A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

ban, végeztek alkalmi vagy talán rendszeres gyűjtő-kutató munkát, de adataik vagy sohasem kerültek nyilvánosságra, vagy névtelenül bevonultak egy-egy határozó könyv általánosságban mozgó adatai közé. Gyűjtött példányaik ismeretlen, így hozzáférhetetlen helyre kerültek, tehát az adatok a feldolgozás számára gyakorlatilag elvesztek. LENCZI RUDOLF gyűjteményének, valamint LOKSA IMRE Északi-Bakonyban gyűjtött talajcsapdaanyagának feldolgozása folyamatban van. Eredményeiket a későbbiekben más tanulmányok fogják ismertetni. Itt mondok köszönetet mindazoknak, akik értékes tudományos vagy szerkesztési-technikai segítséget vagy tanácsokat adtak. így PAPP JENŐ, ВЕКЕ MÁRTON, ENDRŐDI SEBŐ, FEKETE GÁBOR, HALMÁGYI LEVENTE, KASZAB ZOLTÁN, KARVALY ELEMÉR. KECSKEMÉTI ISTVÁN és LOKSA IMRE tudományos kutatóknak. A Bakony természetföldrajzi viszonyai „A Bakony természeti képe" kutatási program a BULLA-féle (1962) tág értelemben vett Bakony hegységet veszi alapul (1. ábra). Természetföldrajzi tájbeosztásánál szintén BULLA munkájához igazodunk (2. ábra). A Bakony hegység a Kárpát-medencében a Magyar Középhegység dunántúli, jól körülhatárolható, természetes határokkal lezárt tagja. Határai délen a Balaton, északon és északnyugaton a Kisalföld, nyugaton a Hévízi-völgy, keleten a Móri törésvonal. Területe megközelítőleg 4000 km

2

. Lekopott tönkhegység, alapja a magyar medencerendszer variszkuszi alapzata. Mai tömege a harmadkori alpi hegységképződéskor emelkedett ki. A mai térszín jellegzetes kialakulása és erőteljes tagolódása a résztájak jó elkülönítését teszi lehetővé. Legnagyobb tengerszint feletti magassága 704 m (Kőris-hegy). Az átlagos magasság résztájanként különböző. Kőzeteinek zömét triász kori mészkő és dolomit képezi. Más kőzetek kevésbé elterjedtek, így jura- és krétakori mészkő, pliocén bazalt, miocén—pleisztocén agyag, kavics, homok és lösz. Talajai erdőtalajok. Igen gyakoriak a rendzinatalajok, a különböző vályogos, agyagbemosódásos barna talajok. Gyakoriak, de kisebb kiterjedésűek a podzolos, löszös, kavicsos tala1. ábra. A Bakony hegység helyzete Magyarország nagytájainak a feltüntetésével (Bulla nyomán, 1962) : 1 = Alföld, 2 = Kisalföld, 3 = Alpokalja, 4 = Dunántúli-dombvidék, 5 = Dunántúli-középhegység (ennek résztája a Bakony hegység) és 6 = Északi-középhegység Abb. 1 Die Lage des Bakony-Gebirges mit Angabe der Grosslandschaften Ungarns (nach Bulla, 1962) : 1 = Tiefebene (= Alföld), 2 = Das Kleine Alföld, 3 = Alpenfuss, 4 = Transdanubische Hügellandschaft, 5 = Transdanubisches Mittelgebirge (dessen Teil das Bakony-Gebirge ist) und 6 = Nördliches Mittelgebirge Fig. 1. The lay-out of the Bakony Mts. showing the large regions of Hungary (after Bulla, 1962) : 1. Great Hungarian Plain, 2. Little Plain, 3. Foot of Alps, 4. Transdanubian downs, 5. Transdanubian Central Range (the Bakony Mts. are part of this range) and 6. Northern Central Range jok. A réti és láptalajok inkább csak egyes résztájakon terjedtek el, általában alárendelt jelentőségűek. — A Bakonyban az aránylag bő csapadék ellenére kevés a víz. Csekély számban találunk tavakat, bővizű patakokat és forrásokat, gyakoriak azonban az időszakos vizek, főleg a tavaszi hóolvadás idején, és azt követően a nyár elejéig. A Bakony éghajlata nem egységes. A terület az atlantikus, a kontinentális és a mediterrán klíma befolyása alatt áll, résztájanként különböző mértékben. Ez ráüti bélyegét a növénytakaróra és az állatvilágra is. Helyenként olyan mikroklíma alakult ki, mely lehetővé teszi a makroklíma által meg nem engedett fajok megtelepedését is. — Növénytakarójáról röviden az alábbiakat mondhatjuk FEKETE (1964) nyomán. Jellemzők a nagy kiterjedésű szubmediterrán mészkedvelő növénytársulások, mivel a tengerszint feletti magasság, a döntően mésztartalmú kőzetek elsősorban ezeknek kedveznek. A klímaelemek horizontális gradációja lehetővé teszi, hogy bizonyos vegetációzónák egymás mellé kerüljenek. Ehhez kapcsolódik az állatföldrajzilag is érdekes, a szubatlantikus klímahatásra extrazonálisan megjelenő bükkösök kérdése. AZ ALKALMAZOTT RENDSZERTANI ÉS ÁLLATFÖLDRAJZI FOGALMAK ISMERTETÉSE A feldolgozott anyag A feldolgozott anyag alapját a veszprémi Bakonyi Múzeum kerekítve 4200 példányból álló futóbogáralkatú (Caraboidea) anyaga képezi. Emellett feldolgoztam saját bakonyi anyagomat is. A tanulmány jellege szükségessé tette, hogy a szakirodalomban közölt adatokat figyelembe vegyem a fajok jegyzékének összeállításához. Ehhez TOWSON (1797), HOPFFGARTEN (1876), KUTHY (1898), VÁNGEL (1906), WACHSMANN (1907), CSÍKI (1905-1908), LICHTNECKERT (kéziratos napló), SZÉKESSY 276