A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata

Gyakoriak még a Knautia drymeia, а Melampyrum nemorosum és a Melica nutans is. A Vinca minor csak egy felvételben szerepel, de ott 4—5-ös AD értékkel fáciesképző. A jellemző és Carpinion-í aj ok csoportrészesedés szerint számolt aránya 12,86% (VI. táblázat, 11. ábra). A hűvös, párás mikroklímát kedvelő Fagetalia és Carpino-Fagetea elemek közül konstans, illetve szubkonstans a Campanula trachelium, Campanula rapunculoides, Lathyrus vernus, a tavaszi aszpektusban a Dentaria bulbifera és a Cordydalis cava. Gyakori fajok még e csoportból a Carex alba, és a Carex digitata, a tavaszi geophytonok közül pedig az Anemone ranunculoides. A Dunántúli-középhegység hűvös dolomit-karszterdőinek (Fago-Ornetum hungaricum) jellemző faja a Carex alba, érdekes módon területünkön több helyen is előfordul.* Nagytömegű megjelenésével fáciesalkotó is lehet. Elterjedése azonban leginkább a gyertyános-tölgyesek és a xerotherm szálerdők keveredési zónájára esik. (Lásd: később.) A Fagetalia és a Carpino-Fagetea elemek egvüttes részesedési aránya 18,71%. Fajszám szerint, de a borítási viszonyokat tekintve is a gyertyános-tölgyeseknek megfelelően a QuercoFagetea elemek jelennek meg a legnagyobb százalékban (38,38%). Közülük mint konstans és szubkonstans fajok kiemelhetők a cserjeszintben az Acer campestre. Cornus mas, Corylus avellana, Crataegus oxyacantha, Ligustrum vulgare, Lonicera xylosteum. A gyepszintben az Ajuga reptans, a Brachypodium pinnatum, Dactylis polygama, Galium silvaticum, Geum urbanum, Glechoma hirsuta, Hedera helix, Heracleum sphondylium s. 1. és a Melica uniflora emelendő ki. Igen érdekes és a Pannonicum egyéb területein előforduló gyertyános-tölgyesektől eltérő jelleg a xerotherm tölgyes fajok (Quercetea pubescentipetraeae) feltűnően magas arányú jelenléte a társulásban (11. ábra). Ezek közül elsősorban a cserjefajok fordulnak elő konstansabban, a gyepszintfajok inkább nagyobb fajszámukkal tűnnek fel. Ennek oka abban keresendő, hogy a gyertyánostölgyes erdők mikroklíma viszonyaiban a legalsó szintek beárnyékolása már olyan nagymértékű, hogy a xerotherm fajok már csak elszórtan tudnak megmaradni. Ezzel szemben cserjemagasságban már jobban érvényesülhet a környezet melegebb mezoklímájának hatása. A Quercetea fajok közül konstansak, illetve szubkonstansak a Cornus mas* Euonymus verrucosus, Fraxinus ornus, Quercus cerris (a lombkoronaszintben is) és a Viburnum lantana. III-as konstanciát érnek el a Berberis vulgaris és a Sorbus torminalis. A gyepszintfajok között a fásodott szárú Coronilla emerus a legfeltűnőbb. Megjelenése a gyertyános-tölgyesekben a balatonarácsi hegyeken kívül eddig máshonnan nem ismert. Gyakori Quercetea faj még az Oryzopsis vi* A vizsgált terület a Fago-Ornetum areahatárán van. A közeli Zádorváron van is egy kisebb állománya, általában azonban a környéken hiányzanak kialakulásához a megfelelő geomorfológiai viszonyok. * A Cornus mas az egyik legfontosabb differenciát jelentő cserjefaj, az Északi Magyar Középhegységből rescens, a Calamintha clinopodium és a Melittis grandiflora. A Quercetea csoport százalékos részesedése 22,52% (OA mohaszint mindössze 2—8%-os borítást ér el és összetételében is szegényes. Gyakoribb fajok a Brachythecium velutinum (III

t—

'), Hypnum cupressiforme (III+1

), Mnium cuspidatum (III-+

1

), Mnium undulatum (III+1

), cirkumpoláris, illetve kozmopolita fajok. A vizsgált gyertyános-tölgyesekben a következő fajok lehetnek fáciesalkotók: Aconitum vulparia, Carex alba, Hedera helix, Melica uniflora és a Vinca minor. A szubasszociáció flóraelem összetételét vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a gyertyános-tölgyesekre jellemzően az eurázsiai és az európai elemek jutnak a legnagyobb szerephez (37,65%), ill, 16,14%,). Feltűnően magas a szubmediterrán jellegű elemek aránya is (16,73%), ami a társulás korábban említett helyzetéből következik (VII. táblázat). Életforma szerinti megoszlásban (VIII. táblázat) az évelők dominálnak (41,97%,). A fás életforma magas százalékértéke (MM és M — 34,80%,). utal az erdő gazdag színezettségi viszonyaira. A tavaszi aszpektust tükrözi vissza a geophyton-ók 9,45%-os részvétele. Elenyésző az egy és kétévesek és a félcserjék jelenléte. A Querco-Carpinetum lathyretosum összehasonlílítása a Dunántúl néhány gyertyános-tölgyes társulásával A vizsgált terület gyertyános-tölgyeseit összehasonlítottam a Dunántúli Magyar Középhegység északi részének (Budai-hegység, ZÓLYOMI 1958 et ined.) és a Déldunántúli (Zselic, BORHIDI 1963. Mecsek, HORVÁTH in BORHIDI 1963) egy részének gyertyános-tölgyeseivel. Az összevetés cönológiai fajcsoportok és flóraelem-összetétel alapján történt. A legfeltűnőbb különbség a cönológiai fajcsoportok tekintetében az, hogy a balaton-felvidéki és a vele összehasonlított déldunántúli állományokban a Carpino-Fagetea elemek a Budai-hegységi gyertyános-tölgyesekhez képest felére csökkennek, ugyanakkor a Quercetea pubescenti-petraeae-fajok ugyanilyen arányban növekednek. Még finomabban érzékelhető ez a különbség az areatípusok csoportrészesedés szerint számolt százalékos értékeiből. A Budai-hegység és az ugyanabba az asszociációba tartozó lathyretosum legfontosabb sajátsága a déldunántúli gyertyános-tölgyes állományokkal szemben, hogy mindkettőben alacsony (2,02% és 3,60%) a balkáni jellegű fajok száma, míg a déldunántúliakban ez 5,62%-ig emelkedik. Eurázsiai és európai fajok tekintetében viszont leírt Querco petraeae-Carpinetum waldsteinietosum szubasszociációban. Ez az ökológiai szubasszociáció szintén bizonyos fokú átmenet az ottani xerotherm erdők elsősorban a kontinentális Aceri-Quercion csoportba tartozó Tilio-Fraxinetum) felé. (JAKUCS— JURKO, 1967.) 210