A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

P. 12. Pető-hegy, 1958. Ill—IX., LOKSA. 13. Péterhegy, 1959. V—XL, LOKSA. 14. Ráskópuszta, 1965. VIII., Ma. 15. Sümeg: Magyaros-domb, 1963. VI. 3., P. 16. Szentgál: Üsti-hegy, 1962. VIII. 23., P. 17. Szigliget, 1955. VIII. 7., Ma. 18. Tihany, 1955. IX., Ma; 1966. IV. 5., 4 db, TL. 19. Veszprém, 1954. IV., 5 db, Ma; 1957. IV. 4.. P. 20. Vinyesándormajor, 1957. VII. 4., 1958. V. 8., P. ab. strepitans DUFT. — Tihany, 1934. V. 19., 1939. IV. 15., Sz; 1939. VI. 21., B. B. (Brachynus s. str.) ganglbaueri APFB. — A Fauna Regni Hungáriáé Brachynus psophia DEJ.* Berhidai adata valószínűleg erre a fajra vonatkozik. CSÍKI (1946) szerint a Br. psophia SÉRV. csak Nyugat-Európában fordul elő, míg a psophia auct. a ganglbaueri APFB. szinonimjai között szerepel. Pontomediterrán, termoíil. Bf. — Tihany, 1934. VIII. 2., Sz. RÖVID ÖKOLÓGIAI ÉS CÖNOLÓGIAI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉLŐHELYHEZ KÖTÖTTSÉG PROBLÉMÁIRA Végigtekintve a Bakony hegység futóbogarainak jegyzékén, szembetűnő a terület, nagyságához képest a magas faj szám és az elterjedési típusok sokfélesége. Nem kapnánk megfelelő képet, ha pusztán a rendszertani felsorolásra szorítkozva, nem kísérelnénk meg néhány olyan kérdés tisztázását, mint például az ottlétezés, a fennmaradás, az egyedsűrűség. Helyes abból kiindulnunk, hogy a faj előfordulását és fennmaradását az adott területen az élő és élet*A B. psophia DEJ. faj hibás auctor névvel került a Fauna Regni Hungariae-be. DÉJEANT (1829) a fajt B. psophia SANVITALE auctor névvel közli, a neki tulajdonított fajleírás tehát tévedésen alapul (DEJEAN, M.-BOISDUVAL, A. (1829) Iconographia et Histoire Naturelle des Coléoptères D' Europe, Paris, pp. 400. 37. ábra. Brachynus explodens Duft. 4—

G,5 mm (Fotó: Halmágyi) leien környezeti tényezők egész sorozatának kedvező alakulása teszi lehetővé! A környezeti tényezőkkel szemben megnyilvánuló tűrőképesség és igényesség a fajok legkiegyénültebb tulajdonságai, melyek a NEUMANN-féle müiőspektrum segítségével válnak szemléletessé, amennyiben kísérleti vagy legalábbis megfigyeléses alapon tisztázódtak. Döntő fontosságú az a megállapítás, hogy a sok környezeti tényező közül, ha egy olyan akad, amely a faj szempontjából eléri a legkedvezőtlenebb hatást (pessimum) azaz meghaladja a tűrőképesség (tolerancia) határát, ez eleve kizárja az ottlétezésf, még akkor is. ha az összes többi tényező a legkedvezőbb (optimális) ! Elsősorban a külső (exogén) tényezőket vizsgáljuk, kiemelve az életteleneket (abiotikus) mint a terület adottságait. A klíma a legfontosabb tényezőket foglalja magába. A makroklíma sok faj előfordulását eleve kizárhatja, de ,,a helyi előfordulás lehetőségeit mindig a mikroklíma határozza meg" (DUDICH 1954). Carabidáknál ezt számos kutató állítja és bizonyítja, így THIELE, KIRCHNER, LEHMANN, LAUTERBACH és sokan mások. A fény. — Az euryfot, tehát a fényerősséggel, a megvilágítás idejével szemben közömbös fajok a futóbogarak között igen ritkák. Gyakoribbak a nagy fényigényű heliofil fajok, amelyek a tűző déli napfényben a legmozgékonyabbak, erősen megvilágított talajfelületeken: Cicindela, Harpalus, Amara, Dyschirius genus fajainak jelentős része. Ezek zöme, elterjedésüket tekintve mediterrán, pontusi, pontomediterrán típusba sorolható. Uralkodók az árnyékkedvelő umbrofil (skiofil) fajok. Ezek nappal kövek, fadarabok alatt vagy az avarban tartózkodnak. Ez azonban nem zárja ki, hogy éjszaka pozitív fototaxist mutatva, tömegesen jelenjenek meg nagyobb fényerejű lámpák, fénycsapdák fénykörében, olykor nagy távolságokról is. Holarktikus, palearktikus. euroszibériai típusok, a montán és erdei fajok tartoznak ide. A kifejezetten sötétségkedvelők (skotofii) az oligotípust képviselik nem túl magas számban. Ide a terricol és troglofil fajok tartoznak: Scarites terricola, Trechus austriacus, Sphodrus leucophthalmus, a Duvalius és Anophthalmus nemek viszont a Bakonyból hiányoznak. A hőmérséklet. — Fontosságát minden kutató hangsúlyozza. THIELE, PAARMANN, LINDROTH, KUHNT, TISCHLER, SCHERNEY kísérleti alapon is vizsgálták hatását. Összetett tényezővel állunk szemben. A talaj és levegő hőmérséklete, bár összefüggő, de mégis különböző hatású lehet a talajon 310