A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)

Bakony flóratörténetének eddig nagyon is hiányos mozaikképét, kovásodott, szenesedéit fatörzsek, szenesedéit termés- és levélmaradványok, csillárkák, algák, spórák és pollenek leírása alapján. Eplény és Úrkút mangánbányáiból ANDREÁNYSZKY és GREGUSS fenyőféléket mutattak ki. Az ajkai szénbánya felső-kréta rétegében talált fuzitmaradványokat GREGUSS Podocarpoxylon ajkaense néven írta le. A dudarci eocén nummulinás rétegekből Nipadítes burtini (pálma), Nyirád bauxitbányájából (BUBICS) szénült, kavics alakúra koptatott famaradványokat említenek, s több helyről (Úrkút, Dudar) zöld algákat csillárkát (Bakonynána, Balatonfőkajár, Balatonkenese, stb.) írnak le. A legterjedelmesebb irodalma a Bakony palynológiájának van, melyben a Bakony mezozoos és paleogén korú spóra és pollen flórájával ismerkedhetünk meg, melyek anyagát főleg a mangánbányák és mélyfúrások produkálták (Halimba, Dudar, Zirc, Eplény, Lókút, Úrkút, Gánt, Nyirád, Sümeg), és ahonnan számos új típusgenuszt is leírtak. PL: DEÁK: Costatoperforosporites, Duplexisporites). A neogéh maradványok közül a kövült fákkal TUZSON foglalkozott először a Balaton Monográfiában. Ezek a miocén helyét, torton és talán szarmata emeletének képviselői. Vitatott a maradványok beágyazó rétegekkel való egykorúsága. Általában másodlagosnak, áttelepítettnek, vagyis a rétegnél idősebbnek tekintik. TUZSON ezek közül Balatonalmádiból Ulmannites Rhodeanus (Goepp.) Várpalotáról Cupressitest (cf. Cryptemeria japonica), Sümeg vidékéről a Celtices kleinii n. typ. írta le. Az öskű, Kádárta, Márkó, Herend, Dudar, Szápár, Csetény környékéről kapott fákat pedig Magnolites silvatica ri. sp. néven írta le. ANDREÁNSZKY ezeknek a fáknak jelentős részét platánnak tartotta, melyek szerinte a mai Dunántúli-középhegység területét felölelő térségben hatalmas, ligetes platánerdőket alkottak. Később már GREGUSS is említ platánokat, de csak vagylagosan, ugyanis Ajkáról és Zircről Icacinoxylon citronelloides SCHILK illetve Icacinbxylon platanoides fajokat említ, illetve ír le, majd Várpalotáról, Hárskútról, Bodajkról, Iszkaszentgyörgyről, Homokbödögéről, Pénzeskútról Icacinoxylon seu Platanoxylonokat közöl. Nézetem szerint ezek inkább Piatanok, mintsem ja trópusi Icacinaceae család tagjai. Várpalotáról 1943-ban SÁRKÁNY Taxodioxylon sequoianumot, valamint Taxodioxylon gypsacaeumot ír le. HARASZTY pedig Herend és Szentgál környékéről Taxodioxylon taxodii GOTH, Tax. gypsacaeum KRÄUSEL Cupressinoxylon, Palmoxylon és Betuloxylon fajokat írt le (1958). Látjuk tehát, hogy aBakony fosszilis flórájának története még nagyon is hézagos, nagyon sok új adat gyűjtését, feldolgozását és közreadását teszi szükségessé. Az előrehaladáshoz azonban Veszprém megye Tanácsa és megyei múzeumigazgatósága, valamint a szervezést bonyolító zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum jóvoltából a lehetőségek adva vannak. Rajtunk a sor, hogy élve a lehetőségekkel, adottságokkal szakterületünk problémáinak megoldását a célhoz közelebb vigyük. Horváth Ernő Lichenológiai kutatások a Bakonyban „A Bakony természeti képe" című tudományos program keretében 1963-ban megkezdődött a Bakony rendszeres zuzmóflorisztikai feltárása. Az előző évtizedekben a lichenológiai kutatás főként alkalomszerű volt, s csak egyes résztájakra terjedt ki. Legtöbbet gyűjtöttek a legkönnyebben megközelíthető Tapolcai-medencében, valamint a Balaton-felvidéken, legkevesebbet az Északi-Bakonyban. GYELNIK, SZATALA, TIMKÓ, DEGEN, LOJKA, FÓRISS gyűjtései részben feldolgozatlanul állnak hosszú éveken keresztül a Természettudományi Múzeum Növénytárában, vagy ha meg is határozták, kevés adatot közöltek az anyagról. Kutatásaim első éveiben a rendszeres gyűjtések mellett célom volt: 1. Gyűjteményünk határozatlan anyagának feldolgozása, 2. A saját és más gyűjtőktől származó anyag florisztikai adatainak közzététele. 3. Ennek rendszertani értékelése és ökológiai ismeretekkel való bővítése. így született meg a Balatonfelvidék, a Szigligeti Arborétum, a Tapolcai-medence zuzmóvegetációjáról egy-egy cikk. A következő években az Északi-Bakony dolomit és mészkő vegetációinak, a Keleti-Bakony xerotherm sziklagyepjeinek, a Déli-Bakony szilikát kőzeteinek, valamint a pusztulásra ítélt fenyőfői ősfenyves igen érdekes és gazdag zuzmóit gyűjtöttem be. A terület földrajzi felosztása öt tájegységet különböztet meg. A növényföldrajzi felosztás ettől részben eltér, így szétválik az Északi- és Keleti-Bakony, melynek megkülönböztetését nemcsak a növényzet, hanem a terület klimatikus viszonya is indokolttá teszik. A zuzmóvegetáció kialakulását és az egyes fajok elterjedését két tényező határozza meg: I) a szubsztratum, II) klimatikus tényezők (nedvesség, hőmérséklet). 1. Szubsztratum szerint különféle zuzmótípusokat különböztetünk meg: l.Kövön élők: A bazalt és bazalttufa zuzmóvegetációja jelentős különbséget mutat. A bazalton a pionír kéregzuzmóktól kezdve a fejlett nagy felületeket borító lombos zuzmókig gazdag vegetáció található. Ezen kb. három és félszer több faj él, mint a bazalttufán. A csupasz sziklafelületeken először Rhizocarpon és Lecidea fajok, majd Lecanorák és Caloplacák jelennek meg. A kőzet lejtőszögétől, kitettségétől és mikroklímájától függően telepednek meg a magasabb rendű lombos fajok (Parmelia, Physcia). A bazalttufán ezzel szemben hiányoznak a szorosan az aljzathoz tapadó kéregzuzmók, uralkodó a „Placodium-típus", amely átmenetet képez a kéreg és lombos zuzmók között. Ennek a növekedési típusnak, valamint a lombos fajoknak elterjedtsége a tufa lágyabb, gyorsabban máló tulajdonságával magyarázható. A dolomit és a mészkő zuzmó vegetáció ja is különböző. A dolomit exolitikus fajokban szegényebb, gyérebb borítású, mint a mészkő. A zuzmó a kőzet keményebb volta miatt, a dolomiton csak lassan tud tért hódítani. 2. Kérgen élők: Az epiphloed fajok gyakorisága, fajgazdagsága a területet borító erdők függvénye. Ezen belül a fák kérgén a zuzmók előfordulása, mennyisége függ a fatörzset érő fényviszonyoktól, valamint a fakéreg milyenségétől (sima, rücskös, barázdált-kérgű fák). Az eddig megvizsgált területeken, így a Tapolcaimedencében kéreglakó faj (15%), az Északi- és KeletiBakonyban az ismert fajok 23%-a él fák kérgén. A Tapolcai-medencében érdekes módon legtöbb faj a virágos kőrisen található, amely a melegkedvelő karszttölgyesek, molyhos-tölgyes, karsztbokorerdők alkotó eleme. A hegyvidéki tölgyes társulásokat alkotó három Qercus fajon gazdag lombos zuzmóflóra él. A sima kérgű fák, így a bükk és a gyertyán zuzmókban szegény. Ugyanez elmondható az Északi-Bakony bükköseiről is. A Keleti-Bakony hegyeinek lábánál nagyobb kiterjedésben elég gyakori az akác. A laza lombkoro29