A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység Elateridae- (pattanóbogár-) faunájának alapvetése

1940. V. 25, SZ.; Uzsa, 1963. VI. 4, P.; Vállus, 1969. V. 20—22, В.; Veszprém, 1954. V. 2 db, X. 2, 2 db, MA. 47. Corymbites cruciatus L.: Holarktikus (HORION, 1953 megállapítása!). Hűvösségkedvelő (pszichrofü), árnyékkedvelő (umbrofil), kifejezetten vízigényes (hygrofil) faj. Hűvös, nedves talajú erdőszegélyeken vízpartok közelségében fűhálózható. SCHAUFUSS (1916) szerint mogyorón, bükkön és fenyőkön gyűjtötték, megemlíti még az Equisetum palustre-t is. Ez REITTER (1911) munkájában is szerepel. HORION (1953) ez utóbbi adatot fenntartással kezeli. Ritka faj. — ÉB.: Cuha-völgy, 1960. V. 17, P. (in: Solanum nigrum, in: Acereto-fraxinetum); Hódos-ér-völgy, 1965. V. 17, 2 db. TL. (vízparti növényzetről fűhálózva). 48. Corymbites depressus GERM.: Közép-európai. Fénykedvelő (fotofil) és melegkedvelő (termofil) faj. Száraz talajú napsütötte erdőszegélyek aljnövényzetéről fűhálózható. HORION (1953) szerint a lárvája nem ismeretes, az imágó a Viburnum, tölgy-, szil- és juharfák virágzó cserjéiről gyűjthető. — ÉB, DB, KB, Kh, Bf.: Aszófő, 1962. V. 9, P.; Berhida, LE.; F. R. H.; Bodajk, 1963. VI. 13—14, P.; Gyulafirátót, 1967. VI—

VIL P.; Szentkirályszabadja, 1961. V. 7, P.: Tihany, 1934. SZ.; Tihany, Ráta, 1963. VII. 10, P.; Vállus: Csetény, 1969. V. 23, P.; Várpalota, 1966. VII. 11, TENCZER; Veszprém, 1950. V. 7, 1955. VI. 17, 2 db. MA. 49. Corymbites bipustulatus L.: Közép-európai. Az eddigi adatok alapján hegyvidéki (montán) fajnak tekinthető. HORION (1953) szerint az imágók virágzó bokrokról, cserjékről gyűjthetők, esetenként növényi törmelék és fakéreg alól is. A lárvája nem ismeretes. — КВ.: Pét, L. (A bakonyi előfordulás, gyűjtés körülményeiről nem ismerünk részleteket). Prostemon LATR. 50. Prostemon tesselatum L.: Holarktikus. A fénnyel, hőmérséklettel szemben tág tűrőképességű (euryök) faj. Az árnyékosabb helyeket kedveli (umbrofil). Erdei réteken, erdőszegélyeken az aljnövényzetről fűhálózható. HORION (1953) szerint fenyőtuskókban fejlődik. Az imágók keresztesvirágzatúakon és cserjéken gyűjthetők. — ÉB, DB, KB, Kh, Bf.: Bakonybél, 1958. VII. 10, TL.; Fenyőfő: Kisszépalma, 1965. V. 25—31, P.; Fenyőfő, 1959. VII. 28, 2 db, TL.; Hévíz, 1962. VII. TL.; Iharkút, 1969.' V. 27—28, P.; Kab-hegy, 1965. VII. 13, 2 db, VIII. 18, TL.; Káptalanfüred, 1963. IV. 28, 2 db, 1966. IV. 1—21, N.; Sáska: Agár-tető, 1967. V. 11, P.; Tés, 1963. V. 14, E.; 3 db; Vállus, 1969. V. 20—22, В.; Vállus: Büdöskút: Fekete-hegy, 1964. V. 26, P.; Veszprém: Alsó-erdő, 1967. V. 1, P. 2 db. Ludiinae Ludius LATR. 51. Ludius ferrugineus L. : Európai. Ökológiai igényeiről nincsenek megbízható ismereteink. Ritka hegyvidéki (montán) fajnak tűnik. HORION (1953) szerint, SCHAUFUSS (1916), megállapításaival összhangban a lárva fűz-, nyár-, tölgy- és gesztenyefák korhadékában fejlődik, ahol Cetonidák, főleg az Osmoderma eremita társaságában fordul elő, és azok ürülékével táplálkozik. A bakonyi gyűjtés körülményeit nem ismerjük, az irodalom szerint az imágó virágzó bokrokról és cserjékről gyűjthető, fényre repül. Laza tölgykéreg és növényi törmelék alatt is találták. — КВ.: Pét, L. Agriotes ESCHSCH. 52. Agriotes acuminatus STEPH.: Európai, ökológiai igényeit tekintve hűvösségkedvelő (hypotermofil), nedvességkedvelő (hygrofil) és árnyékkedvelő (umbrofil) fajnak kell tartanunk az eddigi megfigyelések alapján. Hűvösebb erdőszegélyeken, patakvölgyekben a cserjeszintből gyűjthető. A lárvájáról megbízható ismereteink nincsenek. — ÉB, KB, Kh.: Bakony, W.; Fenyőfő: Kisszépalma, 1965. V. 25—31. 3 db, P.; Hárskút: Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, 4 db, P.; Iharkút: Tiszta-víz, 1966. VI. 28, P.; Uzsa, 1963. VI. 4, P.; Vállus: Büdöskút, 1964. V. 25, P.; Vállus: Szentmiklósi-völgy, 1969. V. 22, 2 db, P.; (Anthriscus süvestris és Quercus petreae-röl, fűhálózva). 53. Agriotes ustulatus SCHALL.: Nyugat-palearktikus. Melegkedvelő (termofil) szervezet, más környezeti tényezőkkel szemben nem mutat különösebb igényességet (euryök). Réteken, erdei tisztásokon és nagyobb irtásokon a gyepszintben fűhálózható. SCHAUFUSS (1916) és HORION (1953) szerint számos kultúrnövényen: dohány, kukorica stb. a lárvája („drótféreg") kártevőként jelentkezhet. — ÉB, DB, KB, Kh, Bf.: Abrahám-hegy, 1962. VIII. 4, P.; Bakony, W.; Bakonybél: Szömörkés, 1958. VII. 10, TL.; 1968. VII. 5, P.; Eplény: Malom-rét, 1962. VII. 11, P.; Fenyőfő, 1958. VII. 28, TL.; Keszthely, 1962. VII. 27, 1963. VII. 23, TL.; Monoszló: Tar-Öra-hegy, 1969. VII. 9, P.; Öcs, 1962. VIII. 18, TL.; Pula: Náci-hegy, 1964. VII. 22, P. 54. Agriotes elongatus MARSH.: Európai. Az ökológiai igényeit tekintve tág tűrőképességű (euryök) fajnak tűnik, hőigényessége azonban kifejezettebb (termofil). Erdőszegélyeken az aljnövényzetről és a cserjékről fűhálózható. SCHAUFUSS (1916) a fiatal tölgy- és bükkcserjéket jelöli meg élőhelyeként. — ÉB, DB, KB, Kh, Bf.: Ajka: Jókai-bánya, 1964. VI. 379