A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

A bakonybéli Som-hegy délnyugati lábánál, viszonylag nyíltabb növényzetű területen, mintegy 450 m tengerszint feletti magasságban, 1967—68-ban működő normál égős fénycsapda adatai alapján, tehát összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy e vidék éjszakai nagylepkefaunájára Fenyőfőhöz hasonlóan jellemzőek ugyan a lejtő- és lösz-sztyepp fajok, de a kisebb hőigényű, nemorális, altoherbosa és quercetális elemek jelentősége is nagy. Az ÉszakiBakony központi részeire jellemzően, még a montan bükkös zóna egyes nagy lepkefaj ai is megjelennek. Ezzel ellentétben, a Som-hegy erősen felmelegedő déli oldala hatására néhány kifejezetten melegkedvelő faj is előfordul, egyéni színezetet adva az egyébként hűvös klímájú terület nagylepkefaunájának. 3. Fenyőfő (2. rész) Munkám 1. és 2. fejezetében az 1967—68. évi fenyőfői, illetve Bakony bél: som-hegyi, normál égővel működő fénycsapdáim fogási eredményét ismertettem. Agyűjtéshatékonyságánaknöve1 é s e, valamint az általános következtetések minél sokoldalúbb alátámasztása érdekében, később megkezdtemaBakonyterületénahiganyg ő z é g ő v e 1 (UV) történő fénycsapdázást is, és az egyes gyűjtőhelyeket a 2 évi normálégős és az 1 évi kevertfényű UV égős gyűjtés összeredménye alapján is értékelni fogom. A 80 W-os higanygőzégővel (továbbiakban az egyszerűség kedvéért UV vagy Hg) működő csapdát, ennek a tervnek értelmében, első alkalommal a már ismertétett fenyőfői területen állítottam fel, a normálégős csapda helyén. Kezelését, fáradságot nem kímélve, ezúttal is LÖRINCZ TAMÁS erdész és felesége végezte, változatlan kitartással és szakértelemmel, a téli hónapok kivételével, 1969. VI. 1-től 1970. V. 31-ig. Miután a táj ökológiai és nagylepkecönológiai viszonyait már részletesen ismertettem, ezúttal az UV csapda által fogott anyagnak a normálégős csapda fogási eredményeitől való eltéréseit elemzem, elsősorban a %-os részesedések, és nem csak az abszolút faj- és egyedszámok alapján. Természetesen ennek ellenére, az előbbiekhez hasonlóan, önálló táblázatokba foglaltam az újabb, illetve a 3 évi összesített fogási adatokat, és a táblázatok száma után betűjelzést is alkalmaztam, az előző fejezetek azonos számú táblázataitól való megkülönböztetés céljából. Alegszembetűnőbbkülönbséganormál és a Hgégős gyűjtés között a jelentős faj- és egyedszám-emelkedés volt. Régóta ismeretes, hogy az ultraviola sugarakat is kibocsátó higanygőzégők fényereje igen nagy, és ezért sokkal erősebben vonzzák a fényre érzékeny éjszakai rovarokat, melyek a fény eltérő minőségére is különféleképpen reagálnak. Fenyőfőn ez konkrétan úgy jelentkezett, hogy az UV csapda n a g y 1 e p к e -eg y e d s z ám szempontjából 1 év alatt ötszörösét (10 789 példány) fogta a normálégős csapda évi átlagának, faj szám szempontjából pedig к b. 30% -kai többet fogott, mint a normálégős 2 év alatt! így Fenyőfőn, a fénycsapdával fogott nagylepkefajok száma 505-re emelkedett, melyből 37 faj (7,3%) csak a normálégős csapdába, 183 faj (36,2%) csak a Hg csapdába került bele (IX. táblázat), míg 285 faj (56,5%) mindkettőben előfordult. Minőségi eltérésként a karakterfajok, közülük is elsősorban a Közép-Európában inkább montán jellegű faunaelemek fajszámának, valamint a szenderek és bagolylepkék egyedszámának, a többiekhez viszonyítva erősebb emelkedése szembetűnő. Az Ib. táblázat és a 3. grafikon alapján a következő eltérések vagy azonosságok figyelhetők meg. Az 1%-os tömegrészesedés feletti fajok egyedszáma ismét több mint a felét teszi ki az évi összes fogott egyednek, és az ebben szerepet játszó fajok száma is majdnem azonos a normálégős csapda eredményével, annak ellenére, hogy közöttük több mint felerészben más fajok szerepelnek, és jelentősen nőtt az évi fogott faj- és összegyedszám. Viszont a 0,5—0,9 százalékos tömegrészesedésű fajok száma és összegyedszám-részesedése csökkent, míg a színezőelemeké emelkedett. Az előbbiekben magasabb tömegrészesedésű fajok közül csak a következők részesedése maradt továbbra is majdnem változatlan: Lithostege farinata HUFN., Timandra griseata PET., Tephrina murinaria SCHIFF., Ectropis bistortata GOEZE. és Sterrha humiliata HUFN. Ezek tehát megközelítőleg arányosan követték a nagylepkék összegyedszámának emelkedését. Szintén 1% felett maradtak, de erősen megemelkedett tömegrészesedéssel az Amathes c-nigrum L., Semiothisa clathrata L. és Scotia exclamationis L., míg az Oxycesta geographica F. és a Semiothisa glarearia BRAHM. részesedése valamivel csökkent. Az előbbiekben domináló fajok közül a Hg csapdában jóval kisebb lett a Scotia segetum SCHIFF., Pelurga comitata L., Spilosoma menthastri ESP., Panolis flammea SCHIFF., Jaspidia deceptoria SCHIFF, és Sterrha dimidiata HUFN., kisebb mértékben a Thalera fimbrialis SC. és Conistra vaccinii L. tömegrészesedése, míg igen erősen megemelkedett a Tholera decimalis PODA., Orthosia incerta HUFN., Hoplodrina ambigua SCHIFF., Celerio euphorbiae L. és Oligia latruncula SCHIFF, fajoké, így ezek a háromévi összesítés alapján is meglehetősen előkelő helyen állnak a gyakorisági sorrendben. А ШЪ. táblázatban az előfordulási napok száma szempontjából ezúttal a A. c-nigrum L. haladta meg a 100 napot, de az előbbiekben 2 év alatt hasonló 428