A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Gallé László: A Balaton menti dolomitvonulat zúzmócönózisai
A BALATON-MENTI DOLOMITVONULAT ZUZMÓCÖNÓZISAI A Balaton menti mészkedvelő zuzmóvegetáció vizsgálatát 1952 nyarán Tihany közelében kezdtem meg, majd 1953-ban és 1956-ban a Keszthelyi-hegység dolomitlelőhelyeinek zuzmócönózisait vizsgáltam. Kutatásaimat a Tihanyi-félszigeten 1965-ben, Balatonfüred környékén és más Veszprém megyei termőhelyeken 1969 nyarán folytattam. (Vö. GALLÉ, 1956, 1961, 1967.) Közleményeimben 3 mészkövön és dolomitsziklákon élő, illetőleg 1 dolomittörmelékes talajon lakó zuzmóasszociációt ismertettem. Ujabb vizsgálataim eredményeképpen a megfigyelt zuzmócönózisok száma 8-ra emelkedett, s köztük egy új szubasszociáció, az Squamarietosum versicoloris Aspicilietum calcareae is szerepel. Anyagom feldolgozása közben igen jól hasznosítottam FÓRISS (1957), GYELNIK (1931—1937), SZATALA (1926—1956) közleményeit és főleg VERSEGHY (1965) összeállítását, amely az irodalomban eddig közölt florisztikai adatokat foglalja össze és a zuzmóvegetáció ökológiai viszonyait is értékeli. A vizsgált terület dolomit vegetációjának részletes ismertetése nem könnyű feladat: a) A dolomitkedvelő hazai zuzmókat kiváló lichenológusaink kutatásai ellenére sem ismerjük még teljesen; b) Egymás mellett mozaikszerűen különböző termőhelyek találhatók, amelyeknek cönológiai viszonyai eltérőek s így más a zuzmócönózisok kvalitatív és kvantitatív összetétele a virágos vegetáció nélküli, nyílt helyzetű, jól megvilágított és a szél szárító hatásának kitett hegytetők exponált szirtjein, más a gyepszintből kiemelkedő, más az erdők által árnyékolt dolomittuskókon s teljesen eltérő a dolomittörmeléket tartalmazó talajon, illetőleg a talajszint fölé emelkedő, vagy a talajszintbe húzódó kavicsdarabok felületén. Amíg a sziklafelületek zuzmócönózisai kizárólag az Epipetretea lichenosa osztályba és a Xeroverrucarietalia sorozatba tartoznak, addig a dolomittörmeléket tartalmazó lejtők talaján az Epigaeetea lichenosa osztályba és az Epigaeetalia sorozatba tartozó zuzmócönózis él; c) A hasonló felépítésű szikla- és talaj felületek mikroklimatikus viszonyai (expozíció, felmelegedés, beárnyékolás, nedvességviszonyok, a kiszáradás üteme, dőlés, a rendelkezésre álló felület nagysága) is erősen befolyásolják a cryptogam asszociációk kifejlődését s olykor csak asszociáció-fragmentumok kialakulására nyújtanak lehetőséget. Ennek megfelelően a dolomitsziklák zuzmóvegetációjának összetételét nemcsak a CaMg (СОз)2 tartalmú aljzat kémiai összetétele befolyásolja, hanem a termőhelyeken érvényesülő összes makro- és mikroklimatikus viszonyok, ezenkívül biotikus tényezők, beleértve a cönózist alkotó zuzmófajoknak a térért való küzdelmét, az ember és az állatok által látogatott területeken pedig az anthropogén és zoogén hatásokat is (nitrophilia, nitrotolerantia, nitrophobia). A Balaton-felvidék flórájára és benne a zuzmóvegetációra ható fény- és csapadékviszonyokat HAJÓS Y (1952) és BACSÓ (1958) nyomán VERSEGHY (1. с : 341—342) ismerteti. Saját, a mikroklímára vonatkozó fény- és elpárolgás méréseim szerint az egyes termőhelyek között az alábbi eltéréseket tapasztaltam: A hőmérséklet- és fényerősségméréseket minden alkalommal déli 11 és 12 óra között S., S. E. és S. W. expozícióban végeztem nyílt állású, teljesen megvilágított, napfényben fürdő sziklafelületeken. Ugyanezeken a felületeken, közvetlenül a kőzet felszínére helyezett PICHE-féle párolgásmérőkkel mértem a napi elpárologtatás mértékét is. A kapott, szélsőséges adatok azt mutatják, hogy a gyorsan felmelegedő, gyorsan száradó kőzetfelületeken a zuzmótelepek elég nagyfokú vízveszteségnek vannak kitéve, amit a kőzetfelület négyzetcentiméterenkénti 22,8—28,0 cm 3-nek megfelelő napi elpárologtatási értéke is mutat. Ezt a vízmennyiséget csak a harmatból, a levegő pártartalmából vagy a kőzetfelületet időszakosan nedvesítő, de nyáron különösen gyorsan felszáradó csapadékvízből képesek pótolni. Jórészt ez a magyarázata annak, hogy a dolomiton élő zuzmócönózisaink összetételében részt vevő fajok túlnyomóan kéregtelepűek, egyesek közülük a kőzetfelületbe maródnak s így bizonyos fokú védelmet élveznek a kiszáradással szemben. A magas megvilágítási értékek a fotoszintézis fokozott ütemére utalnak. Minthogy azonban a fotolízis egyik alapfeltétele a kellő mennyiségű víznek, mint hidrogén-donornak a jelenléte, kézenfekvő, hogy a fotoszintézis aktivitása a vízfelvétel-kiszá183
