A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

gatibb előfordulását Zalahaláp környékén ismertem fel (1941). Ugyanekkor azonban dél felől a Tétisz felől is transzgresszió éri a Dunántúlt, melynek nagyrésze a tenger uralma alá jut. Megszűnőben van a tengerbarázda-rendszer. A helvéti tenger előnyomulása a

r

/ ó-stájer mozgás nyomán történt. Ennél a mozgásnál sokkal fontosabb az új stájer mozgás. Ez a mozgás az alsófelső tortonai határon ment végbe (KÓKAY, 1967). A Dunántúli-középhegység árkos, bérces, lépcsős szerkezete — írja DARÁNYI — jóformán egészében akkor alakult ki. A miocén legelterjedtebb üledéke a szarmata, emeletben ismerhető fel. Legjobb feltárásait a Tapolcai-medencében, Zánka és Antaltelep között találjuk. Mélyfúrások Várpalotán is feltárták a szarmatát (KÓKAY, 1954). Újabban VÉGH (1966) Eplény—Szentgál vonaltól nyugatra a hidrobiás édesvízi mészkő mélyebb részéből gyűjtött szarmata korú faunát. A pannóniai emelet hazánk legjelentősebb süllyedési időszaka. A süllyedés megindítója az attikai fázis. SÜMEGHY (1940) szerint a peremeken és a medence alakulatokban is a szarmata és a pannon rétegösszlet között éles a határ, diszkordancia van (attikai fázis). Az alsó pannonban az ország nagyobb része már megsüllyedt. A Magyar-középhegység egy része még állja a harcot, és szárazulat marad: a felső pannonban azonban már ennek is nagyobb részét víz borítja (rhodáni fázis). Mind az alsó. mind a felső

1 pannóniai emelet peremi és medence üledékei több szintre és azokon belül különböző fáciesekre tagolhatok. Az alsó pannont KÖRÖSSY öt jól körülírt szintre bontja. Az üledékek vastagsága az altalaj viszonyok függvényeként különbözőek. Ott, ahol a mélyebb szinteket képező

1 kristályos vagy mezozoos kőzetek jobban süllyedtek meg, vastagabb pannon üledékeket találunk felettük, mint ott, ahol a süllyedés később történt. LÓCZY (1913) írja, hogv a pannon rétegek vastagsága Kéthelyen 362 m, Faluszemesen 381 m, Várpalota környékén a vastagság 100 m körüli. így pl. a Csóri XLI számú fúrás 0,23—97,47 m között harántolta a pannont. Ez a fúrás a fillitben állt meg. A kéthelyi és a faluszemesi fúrások a Pelsói-egvség délkeleti oldalán húzódó árok mentén fekszenek. így tehát itt vastagabb a pannon, mint magán a Pelsói-egységen. Területünkön a Tapolca vidéki kvarcos homok és kavics a pannóniai emeletnek legmélyebb szintje. Hegyesd, Monostorapáti, Kapolcs között az Eger-völgyben a felső pannon agyag alól a kavics többször is kibukkan. Nemeskáptalantóti, Kékkút, Salföld, Kővágóörs, Köveskála a. Szentbékkálla határában homokot, tehát az alsó pannont találjuk. A homokos pannon fedőjében Sátornán, Halagoson, Csobáncon (Gulácsi-hegy), Harasztoson a bazalt alatt a magasabb pannon agyagos-meszes homokja települ. Ez a magasabb meszes szint, amelyet a Halagos nyugati oldalában a homokbányában figyeltem meg, diszkordansan települ az alsó pannonra. A Kállai-medencében a magasabb agyagos, márgás, bazalttufát és breccsiát is tartalmazó pannon az alsópannon kori kvarcitra települ. A szentbékkállai Bocskorkút körüli feltárásokban a pannonban bazalt termékeket figyelhetünk meg. Erre a pannonra települ maga a bazalt is. Ugyanez adódik LÓCZY megfigyeléséből: szerinte Szentbékkállán, a Diszel felé vezető út mentén a kvarcit kőtengeren szürke agyag fekszik. Mivel a kapolcsi bazalttufában szegletes édesvízi mészkövet találunk, — írja LÓCZY (1916, p. 379) — kétségtelen, hogy a források felszínre törése a bazalt-kitöréseket megelőzte. A Kapolcs környéki kvarcit és az édesvízi mészkő a pannon mélyebb tagját képviseli. Erre települ a homokos, kavicsos magasabb pannon. A Kapolcs környéki előfordulásnál figyelmet érdemel, hogy itt a kovasavas oldatok felszínre törését meszes oldatok felszínre jutása követte. Több szintben jelentkezik az édesvízi mészkő, mely Kapolcs és Nagyvázsony között a legalsó pliocén rétegektől a pleisztocénig ismétlődik. Kapolcs és Öcs köztiek a régebbiek. Ezeket HALAVÁTS a Congeria rhomboïdes szintben keletkezettnek tartja. A Kállai-medence kvarcitjait is ide sorolom. BARTHA (1955) megállapítása szerint az öcsi és a várpalotai rétegek — faunisztikai és rétegtani alapon — egykorú képződmények. Mindkét helyen az édesvízi mészkő folyamatos képződésének kezdetét tekintjük a pannóniai időszak határának is. A várpalotai szelvényben — írja BARTHA — a víz kiédesedése nem volt folyamatos, csökkent sósvízi és édesvízi szakaszok egymás mellett és egymás felett is vannak, de egy bizonyos rétegen alul nem találtunk édesvízi fajokat. Tehát az alig sósvízi fáciesből a kéregmozgásoknak megfelelően, kisebb ideoda hullámzások közbeiktatódásával a nagyvonalú változás mégis az édesvízi felé történt. Negyedkor A pannon végén a kárpáti terület egésze szárazulattá vált. így a Bakony története is alig különbözik a terület többi részétől. A Bakonyban a pannonra diszkordansan. és különböző

1 magasságokban bazalttufa, édesvízi mészkő, kovasavas gejzír képződmények, kvarc, homokkő, sötétbarna vasérc, vagy laterit képződmény és lösz települnek. Ezek elterjedése, leszámítva a löszt, nem általános, hanem csupán regionálisan véve konzekvens. A Bakony és a Balaton-felvidék tájképileg legjellemzőbb vonását a bazalt hegyek nyújtják. A bazalt vulkánosság, amint azt id. LÓCZY megállapította, a legfelső pannóniai emelet idejében kezdődött és a pleisztocén elejéig tartott. A bazalt hegvek Tihanytól ÉNy irányban haladó és a Keszthelvi-hegységet ÉK felől szegélyező, és DK-felé Fonyódig követhető törések közbezárta árkos vetődések területén, a miocén elején mélybe süllyedt, összetört mezozoos rögök között foglalnak helyet. A Balaton környéki vulkánok többszöri kitöréséből származó lávatakarók, rétegvulkáni kúpok, láva- és tufakitörésekből álló vulkáni csatornák, ritkábban telérek. Td. LÓCZY szerint — íria VADÄSZ — részben sűrű, kifolyásnélküli, nyúlós láva szilárd törmelékkel, részben hígfolyós, gázban dús, gvakori törmeléket szolgáltató folvamatos lávaömléssel, stromboli jellegű kitörések építették fel a hegyeket. A Balaton vidékén száznál több kitörési centrumot ismerünk. A szárazföldre hullott törmelékanyagon kívül Tihanyban a pannóniai beltó végső, sekélyvízi részeiben lerakódott, vízszintes rétegzettségű, parti mozgatottságból származó, átlós rétegzésű breccsia összlet imeretes laza iszapba mélyült nagyobb kőzetrögökkel. A bazalt vulkanizmus szünetében időleges vulkáni útóműködés volt. A Tihanyi-félszigeten a második erupciós ciklussal eevjdőben. gejzíritkúpok tömegesen keletkeztek — írja BÖJTÖSné—VARRÓK K. — A gejzírek nvomait a fiatalabb erupciós ciklus bazalttufáin is megfigyelhetjük. Ezek kötőanyaga mindig a gejzírek kvarca és kalcitia. A bazalttermékekben kristályos pala, permi vöröshomokkő, a triászsorozat különböző mészkő, márga és dolomitjain kívül szarmata mészkő és pannóniai mészkő rögök és zárványok vannak. Ezek a legfelső áttört kőzetréteget jelzik. A zárványok nagysága erőteljes kitörésre mutat. 146