A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)

A Bakony hegység gyilkosfürkész faunájáról A Bakony hegység gyilkosfürkészeiről (Braconidae) eddig még nem jelent meg önálló tanulmány. SZÉPLIGETI és GYÖRFI közleményeiben olvashatunk adatokat több faj bakonyi előfordulásáról. A Bakony gyilkosfürkészeinek feldolgozása arra a gyűjteményre támaszkodik, melyet 1957—1969 folyamán gyűjtöttem és a Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc) őriz. A Bakony valamennyi kistáján végeztem gyűjtéseket, ennélfogva gyűjtéseim területi eloszlása egyenletesnek tekinthető. Nevezett múzeum 5619 db gyilkosfürkészt őriz. Brakonida alcsaládok szerint a gyűjtemény dbszáma a következőképp oszlik meg: Meteorinae 67, Helconinae 3, Macrocentrinae 92, Euphorinae 206, Triaspidinae 118, Diospilinae 103, Microtypinae 18, Microgasterinae 1316, Agathiinae 169, Cheloninae 265, Opiinae 563, Blacinae 648. Alysiinae 518, Braconinae 603, Exothecinae 86, Spathiinae 23, Doryctinae 14, Hormünae 3 és Rogadinae 118 példány. A gyűjtemény alapján elvégezhető a Bakony gyilkosfürkész faunájának első alapvetése annak ellenére, hogy a jövőben a tudományra másrészt a Bakonyra nézve kerülhetnek elő még új fajok. A Bakonyban gyűjtött és felsorolt fajokat egyaránt jellemzem taxonómiai és morfológiai szempontból. A jellemzések korántsem magyar nyelvű kivonatai idegen nyelvű közleményeknek, hanem olyan morfológiai adatok, melyek a szóban forgó faj bakonyi példányaira vonatkoznak. Taxonómiai rangsorolás igénye nélkül számos bélyeget sorolok fel, melyek a faj bakonyi populációinak eltérését jelzik egyrészt az eredeti leírástól, másrészt más területeken gyűjtött példányoktól. Magam részéről nagy jelentőséget tulajdonítok a változékony morfológiai bélyegek felderítésének, mivel ezek szorosan hozzátartoznak a fajok ,,természetrajzához". Az eddig tanulmányozott alcsaládok Bakonyban élő fajainak száma és a Magyarország faunájára nézve új fajok száma a következőképp oszlik meg (az utóbbi szám zárójelben): Meteorinae: 21 (6) faj — Helconinae: 3 (1) faj — Macrocentrinae: 9 (2) faj — Microgasterinae: 106 (38) faj. Dr. Papp Jenő A Bakony csigászati kutatásának jelenlegi állása A Bakony tágabb vidékének, s különösen a Keszthelyi-hegységnek rendszeres csigászati kutatása már 1949-ben megindult, tehát a szervezett Bakony-kutatás előtt több, mint 10 évvel. Alig van olyan területe a Bakonynak, ahol azóta legalább alkalmi gyűjtés ne lett volna. Felkutatottnak tekinthető a Keszthelyi-hegység, beleértve a dolomitot és a bazaltokat is, továbbá a Tapolcai-medence bazaltjai, s majdnem az egész Balatonfelvidék. Igen alapos és sok gyűjtés volt már a Déli- és az Északi-Bakony területén is. Csak szórványos adataink vannak a terület északnyugati, északi és keleti szegélyéről, a Déli-Bakony középső részéből és egyes halastavakról. A begyűjtött héjak darabszáma hozzávetőleg 250 000- re tehető s eddigimegállapításaink szerint az ország területén élő kb. 210 fajból mintegy 130-a t találtunk meg a Bakonyban. Ezek között van egy apró kagylófaj (Pisidium tenuilineatum), amely az ország területén kizárólag itt (Vonyarcvashegy és Kislőd) került elő. Van azután néhány ritka vagy egyéb szempontból érdekes fajunk is (pl. a Cepaea nemoralis elterjedésének keleti határa a Bakonyvidék, vagy Uzsán a Semilimax semilimax). Egy egyébként nem ritka faj (Cepaea hortensis) a Bakonyban csak szigetszerűen fordul elő (Szigliget és Veszprém). Viszont vannak meztelencsiga-fajok, melyeket itt nagyon hiányolunk. Állatföldrajzi vonatkozásban alig tehetünk érdemleges megállapításokat, mert az eddigi állatföldrajzi felosztások és csoportosítások a csigák szempontjából már nem látszanak megfelelőnek. Sok nyitott kérdés van ezen a téren s a környező területek csigaföldrajzi viszonyai sem eléggé ismertek. Lehetséges, hogy egyes fajok az eljegesedések idején vándoroltak ide s azóta is itt maradtak (reliktum-fajok), de újabb adatok és gyűjtések ezt cáfolni látszanak. A csigászati kutatás eddigi eredményeit néhány közlemény már ismertette s részben összefoglalta. A már begyűjtött, de még feldolgozás alatt levő anyag nagysága azonban már lehetővé teszi, hogy remélhetőleg rövidesen nagyobb összefoglaló munka is megjelenjék. Dr. Pintér István A Bakony herpetológiai kutatása Aránylag kevés faj képviseli hazánkban a herpetológiai vizsgálatok tárgyát képező két Vertebrata osztályt, az Amphíbiát és Reptíliát. Mégis kutatásuk fontos szerepet játszik valamely terület természeti viszonyainak feltárásában, így a Bakony kutatásában is. Elsősorban a kétéltűek szerepére gondolunk itt. Különleges életmódjuk folytán a vízi- és terresztrisz ökoszisztémákhoz egyaránt alkalmazkodnak, mindkét környezeti rendszer hat rájuk és mindkettőre visszahatnak fogyasztásuk és termelésük révén. Mintegy összekötő kapcsot képeznek a vízi és szárazföldi rendszerek között. Gondolunk továbbá a herpetológiai vizsgálatok fontos higiéniai vonatkozására is, nevezetesen annak kiderítésére, hogy valamely adott területen előfordul-e mérges kígyó? A Bakony herpetológiai viszonyairól igen kevés publikáció jelent meg eddig. A legrégibb munkák egyike SEBESSYé, aki a keszthelyi gimnázium Értesítőjében a hüllőkről írt (1872). MÉHELY a Balaton tudományos kutatásának eredményeit feldolgozó nagy munkájában közöl néhány adatot a Bakonyra is (1887). FEHÉRVÁRY GÉZÁNÉ faunakatalógusa (1943) számos adatot tartalmaz a Bakonyra vonatkozólag. DELY az alpesi gőte magyarországi alfajairól írt munkáiban leírja a Triturus alpestris bakonyiensis-t (1960—69). SZABÓnak a kétéltűek és hüllők hazai elterjedéséről a Búvárban publikált cikkei (1961) bakonyi adatokat is felsorolnak. Összefoglaló munka azonban csak 1968-ban jelent meg, amikor SZABÓ ISTVÁNnal közösen megírtuk az Északi-Bakony herpetofaunájával foglalkozó tanulmányunkat, amely a Bakony-kutatásban eddig elért eredményeket tartalmazza. A Bakony rendszeres herpetológiai kutatása 10 év óta folyik. Az első években SZABÓ ISTVÁNnal együtt, majd — miután őt entomológiai munkája erősen leköti — egyedül folytattam a vizsgálatokat. Az utolsó években pedig MÁRIÁN ORSOLYÁval dolgozom együtt. A továbbiakban, vizsgálataink eredménye alapján egészen röviden, jellemezni kívánjuk a Bakony eddig kutatott résztájainak: a Bakonyaljának, az Északi-Bakonynak és a Déli-Bakonynak herpetológiai viszonyait. Időmegtakarítás és a jobb áttekinthetőség kedvéért egyszerű táblázatban foglaljuk össze a vizsgált résztá34