A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata
6. Chrysopogono-Caricetum humilis brometosum a Péter-hegy északnyugati lejtőjén, mészkő alapkőzeten. (A zárt Bromus reptans gyepben Plantago argentea és Allium senescens.) 6. Chrysopogono-Caricetum humilis brometosum am NordwestAbhang des Péter-Berges auf Kalkstein-Grund. (Im geschlossenem Bromus reptans Rasen Plantago argenteas und Allium senescens.) <i. Chrysopogono-Caricetum humilis brometosum on the northwestern slope of Péter-hegy, on limestone rock-bed. (The close Bromus reptans grass with Plantago argentea and Allium scnescens) zött kialakult nyílt dolomit sziklagyepet. Ennek megfelelően jellemző rá a kis borítás (30—70" о), a gyep nélküli foltokon pedig a fejlett moha-zuzmó együttesek mozaikja. Mikroklímája meleg és száraz, talaja sziklás váztalaj, illetve a könnyen kiszáradó finom dolomitmálladék. Érdekes, hogy néhol a vastagon húzódó törmelék mélyebb talajrétegeket takar, de a vegetációképben a legfelső törmelékszint szabja meg a rajta kialakult együtteseke!. A cönológiai csoportok szerinti kiértékelésből kiderül, hogy a szubasszociáció jellemző és Bromo-Festucion fajai csoportrészesedés szerint számolva 24%-ot tesznek ki: (Lásd: VI. táblázat, 11. ábra.). Az ehhez közelálló Bromo-Festucetalia fajokkal együtt ez a szám 45%-ra emelkedik. Közülük konstansak a Fumana vulgaris és a Thymus praecox, de a felvételek több mini felében előfordul a Chrysopogon gryllus, Teucrium montanum ssp. supinum, Minuartia setacea, Artemisia alba ssp. saxatilis, Dorycnium germanicum és a Globularia aphyllanthes is. Feltűnő a Festuca pollens kis konstanciájú jelenléte. (I +_1 ). A Festucetalia-íaiok 25%-os arányban jelennek meg, s közülük csupán az Allium flavum, Festuca rupicola és a Potentilla arenaria fordul elő a felvételek több mint felében. A 17%-ot valamivel túllépő Festuco-Brometea fajok közül a Botríochloa ischaemum és a Calamintha acinos jelenlétét emelhetjük ki, megjegyezve, hogy bár a Botriochloa IV-es konstanciát ér el csak szálanként, illetve kisebb foltokban vesz részt a szubasszociáció összetételében. Külön kiemelendő a mohaszint, amely a xerotherm gyepek viszonylatában fajgazdag. Konstans, illetve szubkonstant fajai a Ditrichum flexicaule (V'-•''), Pleurochaete squarrosa (V 11 ), Tortella inclinata (V {-'•'), Bryum bicolor (IV 4--), Weisia tortilis (IV +2 ). A talaj, illetve a mohagyepek helyenként szinte teljesen elzuzmósodtak. Nagy tömegeket alkotnak a Cladonia foliacea, a Cladonia furcata (var. pinnata változatban is) és a Cladonia symphycarpia. Gyakori fajok még a Cladonia subrangiformis, Peltigera rujescens, Squamaria lentigera, Toninia coeruleo-nigricans, stb. (VERSEGHY határozásai). Areatípus szerint értékelve a szubasszociációt (VII. táblázat) megállapíthatjuk, hogy itt a legmagasabb a déli elterjedésű, szubmediterrán jellegű fajok aránya (27,94%). A Bromo-Festucion fajcsoporton belül ez az arány 67%-ra emelkedik! Erős dominanciájuk miatt csökken az eurázsiai és kontinentális fajok száma. A szubasszociáció életforma megoszlására jellemző, hogy az évelők (57%) után mindjárt a félcserjék következnek (15%). Ez megfelel a sziklás, kopáros termőhelyi adottságoknak, s e tekintetben is kihangsúlyozza a szubasszociáció szubmediterrán vonásait (VIII. táblázat). Itt térek még röviden ki arra. hogv mi okozhatja azt a feltűnő jelenséget, hogy itt a dolomitsziklák és kopárok növényzetéből szinte teljesen és következetesen hiányoznak a Dunántúli Középhegységben máshol oly jellemző dolomitnövények, mint pl. az endemikus Seseli leucospermum, a Thalictrum pseudominus, Dianthus serotinus var. dolomiticus. Draba lasiocarpa. stb. Magyarázata a Péter- és Tamás-hegy, sőt tovább a Csákány-hegy, Csopaki-Kis-hegy, stb. már korábban említett geológiai adottságaiban rejlik. A 2. ábrán is szembetűnik, hogy a hajdani lösz és pannon-üledékek a megyehegyi dolomitrétegei, sok helyen még ma is teljesen befedik és másutt is jórészben takarják. Valószínűnek látszik az a teltevés, hogy a lösztakaró a dolomitkopár-növények fő elterjedési, expanziós idejében még sokkal feljebb húzódott, s így a mai kopár és sziklaterületeket ezek elterjedésénél fiatalabbnak kell tekintenünk. Ez a tény akadályozhatta meg a dolomitnövények területünkön való megtelepedését, bár napjainkig a lösz lehordódása, eróziója olyannyira előrehaladott, hogy a dolomit egész nagy területeken a felszínre került. b) Chrysopogono-Caricetum humilis botriochloetosum Az előző szubasszociációt a kevésbé sziklás, mélyebb talajú helyeken sokszor mikromozaikos kifejlődésben követi a botriochloetosum. Ez a szubasszociáció felel meg leginkább a típusos Chrysopogono-Caricetum humilis társulásnak. Jellemző rá a fűfajok magas borítási értéke, és a nagyobb zártság (80—95%). Többnyire az előző szubasszociációval és a Cotino-Quercetum bokorerdő-foltjaival alkot mozaikat. Cönológiai összetételében a Bromo-Festucion-fajok л helyileg jellemző fajokkal együtt 17%-ot érnek el, s ez a szám a Bromo-Fesiwcetalia-fajokkaí együtt 31%-ra emelkedik, tehát az előző szubasszociáció hasonló értékénél 11%-al alacsonyabb. Ennek megfelelően emelkedik a Festucetalia (30%) és a Festuco-Brometea (26%) elemek aránya. 196
