésének további emelkedéséhez. Hazánkban mindenütt elterjedt, nagy ökológiai v a lenciájú vándorlepke, így dominanciája legfeljebb csak annyiban jellegzetes, hogy főleg a nyíltabb területeken lép fel néha tömegesen. A gyakorisági sorrend következő helyein is az előző években valamivel ritkább vagy egészen ritka fajok állnak. A S. clathrata L. szintén gyepszinti, lucernakártevőként is számontartott, jellegzetes réti araszoló, és az 1969 őszén szintén erősebben 437