A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Kol Erzsébet: Az Északi-(Öreg)Bakony területén végzett algológiai és hidrobiológiai kutatások rövid ismertetése

kút vize, ahol a Köves-patakba ömlik, egy kis darabon még látszik a forrás flórájának a hatása. Néhány méterrel távolabb azonban ismét csak a patakvegetáció érvényesül. A patak algavegetációjának az életét nemcsak az évszakok váltakozása befolyásolja, hanem a hidrológiai változások is. Száraz időszakban a Bakonyban a patakok úgyszólván teljesen kiszáradnak. Ilyenkor száraz lábbal közlekedhetünk pl. a Cuha medrében, még Kőpince környékén is. Természetesen ilyenkor az algaflóra elszárad a száraz patakmederben. Sok faj esetleg csak spóra alakban tudja ezt a száraz időszakot átvészelni. Esőzések alkalmával ellenben a megáradt zavaros vizű patakban kevés fény áll az algák rendelkezésére. A rohanó ár pedig letépi az algagyepeket. így az áradás is katasztrófákat idézhet elő az algavegetáció életében. Az áradás megszűnte után rendesen vastag iszapréteg takarja be az algákat, amíg a patak árja azt róluk le nem mossa. Ezeket a kellemetlen katasztrofális időszakokat csak az edzett algafajok tudják átvészelni. Ezek azok a fajok, amelyeket úgyszólván állandóan megtalálhatunk a patakokban, a konstans fajok. Ilyen pl. a Cladophora glomerata és különböző formái. Ezzel szemben vannak időszakos algafajok, amelyek csak időnként találhatók a patakokban, amikor számukra kedvezők az életkörülmények. Ezen kívül a patakok algaflórájának évszakos váltakozásai is vannak. Tehát a patakok mikro vegetációjának életében évszakok szerinti és időjárással kapcsolatos változások lépnek fel. A patakok planktonja elenyésző csekély. Állóvizek A Bakony területe állóvizekben szegény, mindössze csak kisebb tavakat és tócsákat találunk. A kisebb tavak algaflóráját, fajokban gazdag, főként DORNYAI, B. (1927): Bakony — Thirring—Vigyázó: Részletes magyar útikalauzok, II. Dunántúl, 5. pp. 424. KOL, E. (1966): A Bakony területén 1965-ig végzett algaológiai kutatások eredményeinek összefoglalása. Zusammenfassung der bis zum Jahre 1965. in BakonyGebirge durchefhürten algologischen Forschungsergebnisse. — Fragm. Bot., 4. p. 1—32. plankton alkotja. Tavasszal Cladophora fracta KG. ampl. BRAND, Oedogonium és Spirogyra fajokból álló sárgászöld vattaszerű tömeg lepi be a víz felületét. A kisebb állóvizekben, tócsákban gyakori a vízvirágzás, amelyet a legtöbb esetben Euglena fajok, főként Euglena proxima DANG. (11. kép) óriási tömege okoz. A vízvirágzások megjelenése itt is meteorológiai jelenséggel függ össze. II. Levegőben élő moszatok A mészköveken és a fák törzsén telepednek meg a különböző, levegőben élő algafajok. Leggyakrabban a nyirkos mészkövek felületén a Trentepohlia aurea (L.) MARTINS képez aranysárga, bársonyszerű bevonatot. A fák törzsén a Trentepohlia umbrina (KG.) BORNET, szivarbarna telepeket képez. Ezeken kívül azonban számos más algafaj is él az említett biotópokon. III. T a 1 a j a 1 g á к Az Északi-Bakony egy másik érdekes algatársasága a talajalgák. A talajban különböző algafajok élnek, amelyek az edafonnak lényeges részét alkotják. Nemcsak a talajban, hanem a talaj felületén is gyakran látunk zöld vagy kékeszöld bevonatot, utóbbi főként esőzések után szokott megjelenni. Különböző Vaucheria fajok nyirkos talajok felületén zöld fonalas, vattaszerű bevonatot képeznek. Esőzések után a nedves talajon pedig kékalgafajok kékeszöld, hártyaszerű bevonata lepi el a talaj felüleletét. Kol Erzsébet KOL, E. (1968): Algológiai és hidrobiológiái forrásvizsgálatok az Északi-Bakonyban. Algologische und hydrobiologische Quellen-Untersuchungen im Nördlichen Bakony-Gebirge. — A Veszprém Megyei Múzeumok Közi., 7., p. 131—146. KOL, E. (1968 a) : A Szigligeti Arborétum algái. Die Algen des Arboretums Szigliget. — A Veszprém Megyei Múzeumok Közi., 7, p. 221—228. IRODALOM — LITERATUR 162