A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dietzel Gyula: A Márkó–Szentgál–Csehbánya–Hárskút négyszög Bakony hegység 10 éves lepidopterológiai kutatásának jelentősebb eredményei I.

menyét illeti — beleértve a most nem közölt rendelkezésemre álló többi adatot is —, a Bakony jelenleg elfogadott állatföldrajzi felosztását az eddigi faunisztikai 1. ARNO BERGMANN (1952): Die Grossschmetterlinge Mitteldeutschlands Urania-Verlag GmbH. Jena. 2. BALOGH IMRE (1967): A Bükk hegység lepkefaunájának kritikai vizsgálata I. — Rov. Közlem., 20, p. 95—165. 3. BALOGH IMRE (1967) : A Bükk hegység lepkefaunájának kritikai vizsgálata II. — Rov. Közlem., 20, p. 521—588. 4. BALOGH IMRE (1941) : Lepkegyűjtés a Fekete Tisza forrásvidékén — Fol. Ent. Hung., 9, p. 97—104. 5. BULLA BÉLA (1962) : I Általános természeti földrajz — Budapest, pp. 423. 6. GOZMÁNY LÁSZLÓ (1968): Nappali lepkék — Diurna Fauna Hungáriáé., 16, pp. 204. 7. ISSEKUTZ LÁSZLÓ (1956): A magyarországi nagylepkefauna újdonságai —• Rov. Közlem., 9, p. 173— 186. 8. KOVÁCS LAJOS (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük — Rov. Közlem., 6, p. 76—164. 9. KOVÁCS LAJOS (1956): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük II. — Rov. Közlem., 9, p. 29— 140. 10. KOVÁCS LAJOS (1958) : Változások a magyarországi nagylepkék adataiban a Fauna Regni Hungáriáé, illetőleg Abafi—Aigner lepkekönyvének megjelenése óta — Rov. Közlem., 11, p. 309—364. Die lepidopterologisch-faunistische Untersuchung fing Verfasser privat im Jahre 1962 an, seit dem Jahre 1967 und auch jetzt noch führt er sie im Rahmen des wissenschaftlichen Forschungsprogrammes des „Naturbildes des Bakony Gebirges" durch. Das ca 70 km

2 grosse Gebiet von vorwiegend bergbzw. hügellandschaftlichem-Charakter liegt auf Grund der zoogeographischen Aufteilung von JENŐ PAPP an der Grenzlinie des Nord- und Süd-Bakony-Gebirges. Das Verhältnis zwischen den beiden Landschaften beträgt 4 :1 zugunsten des Nord-Bakony-Gebirges. Vom nördlichen Teil des Süd-Bakony-Gebirges gehören die Szentgáler-Berge, vom Nord-Bakony das Hajag-Massiv hier her. Westlich vom Mittel-Hajag bis nach Csehbánya zieht sich eine Hügellandschaft, auf der Landwirtschaft betrieben wird, entlang. Das das Nord- und Süd-Bakony-Gebirge trennende Séd-Tal steht auch teilweise unter landwirtschaftlicher Bearbeitung. Die höher liegenden Orte dieser Landschaft werden durch Buchenwälder, die im allgemeinen einen zusammenhängenden Bestand besonders im Hajag-Massiv bilden, charakterisiert. Natürlich kommen auch andere eredmények csaknem teljes egészében alátámasztják. Dietzel Gyula 11. KOVÁCS LAJOS, ISSEKUTZ LÁSZLÓ (1954): A Melitaea-nem athalia csoportja, különös tekintettel a M. britomartisra — Rov. Közlem., 7, p. 132—146. 12. MANFRED KOCH (1963): Wir bestimmen Schmetterlinge I. Tagfalter Deutschlands pp. 135. 13. RESKOVITS MIKLÓS (1963): A Bükk hegység lepkefaunája — Rov. Közlem., 16, p. 1—62. 14. SZABÓ RICHÁRD (1956): Magyarország Lycaenidae-i — Rov. Közlem., 9, p. 235—362. 15. SZENT-IVÁNY JÓZSEF (1938) : A történelmi Magyarország nagylepkefaunájának elemei — Rov. Közlem., 3, p. 133—146. 16. TALLÓS PÁL (1959) : Adatok a Vendvidék és az Őrség nagylepkefaunájához — Rov. Közlem., 12, p. 301—325. 17. VARGA ZOLTÁN (1963) : Ujabb adatok az Északi-középhegység Macrolepidoptera faunájához — Rov. Közlem., 16, p. 145—146. 18. VARGA ZOLTÁN (1964): Magyarország állatföldrajzi beosztása a nagylepkefauna komponensei alapján — Rov. Közlem., 17, p. 119—167. 19. VARGA ZOLTÁN (1962): További vizsgálatok az Észak-borsodi-karszt nagylepkefaunáján. — Rov. Közlem., 15, p. 335—346. 20. WOHLFAHRT, THEODOR—FORSTER, WALTER (1955) : Die Schmetterlinge Mitteleuropas II. TagfalterDiurna (Rhopalocera und Hesperiidae) Franckh'sche Verlagshandlung Stuttgart, pp. 126+29. Baumarten vor; in den Tälern mit feuchteren Boden findet man auch Erlenbaumauen. 671 Arten der ungarischen Grosschmetterlinge wurden in diesen 10 Jahren von diesem Viereck beschrieben. (Eupithecia Genus der Familie Geometridae sowie die Familie Aegeridae nicht mitgerechnet). Etwa 2/3 Teile, das sind ungefähr 12 000 Exemplare des eingesammelten Materials, wurden aufgearbeitet. Der Grossteil des eingesammelten Materials befindet sich im Bakonyer Naturwissenschaftlichen Museum zu Zirc, der kleinere Teil in der eigenen Sammlung des Verfassers. In der Arbeit werden folgende interessantere und bedeutendere Arten besprochen: Argynnis (Brenthis) hecate ESP. Argynnis (Pandoriana) pandora SCHIFF. Argynnis (Fabriciana) niobe L. Melitaea (Mellicta) britomartis ASSM. ssp. centroposita KO

V.—ISSEKUTZ Everes alcetas HFFMGG. Everes decolorata STGR. ssp. austriaca BEURET Lycaeides idas L. ssp. acreon F. IRODALOM — LITERATUR BEDEUTENDERE FAUNISTISCHE ERGEBNISSE DER IM VIERECK MÁRKÓ—SZENTGÁL—CSEHBÁNYA— HÁRSKŰT DES BAKONY-GEBIRGES DURCHGEFÜHRTEN 10JÄHRIGEN LEPIDOPTEROLOGISCHEN UNTERSUCHUNG 393