A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

mélységben a magasabb hőmérséklet és a nagyobb nyomás hatására mennyiségi és minőségi változást szenvednek. A mélyben fizikai és kémiai átalakulások hőt termelnek. A tömegek mélybe süllyedése, kéregrészek helyváltoztatása révén a mozgási energia hővé alakulása is szaporítja a hőmennyiséget, mely az ásványok átalakulásához vezet. Bizonyos mélységben az ezzel kapcsolatos hőfokhoz alkalmazkodó jellegzetes ásványok jönnek létre. Az átalakulás, a metamorfózis nagy mélységben, nagy nyomás és nagy hőhatás következtében megy végbe. Ezek alapján az átalakult, metamorf kőzeteket epi-, meta-, katazonálisan átalakult kőzeteknek nevezzük. Az elnevezés utal a mélységre, melyben az átalakulás történt. A Eöld felszínén tengerbarázdák, keskeny bevágódások. geoszinklinálisok keletkeznek. A barázda lassan alakul ki. A táblák szétválása, behorpadása folytán elborítja őket a víz. A barázda mélyül és szélesedik, lenekét a megvékonyodott földkéreg és a folytonosan málló, pusztuló szárazföldről belegyűlt üledékek, valamint a tengerben elpusztult élőlények alkották. Ez a barázda a lánchegységek szülőföldje. A békésen hullámzó tenger feneke megremeg, s a Föld belső erői megkezdik munkájukat. A medence keskenyedik, a partok egymás felé tolódnak. Hegyek gyűrődnek fel ; a víz színe fölé törnek. Most érkezünk a valóban megfigyelhető folyamatokhoz, noha még itt is sok a kérdőjel. Eleve megjegyezzük, hogy a szóban forgó folyamatok értelmezése sokszor eltérő. E. SUESS felismerte, hogy a hegységképződés nem folytatólagos. Bizonyos korokban relatív nyugalom szakítja meg ezeket. LE CONTE a Föld történetében kritikus korszakokat, jelöl. DAVIS. BLACKWELDER, SCHUCHERT a kéregmozgások legfeltűnőbb idejét tektonikai revolúcióként jelöli. STILLE a fázis tagozódását megvizsgálta és messze kiterjedő összehasonlítások alapján szabályt állított fel, s azt az orogén időtörvényben foglalta össze. Általában a hegységképződés egy-egy ciklusába több fázis tartozik. A ciklusokon belül intenzitásváltozások vannak. A kambrium előtti ciklusok tartama az utána Következőkét messze felülmúlja. A kambrium előtti ciklusok kérdése ma még alig mondható többnek probléma felvetésénél. Ennek ellenére a termékeny ciklusgondolat az áttekintő szemlélet legjobb alapját adja. Megkülönböztetünk egy idősebb archaikus és egy fiatalabb algonki ciklust. A/, algonki csoportba a gotlandi és kareliai ciklusok tartoznak. P. ESKOLA szerint a kareli ciklus viharos időszakot jelez. Ekkor kezdődött meg a kőzetek regenerációja; a gránitosodás, a vulkánosság és az élet első felvirágzása. Az őslégkörben nem volt szabad oxigén, csak a hidrogén, oxigén, szén és nitrogén vegyületei. Ez anyagokból az ultraibolya fény hatására egyszerű proteinek keletkezhettek. Ez az úgynevezett élettelen szerves anyag. Feltehető, hogy egykor ez anyagokban villant fel az élet első csírája. Feltehetően a víz fotokémiai disszociációja révén — lassanként — némi szabad oxigén keletkezett, és bekövetkezett az élet történetének legnagyobb eseménye: a fotoszintézis kezdete. Most már az élet a napenergiából lápanyagokat termelt, így keletkezett a növényi élet. ESKOLA úgy gondolja, hogy ez a kareli ciklus idejében történt. Ez időből való az első növényi maradvány: a Corycium enigmaticum sederholm. A kareliai revolúció utáni több mint egymilliárd éves periódusról keveset tudunk. A fotoszintézis közben folyton működhetett, de a plakton világában csak lassan fejthette ki hatását. A geokémiai fejlődés második nagy lépése ezelőtt mintegy 820—500 millió évvel, az asszinti időben ment végbe. Ez az időszak a növény- és állatvilág különválásának kora. Ez időt már hazánk földtörténetében is halvány nyomok jelzik. A korábbi eseményeket a skandináviai kutatások eredményei megvilágítják. Csehországban, Szászországban, Thüringiában, a Fekete-erdőben, Bretagne-ban, Skóciában, és másutt is ez idő eseményeiről tanúskodó adatok birtokába jutottunk. A megjelölt területeken a képződmények erősen gyűrtek. Gránitosodottak. Másutt: így Fennoskandináviában, Oroszországban, Szibériában nem szenvedtek átalakulást, de vulkánok ezeken a területeken is működtek. A kőzetek nagy területeken újra megolvadtak. E folyamatok okozzák a régmúlt kőzeteinek réfegtani bizonytalanságait. Az asszinti ciklust éppúgy, mint minden nagy hegységképződést szárazulattá válás és jégkorszak követte. Valószínű, hogy ez volt Földünk történetének leghatalmasabb jégkorszaka, legalábbis, ha az észak-amerikai és a délnyugat-afrikai eljegesedést is az asszintihoz számítjuk, bár ezek — ESKOLA szerint —• korábbiak is lehettek. Az asszinti képződményekben igen gyakoriak az uránércetelepek. A Kárpátok történetében halványan nyomozható idős hegységképződés záró akkordja az aszszinti fázis. Utána a Kárpátok történetének eléggé jól nyomozható korszakához érkezünk. Ez magába foglalja a kambrium, szilur, (a felsőt gotlanclinak, az alsót ordoviciumnak nevezünk), devon és az alsó karbon emeleteket. Az ordovicum és a gotlandi között van a takoni. a devon után pedig a breton fázis. Az alsó karbont követi a szudéti fázis. Ez zárja le a paleozoos hegységképződés idejét. A kambrium korszak nevét Észak-Wales régi kelta nevéről Kambriáról nyerte. A szilur korszakot a szilurokról, Anglia nyugati részében élt kelta néptörzsről nevezték el. A devon korszak nevét Devonshire grófságról kapta. A karbon korszak neve a kőszén kémiai nevéről, karboniumból ered. A következő hegységképződés eseményeiről még pontosabb adatok tanúskodnak. Ezt két részre bontva tárgyaljuk. Ugyanis a történések első! fejezete, melynek záróakkordja az ausztriai fázis, amint azt alább megírjuk, rokonságot mutat a korábbiakkal. Ez magába foglali;\ a felső karbon, perm. paleozoos korokat és a mezozoikumot az ausztriai fázisig. A felső karbonban megismerkedünk maid az aszturi fázissal. A felső perm a zechstein, az alsó a rotliegendes. A kettő között a pfalzi előfázisa, a zechstein után maga a pfalzi fázis jelentkezik. A perm korszakot az oroszországi Perm kormányzóságról nevezték el. A mezozoikumból ide tartozik ;•. triász, a jura és az alsó kréta. A triász-korszakot Németországban három emeletre osztották, innen nyerte nevét. A jura-korszakot a Jura hegységről nevezték el. A kréta-korszak a La Manche csatorna és a Keleti-tenger nyugati partvidékén előforduló kőzetekről, az írókrétáról nyerte nevét. Az írókréta csaknem teljesen egysejtű állatok héjából áll. A felső triász: raeti, nóri, karni emeletekből, a középső: ladini, anizusi, az alsó: a kampili és a seizi emeletekből áll. Az Alpok és a Nyugati -Kárpátok kapcsolatának megállapításánál, amint arra alább rámutatok, fontos a nóri emelet szerepe. A felső jura vagy maim felső emelete: a titon, középső emelete: a kimmeridgei, alsó emelete: a luzitani és az oxfordi. A középső jura vagy dogger felső emelete: a kallovi, középső: a bath, alsó emelete: a bajóci. Az alsó jura vagy liasz felső emelete: az aaleni. toarci, középső emelete: domeri, pliensbachi, alsó emelete: lotharingi, szinemuri, hettangi. 138