A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata

erdőkben is elsősorban a gyepszint alkotóeleme, s csak ritkán szökik fel a felső cserjeszintbe. Akkor azonban szép, 1—1,5 m magas és többnyire gazdag termést érlelő bokorrá fejlődik. A jellemző fajok közül fontos szerepet töltenek még be a Carex halleriana, Coronilla coronata, Mercurialis ovata, Oryzopsis virescens is, mint a gyepszint szubmediterrán alkotó elemei. A társulás zömét képező Quercetea pubescenti- petraeae-fajok (40,20%) csoportjából konstansak, illetve szubkonstansak az alábbiak: Arabis hirsuta, Bupleurum falcatum. Chrysanthemum corymbosum, Carex humilis, Coronilla- varia, Cynanchum vincetoxicum, Cytisus ratisbonensis, Dictamnus albus, Galium mollugo ssp. erectum, Polygonatum odoratum, Teucrium chamaedrys. A Fesíuco-Brometea-fajok közül (39,80%) konstans, illetve szubkonstans a Bromus reptans, Dorycnium germanicum, Festuca rupicola, Hippocrepis comosa, Pulsatilla nigricans, Sedum album, Stachys recta. A cönológiai karakter nélküli „egyéb fajok" csoportját alkotó fajok közül csupán az Euphorbia cyparissias konstans. Feltűnő a társulás alapját képező Qííerceíea-fajok és a Fe.síuco-Brometea-fajok csaknem azonos arányú jelenléte a bokorerdőkben (11. ábra). Ez az állományok mozaikos helyzetéből és speciális ökológiai viszonyaiból következik és egyben utal a bokorerdők, sziklagyepe és zárt erdők közötti átmeneti helyzetére. A társulás csoportrészesedés szerint számolt areatípus megoszlása (VII. táblázat) jól szemlélteti az erős szubmediterrán és pontusi jelleget. A déli, illetve a délkeleti elterjedésű fajok ugyanis több mint 39%-os arányban vesznek részt a társulás felépítésében. Ezzel szemben az eurázsiai és a kontinentális elterjedésű elemek 29%-ot érnek el. A konstans szubmediterrán fajok a következők: Fraxinus or nus (V ,-'

i

). Quer eus pubescens (V

11

), Hippocrepis comosa, Teucrium chamaedrys. Gyakorik az Aethionema saxatilis. Allium flavum, Carex halleriana, Coronilla emerus SSD. emerus, Globularia aphyllanthes, Oryzopsis virescens, Plantago argentea, stb. Jelentősebb pontus-szubmediterrán, illetve pontusi fajok a Cotinus coggygria. Aster linosyris. Erysimum odoratum, Galium glaucum, Melica ciliata, Stachys recta, stb. Ha a bokorerdőink flóraelem összetételét a Budai hegység és a Keszthelyi-hegység bokorerdőihez viszonyítjuk, nagy eltéréseket nem találunk. A Budai-hegvség Cotino-Quercetum-а (a fajok azonos értékelése mellett) mind szubmediterrán, mind a pontusi elemek tekintetében csuoán 2—2%-al bizonyul szegényebbnek a Péter-heevi állományoknál. A Keszthelyi-hegvség is csupán pontusi elemekben szegényebb, mintegy 5%-kal. Ez a csökkenés a kontinentális és az eurázsiai fajok számának emelkedésével egyenlítődik ki. Az életforma megoszlás tekintetében feltűnő (VIII. táblázat), hogy az évelők (53%) után mindiárt a cseriek következnek (20%). és igen alacsony (4

0/

„) a fás életforma (csak a faiok konstanciáját véve figvelemhe!). Viszonvlag magas. 8.20% a geonhvtonok százalékos aránvszáma. Ezek javarészt sztvenf a-i okból kerülnek ki. A törne és félcseriék egyaránt 5—5%-ot tesznek ki. Elenyésző az egv és kétévesek aránya. A társulás értékelése a fajok TWB, indikátor-számai alapján A Cotino-Quercetum balatonicum legfontosabb ökológiai sajátosságainak jellemzését, az alapkőzet, a talaj, a mikroklíma viszonyok leírását megtalálhatjuk JAKUCS P. munkájában (1959—1961). E helyen az ökológiai viszonyokat csak a fajok TWR termőhely-indikátor értékei alapján szeretném jellemezni. A számítási eredményeket (IX. táblázat) a grafikonra vittem fel (12. ábra). A grafikonból világosan kitűnik a molyhos-tölgyes bokorerdő köztes helyzete a nyílt gyepek, illetve a zárt szálerdők sek a karakter és Bromo-Festucion glaucae és a között, főleg a hő (T) és a vízháztartás (W) esetében. A talajreakció (R) grafikonjában a gyepek és sztyep és a bokorerdő foltok egymást váltó dinamizmusának következménye. A Balaton-felvidék bokorerdő variánsának helyzete középhegységi inszonylatban A Balaton-felvidék szőlőművelte területein viszonylag kevés bokorerdő társulás maradt fenn háborítatlanul. A Péter-hegy érintetlen vegetációjának alapos vizsgálatából következtetni lehet, a környező területek leromlott állományainak egykori állapotára is. Bár a terület még balaton-felvidéki viszonylatban is kicsi, mégis célszerűnek találtam bokorerdőimet matematikai-statisztikai úton öszszehasonlítani a Dunántúli-középhegység más területeinek Cotino-Quercetum-cúval. JAKUCS P. munkájában a Dunántúli-középhegység ColinoQuerceium-ái négy variánsra osztja: a Budai-hegység, a Vértes, a Bakony—Balaton-felvidék és a Keszthelyi-hegység variánsaira. Statisztikai módszerrel összevetettem a Péter-hegyi bokorerdőket e variánsok tabelláival. A korábbi módszer alapján számított hasonlósági koefficiensek elemzése érdekes eredményekre vezetett. A területemtől legtávolabb fekvő Budai-hegységi bokorerdők alig mutatlak hasonlóságot (1,15 = 53,50%). Ha az összehasonlító számításokat az egyes cönológiai csoportokon belül is elvégezzük, akkor érthetően a legnagyobb megegyezést a lomb- és a gyepszint Quercetea vubescenti-petraeae fajcsoportjain belül találjuk (3,61-78,30%, Ш. 1,54 = 60,60%). (Lásd: III. táblázat). Nincs szignifikáns hasonlóság, viszont a gyepszint Querco-Fagetea és Festuco-Brometea csoportjain belül (24,73%, ill. 40,50%). Ennek magyarázata az lehet, hogy a Budai-hegység bokorerdői ökológiai viszonyai következtében sok helyen zártabbak. A xerotherm erdők Querco-Fagetea elemei pedig a záródással párhuzamosan mind nagyobb és nagyobb mértékben jelennek meg. Ez gyakran megfigyelhető a már záródó Cotino-Quercetum-ok, illetve az erdőszéleken szétnyíló OrnoQuercetum szálerdők átmeneti állományainál, ahol a zártabb jelleggel egyidőben a Querco-Fagetea elemek arányszáma ugrásszerűen megnő. (Ilyen fajok pl. a Dactylis polygama, Geum urbanum, Glechoma hirsuta, Poa nemoralis, Polygonatum latifolium, Veronica chamaedrys, stb.) Természetesen a 202