A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata
12%-ban már a leggyakrabban gyengén savanyú talajokon fellépő fajok is megtalálják létfeltételeiket. A brometosum szubasszociáció mutatja a legnagyobb eltérést. Ez érthető is, hiszen más alapkőzeten és más expozícióban alakult ki. így TWR értékei a hűvösebb, nedvesebb és a kevésbé meszes irányba mutatnak eltolódást. A T indikátor-számok esetében az 5-ös értékek súlya megnő (40%) olyannyira, hogy ez az érték a Cotino-Quercetum bokorerdők hasonló értékeivel csaknem teljesen megegyezik. Ez utal arra, hogy a délies expozícióban kifejlődött, de lombszintjük borítása miatt a gyepszintet árnyékoló Cotino-Quercetum-ok közel azonos hőviszonyokkal rendelkeznek, mint az északias brometosum sziklagyepek. Alátámasztja ezt az a tény, hogy ebben a szubasszociációban töltenek be jelentősebb szerepet azok a tölgyes fajok, amelyek a másik két szubasszociációban nem tudnának fennmaradni (pl. Arabis hirsuta, Bupleurum falcatum, Coronüla varia, Geranium sanguineum, Melampyrum nemorosum, Teucrium chamaedrys, Trifolium alpestre, sib.). A brometosum W értékei tekintetében azt tapasztalhatjuk, hogy az extrém száraz és a száraz termőhelyek fajai háttérbe szorulnak, előtérbe engedve a mérsékelten száraz termőhelyek növényeit. Az R értékek esetében további eltolódást találunk a gyengén savanyú talajokat igénylő fajok irányába. 2. MÁSODLAGOS GYEPEK Tekintettel arra, hogy a Péter-hegyen, de különösen a Tamás-hegyen nagy területeket foglalnak el a másodlagos xerotherm gyepek is, 20 cönológiai felvétel alapján ezeket is kiértékeltem. Ezek az állományok részben a felhagyott szőlőterületeken, részben pedig az erdőírtásokon, illetve a kipusztult (leégett) erdők helyén alakultak ki. Cönológiai öszszetételükben többé kevésbé világosan követhető az eredeti gyeptársulásokba való visszaalakulási folyamat. Az eredeti gyepekkel egy tabellába vonni nem lett volna célszerű azokat. A kiértékelés során két fő típusukat lehetett megkülönböztetni. Az első a Festuca sulcata-Agr оруr on intermedium típus, amely elsősorban a mészkő alkotta tetőrészeken fordul elő: a másik pedig a déli lejtök extrém viszonyai között kialakult Melica ciliata-Siipa capillata típus. Ez utóbbi a sziklagyepekhez áll közel. s jelentős benne a Carex humilis szerepe is. Feltűnő, hogy a szubmeditorrán Scilla autumnalis a másodlagos gyeptípusban gyakoribb, mint az eredeti gyepekben. A felhagyott szőlőterületek lösz talaján a Boiriochlia ischaemum és a Cleisiogenes serotina csaknem tiszta állományokat alkot. Végezetül megemlítendő) még a Tamás-hegy északi erdőirtás-foltján kialakult másodlagos Bromus replans alkotta Xerobrometum is. Ezekben a Br ornas reptans magas frekvenciaértékkel jelenik meg és más fajok e tömött gyepben háttérbe szorulnak. (A másodlagos gyepekről közölt összevont tabellát lásd: DEBRECZY. 1966.) 3. BOKORERDÖK (Cotino-Quercetum pubescentis balatonicum) A társulás leírása A molyhos-tölgyes bokorerdő a terület szukceszszió folyamatában az első, már erdőnek tekinthető társulás. Közvetlenül érintkezik a nyílt, illetve zárt sziklafüves lejtősztyepekkel, valamint a zárt molyhos-tölgyes szálerdőkkel. Gyakran ezekkel mozaikot képez, amelyek mind környezetük faktoraival. mind egymással dinamikus egyensúlyban állnak. (JAKUCS P. ined. vizsgálatai.) !). Orno-Quercetum petraeetosum, a zonális molyhos-tölgyes szálerdő a Péter-hegy északnyugati lábán !). Orno-Quercetum petraeetosum zonaler Flaumeichenhochwald am NW-lichen Fuss der PéterBerges 9. The zonal pubescent oak forest of Orno-Quercetum petraeetosum at the north-western foot of the Péter-hegy 200
