A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

lus, Calathus fuscipes, C. mollis, Amara aenea, Harpalus tardus, H. distinguendus. A karsztbokor erdő (Cotino-Quercetum pubescentis coronilletosum) faunája gazdag: Carabus coriaceus, C. nemoralis, C. hortensis, C. intricatus, C. cancellatus, C. ullrichi, C. convexus, sok Abax es Pterostichus faj, Brachynusok, Laemostenus terricola es L. punctatus is előkerül. A Fago-Ornetum társulásokban a kép megegyező. Egész más a helyzet a helyenként elszűkülő, másutt erősebben kiszélesedő völgyekben. Különösen a szurdokvölgyek tűnnek ki a glaciális flóraritkaságokkal: Allium victorialis, Carduus glaucus, Primula auricularia ssp. hungarica. Ezek a völgyek erdőtársulásokban igen változatosak. A szurdokerdő (Phyllitidi-Aceretum) ritkább, gyakori a Mercuriali-Tilietum scutellarietosum, különösen a bodajki Gaja-völgyben, ami kontinentális hatásra utal. A Gaja-völgy Bakonynána környéki szakaszán az égeres állományok is megtalálhatók. Az Esztergáli-, Bárok-, Sötéthorogvölgy hasonló, de még változatosabb képet mutat. Karabidák tekintetében a montán, szubalpin elemek élőhelyei ezek a völgyek, miután életfeltételeik az itt uralkodó mikroklimatikus viszonyok miatt adva vannak: Carabus coriaceus, C. violaceus, C. glabratus, C. convexus, C. nemoralis fordulnak elő leginkább. Megtalálható a Cychrus attenuaius, Bembidion genei ssp. illigeri, B. andreae ssp. femoratum, Harpalus rubripes, Synuchus nivalis, Tre~ chus cardioderus. Kiszélesedő oldalakban, a platókon a Fago-Ornetum és más tölgytársulások sok Carabus és Pterostichus, Amara sapphirea, A. anthobia, A. crenata és más pontomediterrán, pontusi és mediterrán elemet rejtenek. A Calosoma inquisitor itt él nagyobb példányszámban. A bodajki Gajavölgyből került elő az Alpokra és a Kárpátokra jellemző Bembidion coeruleum. Észak felé a pannonhalmi dombvidék még elválik a Kisalföldtől, de ugyanakkor a Bakonytól is, sok vonatkozásban eltérő képet mutat e két tájtól. Cseres tölgyesei jellegtelen kialakulásúak, extrazonálisan jelentkező bükkel kevertek. A dombok lábánál már az Alföld növénytársulásai mutatkoznak. Koleopterológiailag nem kutatott terület. Déli irányban éles határokkal nem rendelkezik. Az Öreg Futóné, Vár-berek, Sár-berek, Iszka-hegy kiemlkedéseitől Berhida, Csór, Moha helységet öszszekötő képzeletbeli vonallal határolható a terület. Itt a nádasok, zsombékos, nedves rétek az uralkodók és a tavak partsávjai nagyon jellegzetes élőhe56. ábra: Jásd: Vadalmási major környéke (fotó: Papp) Abb. 56 Jásd: Die Umgebung des Vadalmáser Meierhofes (Photo: Papp) Fig. 56. Jásd : The environs of the Vadalmási farm (photograph by Papp) lyeket biztosítanak. A legerőteljesebb mediterrán hatás a faunában itt érezhető: Trechus micros, Pogonus luridipennis, Pterostichus cursor, P. longicollis, P. koyi var. sericeus, Acupalpus interstitialis, Dromius quadrinotatus kerültek elő. Berhida környéki dombvidékről ismert a Carabus hungaricus egyetlen bakonyi lelőhelye. A BAKONY HEGYSÉG CARABOIDEA FAUNÁJÁNAK KIALAKULÁSA A rovarok első nyomai a paleozoikum devon időszakában mutatkoznak. A bogarak megjelenésének ideje nem egészen tisztázott. TILLY ARD Ausztrália permjéből leírt Protocoleopterája vitatott (HANDLIRSCH 1939.) Ennek ellenére valószínű, hogy első képviselőik a perm—triász átmenet idején jelentkeztek. Tény, hogy a mezozoikum triász időszakából már sok koleoptera ismert, a családok elkülönülése megindul, így a karabidák ősi alakjai is mutatkoznak, pl. Lotharingiából: Pseudocarabites (HANDL.) deplanatus (HEER.). A jurában a családok szétválása befejezéshez közeledik, de a genusoké még nem. A felső liászból a Carabites (HEER.) anthracinus (HEER.), Nebricides (HANDL.) dobbertinensis (GEIN.) nevekkel találkozunk. Solnhofen malmjából az „ősbábrabló" nevezetes. A kréta időszak az általános fellendülés ideje ugyan, ennek ellenére aránylag kevés leletről tudunk, a fajok elkülönülésének ideje kezdődik, a Carabites russeli (COCHERELL) ismertebb. A földtörténet középkorával ezek az ősalakok is eltűnnek, kipusztulnak. A kainozoikumban veszi kezdetét a ma élő (recens) állatvilág kialakulása. A harmadkor (tercier) fiatalabb sorozataitól kezdve már a recens nemek és fajok is megjelennek. Fosszíliák kis számban maradnak fenn, jelentősebb mennyiségben csak a negyedkor (kvarter) rétegeiben találhatók, glaciális, interglaciális és posztglaciális maradványok formájában. 342