A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata

ronilletosum-mal szemben. Gyakoribbá és tömegesebbé válik viszont a Coronilla emerus és a Vicia sparsiflora. A gyepszint Quercetea-íajai közül konstans a Lathyrus niger, gyakori az Astragalus glycyphyllos, a Primula veris, Serratula tinctoria, stb. A Querco-Fagetea csoportból a Glechoma hirsuta és a Geum urbanum szerepel, mint konstans, szubkonstans faj. Ha a tárgyalt két szubasszociációt cönológiai csoportok alapján hasonlítjuk össze (VI. táblázat, 11. ábra) azt tapasztaljuk, hogy az Orno-Cotinetalia-îajok. a coronilletosum-Ъап elért 14,80%-ról a petraeetosumban 11,00%-ra csökkennek. A Quercetea-íájok aránya alig változik (55,41%, ill. 53, 83%). Megnő a különbség viszont a két szubasszociáció Querceto-Fagetea és Festuco-Brometea csoportjában. így a Querco-Fagetea-íajok a coronilletosum-Ъап elért 18,22%-ról 27,54%-ra növekszenek, a FesűMCo-Bromeíea-fajok pedig 8,15%ról 3, 65%)-ra csökkennek a peíraeeíosmn-ban. Az areatípusok megoszlása tekintetében is eltér a két szubasszociáció. A VII. táblázat elemzéséből kiderül, hogy a szubmediterrán, a kontinentális és a pontusi jelleg a petraeetosum felé csökken az eurázsiai és az európai jelleg javára. A hasonlósági koefficiensek elemzése alátámasztotta az Orno-Quercetum-ók. szétválasztását szubasszociáció szinten. (A különbözőségek a fajok konstanciája alapján számolva, 25%,-ot tesznek ki az összes elemek viszonylatában.) A fajcsoportok szerinti elemzés megerősítette, hogy a két szubasszociáció legélesebben a Querco-Fagetea és a Festuco-Brometea csoportok tekintetében válik el egymástól (IV. táblázat). A két szubasszociáció értékelése a fajok TWR indikátor-számai alapján Számításaim a cönológiai összetételben mutatkozó különbségeket ökológiai szempontból is alátámasztották. A fontosabb eltérések a következőkben foglalhatók össze. A T 5-ös érték a petraeetosum szubasszociációiban 70%-ot, a coronilletosumЪап 60%-ot tesz ki. A nagyobb hőigényű fajok viszont a coroniZZetoswm-ban érnek el 10%-al magasabb arányt (T 6-os érték a coronilletosum-Ъап 40,60%-ot, a petraeetosum-Ъап 30,97%-ot ér el). (Lásd: IX. táblázat, 12. ábra). A W indikátor-számok alapján a fajok legnagyobb része mindkét típusnál a mérsékelten száraz, tehát a W=3-as értékbe tartozik (47,00, ill. 44,00%). Az extrazónális szubasszociáció azonban némileg eltolódik a száraz, W=2, a zónális szubasszociáció pedig a mérsékelten friss, W = 4 irányba. Az R értékek finom különbségei jelzik a coronilletosum sekélyebb, mészben gazdagabb és a petraeetosum mélyebb, már részben kilúgozódott erdőtalajának eltérő termőhelyi viszonyait. 5. QUERCO-CARPINETUM PANNONICUM A társulás általános jellemzése A terület leghűvösebb mezofil extrazónális társulása. Az általam vizsgált állományok völgytalpi helyzetben (Koloska-völgy, Nosztori-völgy, Kékivölgy) fordulnak elő. Itt is elsősorban a besugárzástól védett észak, északkeleti lejtőlábakon. A gyertyános-tölgyesek tehát éppúgy, mint a szomszédos Bakony legnagyobb részében (FEKETE— ZÓLYOMI, 1966) itt sem képeznek klímazónális asszociációt. Jellemző a terület geomorfológiai, mezoklimatikus és egyéb környezeti viszonyaira, hogy a Querco-Carpinetum erdők a zónális Orno-Quercetum állományokkal gyakran közvetlenül érintkeznek. Ez a gyertyános-tölgyes foltok cönológiai összetételében erősen érződik. A kiértékeléshez 10 felvételt készítettem. A részletes kiértékelés és a felvételeket tartalmazó cönológiai tabella már megjelent (DEBRECZY, 1967). A továbbiakban röviden ismertetem az itteni gyertyános-tölgyesek fontosabb cönológiai vonásait. A Balaton-felvidék (Balatonarács, Csopak) vizsgált gyertyános-tölgyes állományai cönológiai helyzetükben köztes helyet foglalnak el a Magyar Középhegység Carpinion csoportba sorolt Querco petraeae-Carpinetum és a Dunántúl déli része Fagionillyricum csoportba sorolt Helleboro (dumetorum)Carpinetum betuli társulásai között. Az itteni Fagion-ülyricum fajok (pl. Knautia drymeia, Helleborus dumetorum) jelenléte azonban nem csatolja az egyébként tipikus Carpinion jellegű társulást az illyr-bükkösök csoportjába, csupán jól differenciálja a Magyar-középhegység északabbi gyertyános-tölgyeseitől. A vizsgált állományok eltérnek a többi hazai gyertyános-tölgyeseinktől még a tekintetben is. hogy igen magas bennük a xerotherm tölgyes elemek száma. Ez az állományok tölgyesekkel mozaikos helyzetéből, a bükkösök hiányából, azaz a terület melegebb, szárazabb ökológiai viszonyaiból származik. A differenciát jelentő Quercetea elemek közül elsősorban említhető a cserjeszintben a Fraxinus ornus, Cornus mas, Viburnum lantana, a gyepszintben a Coronilla emerus ssp. emerus, Oryzopsis virescens és a Lathyrus niger. Az eddigiek és a további cönológiai értékelés alapján a Balaton-felvidéken vizsgált gyertyánostölgyes állományokat a Querco petraeae-Carpinetum pannonicum sajátos, délies, xerotherm színezetű szubasszociáció jaként foghatjuk fel. Az önálló szubasszociáció valószínűleg kiterjed a Bakonyhegység melegebb, délkeleti részére is (FEKETE ex verb.). A szubasszociációt az egyik jellemző differenciális fajáról lathyretosum veneti névvel jelölöm meg. A társulás cönológiai leírása A helyileg és az általánosan is jellemző fajok a lombkoronaszintben a Carpinus betulus, amely gyakran a második lombkoronaszintben is uralkodik és a cserjeszintben is konstans elem. II—IH-as konstanciával lép fel a Cerasus avium mind a lomb-, mind a cserjeszintben. A gyepszintben a Viola mirabilis és a Helleborus dumetorum konstans, illetve szubkonstans. 209