A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)

A tervezetre reagáló, a megyei tanácshoz eljuttatott, minisztériumi állásfoglalás már konkrétan javasolja az arborétumnak a zirci múzeumhoz való csatolását. Az elképzeléssel mi is egyetértünk. Hiszen a múzeum és az arborétum egymás látnivalóit szerencsésen kiegészítik. A körülmények jelenleg kedvezően alakulnak. Űgy látszik, hamarosan elérkezik az idő törekvésünk megvalósítására, mivel a megyei tanács foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az arborétumot az Országos Természetvédelmi Hivataltól átvegye. Ez esetben a park valóban a Bakonyi Természettudományi Múzeum kezelésébe kerül. Most van folyamatban az átvétel előkészítésére vonatkozó tervezet kidolgozása. Elképzeléseink természetesen vannak arra az esetre, ha ez ténylegesen megvalósul. Ennek azonban megvannak a maga személyi és tárgyi feltételei is. A múzeum jelenleg két zoológus muzeológussal rendelkezik. Az arborétum szakszerű vezetése nem igen képzelhető el rátermett botanikus muzeológus alkalmazása nélkül. Közművelődésügyi (ismeretterjesztő-népművelő) vonatkozásban a zirci múzeumnak első nagy feladata, hogy létrehozza „A Bakony természeti képe" címen a Bakony természetvilágát és annak hasznosítását bemutató állandó jellegű kiállítást. Ennek keretében kell bemutatni a Bakony természeti képén alapuló népi tevékenységet, erdészetet, vadászatot, a Bakony természeti ritkaságait és a természetvédelem problémáit is. A kiállítás megvalósításához legalább 4—5 év szükséges, feltételezve azt is, hogy megrendezéséhez sikerül kellő teret biztosítani. Felmerült annak lehetősége, hogy a volt apátsági épület főlépcsőházát a múzeum állandó kiállítás céljára hasznosíthatá. Itt a lépcsők által közrefogott 5,3 m x 4,5 m-es alapterületű és mintegy 15 m magas hasáb alakú térség áll rendelkezésre, ahol megfelelő technikai megoldással újszerű, a maga nemében páratlan kiállítást lehetne rendezni. A közönség a kiállítást a lépcsőkön fokról-fokra felfelé haladva tekintené meg. A lépcsőházban bemutatásra kerülhetne a Bakony egyes tájegységeinek valamilyen nevezetessége, esetleg tengerszint feletti magasság szerinti sorrendben keresztmetszetét adhatná a Bakony természeti képének. Amennyiben a volt apáti lakosztály helyiségei felszabadulnak, ott folytatódhatna a kiállítás a Bakonykutatás történetének, a Bakony védett természeti értékeinek, az erdészet, a vadászat, mészégetés, helytörténeti vonatkozások stb. bemutatásával. Mivel azonban a múzeum a tervezett kiállítás elkészítéséig sem nélkülözheti az ismeretterjesztésnek e jelentős formáját, ezért a Reguly Antal Múzeum régi kiállítását nem szüntettük meg. Viszont a régi, elavult kiállítás nem vált volna díszére a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak, ezért a tavasz folyamán elvégeztük a kiállítás felújítását. E munkánál arra törekedtünk, hogy a meglevő anyagok és a rendelkezésre álló meglehetősen kis tér célszerű kihasználásával elsősorban látványosság tekintetében nyújtsunk valamit a látogatóknak. Nem volt könnyű munkája a rendező gárdának, mert többnyire rég elavult, korszerűtlen installációs anyag felhasználásával végezték munkájukat. Azonban a lelkesedés, az ötletesség átsegítette őket a nehézségeken. Munkájuk sikerét leginkább az bizonyítja, hogy a látogatók tetszését megnyeri a kiállítás. Ez tulajdonképpen két részből áll. Van egy természettudományi és egy néprajzi része. Sajnos a jellegében is meglehetősen eltérő két bemutatót hely hiányában nem lehetett teljesen különválasztani. A bemutatott anyag inkább csak szemelvényeket tár a látogatók elé mindkét témából. A természetrajzi rész a Bakony földtörténeti vonatkozásainak bemutatásával kezdődik és viszonylag sok anyagot mutat be a múzeum gazdag geológiai gyűjteményéből. Földtörténeti korok szerinti sorrendben ismerteti a Bakony kialakulását, az egyes korokra jellemző változatos kőzet- és ősmaradványanyagot. Legkisebb teret a Bakony növénytakarójának bemutatására fordítottunk. Ez tükrözi a múzeum botanikai gyűjteményének ma még szegényes voltát is. Ugyanakkor viszonylag részletes képet kap a látogató a Bakony állatvilágáról. Tarka lepkék, bogarak után a Bakonyban fészkelő madarakkal, erdei apró és nagyemlősökkel ismerkedhetnek meg a látogatók. Szervesen illeszkedik a Bakony élővilágához egy kisebb vadászati és erdészeti bemutató is. Az egész természetrajzi részt nagyméretű fényképek teszik változatossá és hangulatossá. Bár a zirci múzeum természettudományi szakmúzeum, de az ide látogatók igénylik a helytörténeti kiállítást is. Ezért a környék néprajzából is mutat be a kiállítás anyagot. Különösen szép a bakonyi szoba, de a látogatók tetszését nem kevésbé nyerik meg a betyárélet emlékei és a szép bakonyi fafaragások sem. A Bakonyi Természettudományi Múzeum jelenlegi állapotában, akár gyűjteményanyagát, akár mostani kiállítását tekintve, nem tartozik a nagyobb múzeumok közé. Látni kell azonban az intézmény előtt álló perspektívát, mely következtetni enged a megvalósulásra váró lehetőségekre. A Bakonyi Természettudományi Múzeum „A Bakony természeti képe" program új bázisa. A múzeum megalapításával várhatóan újabb lendületet fog kapni a kutatóprogram is. Ennek érdekében a szervezőmunka területén is sokat kell tenni. Űgy gondolom, a jövőben gyakrabban kellene találkozniuk a Bakon y -kutatóknak. Azonban javaslom, hogy ezek a gyakoribb összejövetelek szűkebb körben, szakcsoportokként történjenek, így találkozhatnának mondjuk a gerincesek kutatásával foglalkozók, a rovarászok stb. Ezeket az összejöveteleket fel lehetne használni közös gyűjtésekre is. Megvalósíthatónak látszik, hogy pl. a programban részt vevő entomológusok, évente mondjuk három alkalommal, több napos közös gyűjtést végezzenek egy meghatározott területen, változatos gyűjtési eszközökkel és módszerekkel. Ezekre a közös gyűjtésekre meg lehetne hívni a programban nem szereplő rovarászokat is, pl. a különféle rovartani szakkörök tagjait, egyetemistákat. Természetesen itt felvetődik a terepre való szállítás és a szállásbiztosítás megoldása. Ehhez a problémához kapcsolódik a mintaterületek kérdése is. Az 1964. október 6-i Bakony-kutató értekezleten vetődött fel a botanikai és zoológiai gyűjtési mintaterületek kijelölésének szükségessége. A területek kijelölése meg is történt, azonban az idő múlásával a dolog ellaposodott, önként kínálkozik a kérdés, hogy a közben eltelt évek tapasztalatai alapján ismételten napirendre tűzzük-e ezt a problémát. Az 1965-ben kijelölt mintaterületek egyébként az alábbiak voltak: 1. Keszthelyi-hegység: Láztető, Széktető, Feketehegy. 2. Bazalt hegyek közül: Badacsony, Szentgyörgyhegy Tátika, Kovácsihegy. 3. Balaton-felvidék: Lovastól Ábrahámhegyig terjedő déli lejtők. 4. Veszprém környéke: Hidegkút—Nemesvámos— Felsőörstől határolt terület. 5. Kabhegy. 21