A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

A BAKONY HEGYSÉG FUTÖBOGÄR-ALKATÚ FAUNÄJÄNAK ALAPVETÉSE (COLEOPTERA: CICINDELIDAE ET CARABIDAE) Bevezetés Magyarország az utóbbi évszázadban európai, sőt világviszonylatban is előkelő helyet foglal el a zoológiai kutatottság szempontjából. Mégis a Bakony hegység a mai időkig szinte fehér folt volt a zoológiában. Felesleges volna ennek az okait keresni, azt kell tenni, amit a Bakonyi Múzeum nemes elhatározással mint célt tűzött ki: kutatni és ezzel pótolni azt a hiányt, amelyre már RÖMER FLÓRIS 1860-ban költői szépségű sorokkal hívta fel a figyelmet: „Ha pedig akad, ki ezen útmutatás által mintegy felbuzdítva utánam indul, és terjedtebb tudománnyal, avatottabb tollal, fényesb sikerrel festendi e vadregényes szép vidék terményi és régészeti nevezetességeit, én leszek az első, ki neki őszinte köszönetet szavaz." A veszprémi Bakonyi Múzeum 1962-ben átfogó programot indított a Bakony hegység természeti képének tudományos kutatására. A programban helyet biztosították a hegység bogárfaunája kutatásának is. Ennek első eredménye e munka, a nagy téma kisebb egységét feldolgozó alapvetéseként. Hangsúlyozni kell, hogy ez alapvetés és nem több. Fő feladata a futóbogár-alkatúakkal (Caraboidea) kapcsolatban felhalmozódott korábbi adatokat összegyűjteni, rendszerezni és összefoglalni. Feladata továbbá röviden ismertetni a tárgyalt Cajok ökológiai, cönológiai és állatföldrajzi viszonyait, valamint néhány gyakorlati (mező- és erdőgazdasági) problémára felhívni a figyelmet. Lényegében tehát az eddigi eredmények összegezésével megalapozni a korszerű kutatómunka folytatásának lehetőségét. A kutatás története Jelen monográfia a Bakony bogárfaunáját tárgyaló sorozat első része. Itt kell visszapillantanunk arra az útra, mely csaknem két évszázadon át vezetett a mai eredményekhez. Ennek egy-egy mérföldkövét a magyar faunakutatás számos kiemelkedő alakjának neve fémjelzi. ! Az első hiteles adat 1793-ból származik. Ebben az évben utazta be Magyarországot ROBERT TOWSON angol utazó és könyvében részletes beszámolót ad a bejárt területről (1797). Sajnos, az általa felsorolt 396 bogárfajnál közelebbi lelőhely nem szerepel. A véletlen mégis szolgáltat egy pontos adatot. Művének 47—48. oldalán a hg. Festetich családnál Keszthelyen töltött vendégeskedését írja le, többek között a Balatonnál tett kirándulásukat is. Itt olvashatjuk: „They skim over the lake like swallows, in great plenty. I opened it, and found its stomach full of insects: some Tipula and the Donacia aquatica..." Tehát ez a madárgyomortartalom-vizsgálat szolgáltatta az első valóban hiteles lelőhelyadatot a Bakony területéről (Magyarországról is az elsők közül való!). Ezután hosszú csend következett. RÖMER FLÖRIS (1860) említi könyvében, hogy FRIVALDSZKY és BILLIMEK végeztek zoológiai gyűjtéseket. Erről beszámoló tanulmányt nem ismerünk. Br. MAXIMILLIAN von HOPFFGARTEN (1876) számol be Nagyvázsony—Kab-hegy környékén végzett gyűjtéseiről, sok bogárfaj felsorolásával. Az 1880—90-es években EHMANN FERENC, PÁVEL JÁNOS, MIHÓK OTTÓ gyűjt a területen. 1896-ban KUTHY DEZSŐ a Fauna Regni Hungariae-ban összegezi az eddigi lelőhelyadatokat, közöttük számos bakonyit is, de időadat és a gyűjtők neve nélkül. VÁNGEL JÁNOS (1906) az előző évek gyűjtéseinek eredményeként több bakonyi adatot közöl. WACHSMANN FERENC (1907) tollából lát napvilágot az első részletesebb Bakony-monográfia. Az Északi-Bakonyban, főleg Pápa tágabb környékén végezte gyűjtéseit. Munkája alapvető jellegű, de pontosabb lelőhely- és időadatokat nem tartalmaz. Az 1920-as években és később főleg LICHTNECKERT FERENC folytat jelentős gyűjtőmunkát, a Bakony keleti és délkeleti határterületein. Adatait tudomásom szerint nem publikálta, kéziratos gyűjtőnaplója azonban fennmaradt. Ezekből az évekből ismeretes KANABÉ DEZSŐ néhány adata BREUNING (1932—36) művéből. Az 1930-as években a kutatások a Balaton-felvidékre, a Tihanyi-félszigetre összpontosulnak: BICZÓK F., CSÍKI E., JACZÓ L, KASZAB Z., MIHÁLYI F., SEBESTYÉN O., SIROKI Z., SZÉKESSY V. és TÓTH L. csaknem egy évtizedes gyűjtőmunkájának eredményét foglalja össze és teszi közzé SZÉKESSY VILMOS (1943). Az 1930-as évek végétől és az 1940-es években LENCZI RUDOLF végez komoly gyűjtőmunkát. Néhány példánya a Bakonyi Múzeum gyűjteményébe került, a többi a Természettudományi Múzeumba. Az 1950-es évek elején MAGYAR MIKLÓS gyűjt igen intenzíven szinte az egész Bakony hegység területén, de Koreában bekövetkezett tragikus halála megakadályozta további munkájában. Gyűjteménye a Bakonyi Múzeumba került. Az 1950-es évek vége fordulópontot jelent a Bakony-kutatásban. PAPP JENŐ kitűnő érzékkel és szervező tehetséggel kidolgozza a hosszú távra tervezett korszerű Bakony-kutatást, és reális alapokra helyezi azt. Emellett maga is rendkívül jelentős gyűjtőmunkát folytat. A rovarok, közöttük a bogarak ezreit gyűjti a Bakonyi Múzeum részére. Ez évektől kezdve LOKSA IMRE talaj-zoocönológiai munkája keretében a Bakony hegység különböző területein, meghatározott növénytársulásokban folytatja vizsgálatait, amelyek értékes bogárfaunisztikai adatokat is szolgáltatnak. Magam 1962 óta foglalkozom a Bakony bogárfaunájával. 1967-től RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ lepidopterológus quantitativ fénycsapda anyagaiból tömegével kerülnek bogarak a Bakonyi Múzeumba. Az utóbbi években egyre több bogár kerül azoknak a jóvoltából is a Bakonyi Múzeum gyűjteményébe, akik más szakterülettel foglalkoznak, de PAPP JENŐ lelkesítő hatására alkalmilag vagy rendszeresen begyűjtik a bogarakat is. így DAX MARGIT, DIETZEL GYULA, JÁRAI ISTVÁN, NERUZSIL ISTVÁN, REMÉNYI ANTAL, PAPP JENŐNÉ, VITÉZ ÁGNES és még sokan mások. Munkájukat ezúton is illesse köszönet. Itt be is kell fejeznünk az áttekintést. Biztosra veszem, hogy még sokan mások megfordultak a Bakony275