A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)

nájú, fénygazdag akácerdők azonban teljesen zuzmótlanok. 3. Talajon élők: A mészkő és dolomit máladék-talajon mohákkal együtt pionírként zuzmók jelennek meg, ezek rendszerint „Placodium-típusú", xerotherm, mediterrán, szubmediterrán, vagy kontinentális fajok. A hegytetők vastagabb talajú sziklagyepjeiben főként Cladonia fajok élnek. Az Északi-Bakony csapadékos, hűvös, árnyas völgyeiben hygrophil fajok az uralkodók (Collema, Leptogium, valamint Lobaria, Solorina, Peltigera). Külön figyelmet érdemel Fenyőfő homokjának zuzmóvegetációja. Összehasonlítva a NagyAlf öld homokjának zuzmóival, megtalálható itt is számos alföldi kontinentális Cladonia-íaj, — melyek valószínűen a szomszédos Kisalföldről jutottak ide — ugyanakkor megtaláljuk a hegyvidék néhány montán faját is. II. Klimatikus viszony ok: A Bakony hegység déli, délkeleti része száraz, meleg, az Északi-Bakony hazánk egyik legcsapadékosabb része. A Walterféle klímadiagram szerint Farkasgyepú (Északi-Bakony) egész éven át erősen semihumid jellegű (átlag csapadék 843 mm), míg Balinka (Keleti-Bakony) a nyár folyamán gyengén semiarid jelleget mutat (évi átlag csapadék 635 mm). A Balaton-felvidék és a Tapolcai-medence déli kitettségű hegyoldalainak meleg és száraz hatását a bazalthegyek inszolációja fokozza. A zuzmók számára az általánosan jellemző makroklíma mellett a mikroklíma elterjedést meghatározó tényező. így pl. a száraz, napos hegyoldalakon a zuzmótelepek hőmérséklete, valamint a talajfelszín feletti 5 cm-es léghőmérséklet kétszerese lehet a normál hőmérsékletnek, ami viszont a zuzmók aktivitását gátolja. Ugyanakkor egy nedves, árnyas völgyben a telephőmérséklet nem emelkedik a léghőmérsékletnél magasabbra. így a zuzmó aktív életműködése nemcsak a kora reggeli órákra korlátozódik, hanem a nap folyamán több órán át tart. Ez a probléma összefüggésben áll a zuzmóknak, mint pionír növényeknek produkciójával, növekedésével és elterjedésével. Elterjedési viszonyok: Az eddig feldolgozott területekről a következőket állapítottuk meg. A Balaton-felvidéken, a Tapolcai-medencében és a Keleti-Bakonyban számos szubmediterrán, mediterrán, valamint kontinentális elem él. Az Északi-Bakonyban megjelennek az atlanti- (óceáni) jellegű, valamint montán-boreális fajok. Az eddigi kutatások számos érdekes és ritka fajt fedeztek fel, melyek nemcsak a Bakony, hanem hazánk flórájában is újak. „A Bakony természeti képe" című komplex kutatás keretében a terület zuzmóvegetációjának és ökológiájának feltárása, fontos munka hazánk pionír növényzetének megismerésében. Dr. Verseghy Klára A Bakony hegység Orthopteráinak vizsgálatából levont faunisztikai következtetések Hazai orthopterológiai kutatásaink nem tekintenek nagy múltra vissza. Az Orthopterák fontosságát bizonyítja, hogy táplálkozásuk révén közvetlenül kapcsolódva a különböző gyep társulásokhoz, azok jellemzésére rendkívül alkalmasak, sőt egyes fajok elterjedése egybeesik a megfelelő növényasszociációk elterjedésével. Ennek alapján a növénytársulásoknak jellemző egyenesszárnyú fajkombinációk felelnek meg. Oríhopíera-cönológiai vizsgálatok eddig túlnyomó részben az Alföldön készültek. Ennek oka abban keresendő, hogy Orthoptera-íaunánk számos jellemző faja éppen itt található. A Bakony hegységben számottevő munkát először NAGY BARNABÁS (1948), majd PAPP JENŐ (1968) végzett. A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum Orthoptera-gyűjteményének feldolgozását a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani Intézetében a szerző végezte VARGA ZOLTÁN és NAGY BARNABÁS segítségével. A gyűjtemény 68 fajt tartalmaz, összesen 2476 példányt. A vizsgált fajok mintegy 15 faunaelemből tevődnek össze. A faunaelemekre való felosztásra két lehetőség kínálkozik: 1. az UVAROV féle elmélet, mely elsősorban a globális, kontinens méretű faunagenezis felderítésére alkalmas; 2. a fajok mai elterjedését figyelembe vevő elmélet, amely kisebb területek állatföldrajzi összevetésére, jellemzésére sokkal inkább megfelel. Eszerint az euro-szibériai, valamint a holopalearktikus elemek részesedési aránya a legnagyobb. Ez adja az alapfaunát. Ez egyenesszárnyúak déli-, délkelet-európai színezőelemeinek részesedése jóval kisebb, mintha az összes állatfaj színezőelemeit tekintjük. Ez magyarázható a növényzeti viszonyok történeti alakulásával is; de az újabb balaton-felvidéki vizsgálatok megerősítik a Bakony „déli" jellegét. A színezőelemek közül feltétlenül 1 í t é s t érdemelnek a következő fajok: Acrotylus longipes Charp., Sphingonotus coerulans L., Celes variabilis PALL., Stenobothrus eurasius ZUB., Glyptobothrus apricarius L., Tettigonia cantans FUESSLY, Pholidoptera aptera L., Homorocoryphus nitidulus SCOP., valamint az újabb (1970—1971) gyűjtésekből: Tesselana inttata CHARP., Rhacocleis germanica H.—

S., Pachytrachys gracilis BK.vW., Paracaloptenus caloptenoides BR.v.W., Pezotettix giornae ROSSI. Rácz István A Bakony hegység bogár-faunájának kutatásáról A magyar szellemi élet képviselői már régen felfigyeltek a Bakonyra. A terület zoológiai megismerésének szükségességére elsőnek RÖMER FLÓRIS mutatott rá, költői szépségű soraival 1860-ban megjelent ,,A Bakony"' с művében. Annak ellenére, hogy a magyar faunakutatás szükségességét, megszervezését azóta tudományágunk olyan nagynevű képviselői hangoztatták és segítették elő, mint MÉHELY LAJOS és DUDICH ENDRE, mégis 100 esztendőnek kellett eltelnie, míg RÖMER felhívása óta a szervezett kutatás a Bakonyban is megindulhatott, 1962-ben a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kezdeményezésére „A Bakony természeti képe" kutatási program keretében. Hamarosan megindult a bogárfauna kutatása is. Az ankét kapcsán időszerűnek láttam, az eddigi eredményeket és a jövő célkitűzéseit röviden áttekinteni. (Az előadó a Bakony bogár faunájára vonatkozó kutatások történetét részletesen leírta jelen kötetünkben megjelent „A Bakony futóbogár-alkatú faunájának alapvetése" с tanulmányában. így előadásából az idevágó részt nem ismertetjük. A szerkesztő megjegyzése.) Magam mint magánkutató 1962-ben kezdtem a Bakony bogárvilágával foglalkozni, majd 1966-tól a veszprémi Bakonyi Múzeum külső munkatársaként folytattam azt. 1967-től RÉZBÁNYAI LÁSZLÖ fénycsapda anyagából tömegesen kerültek bogarak a Bakonyi Múzeumba. Az utóbbi években sok lelkes magánember al30