A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

A 300—400 m nagyságban levő bazaltkúpok (Badacsony, Szentgyörgy, Csobánc, Somló, Sághegy) lávája a rétegeket az eróziótól megvédte. A köztes területeken pannóniai aljzatra kiömlött anyag főképpen a szél hatására lepusztult. így a bazaltkúpok környezetükből morfológiailag méginkább kiemelkedtek. Az édesvízi mészkő feltörési helyei az idők során megváltoztak. Ez a változás a tengerszinthez való változással kapcsolatos. A Balaton-felvidéken számos helyen a triászkori képződményeken forrásmészkő települ. Lehetséges — írja id. LOCZY —, hogy ezek a mediterránban képződtek. Ezt a lehetőséget a Márkó és Nyirád környéki édesvízi mészkő feltárások támogatják. SCHRÉTER (1911) volt az első, aki a Budai-hegyekben a harmadkori és pleisztocén hévforrások nyomait felismerte. Id. LÓCZY (1913) pedig a bazalttufában Tihanyban felső pannóniai és levantei édesvízi mészkő zárványokról számol be. Mindkét területen tehát a harmadkorban hévforrások működtek. SCHRÉTER tanulmányából tudjuk, hogy hévforrások már az alsó mediterránban felfakadtak, s ez időtől állandóan felszínre tör a tároló medence vize. Csakhogy, amíg a múltban még a pleisztocénban is a hegység belső területén buggyantak felszínre a források, addig ma a hegység lábánál fakadnak. A források felszínre törési helyeinek vándorlása abban a pillanatban érthetővé válik, amidőn megállapítást nyer, hogy a Budai-hegység az egyik, a Balaton-felvidék a másik esetben a harmadkortól kezdve a pleisztocén utánig, illetve napjainkig emelkednek. A Mátyáshegy oldalában, valamint a Várhegy oldalában található Duna-terasz kavicsok azt bizonyítják, hogy a pleisztocéntől napjainkig ez az emelkedés a Duna „O" pontjához viszonyítva 34—54, illetve 49—59 m-t tesz ki. A Balaton-felvidéken ugyanaz történt, mint a Budai-hegyekben: a kiemelt vonulatok ma is pozitív, a besüllyedtek ma is negatív irányú mozgást végeznek (BENDEFY, 1967). A hévízek a mezozoos képződményekből — a tároló medencéből — törnek a felszínre. A feltörési helyek a tároló medence térbeli helyzetétől függnek. A medence egyrésze felemelkedett. A víz a medence mélyen maradt részén tárolódik és onnan a hegység lábánál tör elő. A recens mobilitást BENDEFY geokinetikai vizsgálati eredményei igazolják. A mobilitás kezdete, amint azt a tárgyalt hegyvonulatok bizonyítják, az ópaleozoikumba nyúlik vissza. Az Alpok és a Kárpátok magmatektonikai kapcsolatai az ofiolitos és a savanyú vulkánizmust kialakító kéregmozgások Biellától a Gemeridákig magmatitokkal jellemzett vonulat ismeretes. A vonulat egészén a paleozoikumban és a mezozoikumban bázikus és savanyú magmatitokat találunk. Ezek a Déli-Alpok, a Balaton-felvidék, a Bükk, a Rudabányai-hegység ladin emeletében lelhetők. A Kárpát-medencében magmatermékek a krétában is megvannak. A harmadkorban a Karni-Alpokban és a Kárpát-medencében a magmatizmus folytatódik. A Kárpát-medence legkeletibb részén, a Hargitában, még a pleisztocénben is tart. Megjelenik az andezit, a riolit, a dácit. A harmadkor végén a Stájer- és a Kárpát-medencében bazalt tör fel. Figyelmet érdemel a magmaműködésnek a kezdeti szakaszban Ny-ról K-re való eltolódása. A szerkezetileg összetartozó vonulatban a magmajáratok Ny-on korábban záródnak, mint keleten. A Kárpát-medence harmadkori vulkáni képződményeivel kapcsolatosan e folyamatra HOFFER utal. A bázikus (simatikus) és a savanyú (sialikus) magmatitok megjelenése két különböző tektonikai folyamattal kapcsolatos. A bázikus, ofiolitos magmatizmus a mély törések mentén felhatoló köpeny anyagából származik. Ez a geoszinklinális tenziós simatikus magmatizmusa. A szubszekvens, a savanyú, az orogén, a sial magmatizmus a harmadKorban a Kárpátokban jól nyomozható. A savanyú magmatitok anyaga a megsüllyedt és oeolvadt sialbol való. Az ofiolitos és a szubszekvens magmatizmusokat egy közbeeső intruzív síal plutonizmus epizód (gránit, granoűiorit, diorit) választja el egymástól. bzuDszekvens magmatizmus jelentkezik az ausztriai, larámi, szávai es stájer fázisok után. A larámi fázis után megjelennek az eocén oligocén andezitek. A szávai-stájer fázisok után folytatódik a savanyú vulkáni termékek felszínre jutása. A Gondwana es a Laurázia felöl érkező erőhatások a medence megsüilyedéséhez, a sial anyag megolvadásához vezetпек. Az ül és D felöl érkező nyomóerők megszűnésekor ellenhatásként a külső láncokon belül hasadékok keletkeznek, magmajáratok alakulnak ki. E magmajáratok a medencében különböző irányokat követnek. A nyomóerők hatása a terület egészére nem egyenletes: Ny-ról К felé haladva a hatás gyengül. Ezért Ny-on a magmajáratok korábban záródnak, mint K-en. A nyomóerők hatásának különbözősége összhangba hozható STAUB véleményével. STAUB az Ibero-Korsikai és az Appenin-Kelet-Alpi tömb között hatalmas tranzverzális eltolódást állapít meg. Ez az eltolódás Ny-on erőteljesebb hatású, mint K-en. Ez magyarázza tehát a magma-feltörések időbeli eltolódását. Az iniciális, ofiolitos és a gránit magmatizmus lineárisan, a savanyú szubszekvens a belsójsüllyedekben, a finális vulkánosság pedig a belsősüllyedék peremén jelenik meg. A finális, bazalt vulkánosság a kárpáti térségben két, többé-kevésbé koncentrikus övben mutatkozik. SZÁDECZKY—KARDOS (1968) szerint a bazalt vulkánosság kialakulását legvalószínűbben a bazaltos anyag oldalas elvándorlása, vagyis a mélyáram hívta életre. A szubszekvens vulkánosság íőtömege is a belsősüllyedék peremén mutatkozik; ezért feltételezhető, hogy ezt is az oldalak felé való anyagvándorlás teremtette meg. Mindkét magmatizmus tehát a belsősüllyedék kialakulásával kapcsolatos. A szubszekvens magmatizmus akkor vált lehetővé, amikor a még csak kisebb mélységbe jutott kéreg alsó része beolvadt. A finális akkor, amikor a mélyebbre süllyedés folytán a kéreg talpa a Simába került. A Tisián még egy iniciális magmatizmussal jellemzett vonulat, a Mecsek-Kiskőrösi eugeoszinklinális vonulat ismeretes. ÖSSZEFOGLALÁS 1. A Kárpát-medence részletesebben ismert fejlődésmenete két, a medence egészére kiterjedő, szárazföldi szakasz között játszódott le. Az idősebb az asszinti fázist követően, a fiatalabb a pannonban jelent meg. Az irodalomban újabban szokásos szerkezeti emelet megjelölését nem alkalmazom, minthogy ez sok szubjektív elemet tartalmaz. Az alpi ciklusra vonatkozó három szerkezeti emelet megjelölés nem sokban tér el a IV— VI. egységgel jelölt beosztásomtól. 2. Az Alpok és a Kárpátok, illetve ezen belül a Bakony kapcsolatát az üledékképződési viszonyok, valamint a magmatitok kifejezik. Az Alpok és a Bakony üledékképződési kapcsolatát HAUER, id. LÓCZY, TELEKI igazolták. A magmatitok szerepét, amelyek ugyancsak a szerkezeti kapcsolatok fejlődésére utalnak, ismertettem. 147