A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.
példány 2 [[ 4967 SOMHEGY 1 CD П n ' v ^968. SOMHEGY T, m , ГП n , П , >_ 40. 20. 4. 40. 20. VI. VII. Hydriomena furcata THNBG. (1967. VII. 1.; 1968. VI. 30.), Euphya unangulata HAW. (I. tábla: 5. kép, 1967. VIII. 8.), Calospilos sylvata SC.) (I. tábla: 1. kép, 1967. VII. 17.; 1968. VII. 5.; 20.; 25.), Geometra papilionaria L. (1967. VII. 5.; 1968. VII. 1.). Nálunk elsősorban a középhegység montán jellegű részeinek mezophil vagy hygrophil rétjein fordulnak elő az inkább nyugat-európai eltérjedésű Apamaea remissa HB. (1967. IX. 1.), az Apamaea illyria FRR. (1968. VI. 3.), a Mythimna comma L. (1967. VII. 6.) és a Scotia clavis HUFN. (1968. VI. 26.). Valószínűleg ilyen ökológiai igényűnek nevezhető az Amphipoea fucosa FRR. bagolylepke faj is. amely tudomásom szerint, hazánkban csak Szécsény környékén (LIPTAY B.) és a Bükkben (Uppony, JABLONKAY J.) került elő. Som-hegyen több példányát fogta a csapda (I. tábla: 13. kép, 6. diagram). Érdekesebb törpearaszoló fajok még az Eupithecia orphnata BKH. (1967. VII. 2., 7.; 1968. VI. 18., 20., 27., VII. 1.), a hársfa virágán fejlődő Eupithecia egenaria H. SCH. (1968. VI. 14., 30.) és az inkább mocsaras területeket kedvelő Eupithecia valerianata HB. (7. diagram). A különleges melegkedvelő fajok száma kevesebb ugyan, de némelyik igen figyelemre méltó. Az Euxoa hastifera DONZ. hazánkban csak Pomáz és Tiszaderzs környékén gyakoribb, de előkerült a budai hegyvidék déli oldalain, Velencén és Balatonszabadiban is A som-hegyi nőstény példánya (1968. IX. 21.) a ssp. pomazensis KOV. alfajhoz hasonló, mely nagyságban megegyezik a törzsalakkal, alapszíne azonban nem bíborbarna, hanem sötét szürkésfekete, és úgy látszik, hogy a Dunántúli-középhegység déli oldalain még több helyről előkerülhet. Ritkább fajunk a déli eltérj edésű Eupithecia breviculata DONZ. is (I. tábla: 7. kép, 1967. VII. 15.), mely valószínűleg a Somogyi-dombvidék (pl. Balatonszabadi) közvetítésével húzódott fel a középhegység déli oldalaira, mert nem síkságokra, hanem inkább meleg dombvidékekre jellemző faj. Hasonlóképpen ezekre az oldalakra felhúzódó jellegzetes 8. diagram: Az Eulithis mellinata F. repülési görbéje. Diagramm 8: Die Flugkurve von Eulithis mellinata F. Diagram 8. The flight curve of Eulithis mellinata F. 7. diagram: Az Eupithecia valerianata HB. repülési görbéje. Diagramm 7: Die Flugkurve von Eupithecia valerianata HB. Diagram 7. The flight curve of Eupithecia valerianata HB. déli elterjedésű, nálunk lokális fajok az Ocnogyna parasita KB. (1968. III. 26.), Drynobia velitaris HUFN. (I. tábla: 9. kép, 1967. VII. 27.), Episema scoriacea ESP. (1967. IX. 9., 14., 16.; 1968. IX. 10., 11., 12., 19.), Eublemma arcuinna HB. (1968. VII. 17.), Cyclophora suppunctaria Z. (1967. VIII. 10.) és Crocallis tusciaria BKH. (I. tábla: 2. kép, 1967. IX. 22., X. 1., 10.; 1968. IX. 16., 22., 29.), míg jellegzetes melegkedvelő vándorfaj a Spodoptera exigua HB. (1968. VI. 30., VII. 5.). Előfordul néhány homoki faj is, ezekre azonban szintén jellemző az előbbi jelenség: Aporophyla lutulenta SCHIFF. (1968. IX. 16.), Simyra nervosa SCHIFF. (1968. X. 11.) és Athetis furvula HB. (1968. V. 30., VIII. 1—26.). A számos speciális melegkedvelő faj megjelenése tehát jól mutatja Som-hegy hasonlóságát a KeletiBakonyhoz, kis egyedszámuk azonban azt jelzi, hogy a vidéknek más az alapvető természete. A Somhegy déli oldala ezért lepkészeti szempontból is egy elszigetelt, kifejezetten meleg r e 1 i к t u m t e r ü 1 e t n e к nevezhető, melyhez külsőleg hasonlót csak a bakonybéli medence északi kijárata környékén találhatunk, de már sokkal kevésbé tipikus megjelenésben. A Hajagok déli oldala pedig valószínűleg már teljesen átmeneti terület a Keleti-Bakony felé, azzal szoros kapcsolatban állva. Említésre méltó fajok még az inkább síkságok nedves területein előforduló Rhizedra lutosa HB. (1967. IX. 18., X. 9.; 1968. IX. 28., X. 3., 18.) és Archanara neurica HB. (1967. VII. 22.), melyek a csapdához közel fekvő mocsaras réten fejlődhettek, a már Fenyőfőnél is említett egreskártevő Eulithis mellinata F. (í. tábla: 3. kép, 8. diagram), mely itt több példányban megjelent, valamint a hegyvidékeink magasabb részein ritkábban megjelenő legnagyobb európai lepkefaj, a Saturnia pyri SCHIFF. (10. kép, 1968. V. 5.). példány A 2- 1Ç>6 ? SOMHE6Y I rrrlTi m m Л I960 SOMHEGY 2 f , rí l n П , П П , , 4. 10. 2X3 50. VI. 427
