A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

A jura a kréta határán fontos szerepe van az újkimmériaí mozgásnak. Az alsó kréta felső emelete az albai, alatta az apti, barrémi, hauterivi, valangini fekszik. Az alsó krétát követi az ausztriai fázis, amely a korábbi tektonikai rend felbomlásához vezetett. E rendbontást főképpen az jellemzi, hogy amíg korábban a tengerágak a Déli- és a Keleti-Alpok felől nyomultak hazánkba és keskeny tengerbarázdákat képeztek, addig az új rendben az ingressziók iránya megváltozik, a tengerbarázdák helyét lassan mind jobban a belsősüllyedék alakulása során a medencéket borító tengerek foglalják el. így a tektonikai új rend folytán a felső kréta képződményei felülről lefelé haladva: szenon, túron, cenomán. A túron és a szenon között a szubhercini fázissal veszi kezdetét az átváltás ideje. Az ausztriai-szubherzini fázissal a legrövidebb ideig tartó rétegsorhoz érkezünk. Ennek kainozoos tagjai: az eocén, oligocén, miocén, pliocén, pleisztocén és az alluvium. A kainozoikumot vagy újkort felosztjuk harmadkorra (ide tartozik az eocén, oligocén, miocén és pliocén) és negyedkorra (ide tartozik a pleisztocén vagy diLuvium) a legfiatalabb jégkorszak és a jelenkor, vagy alluvium. A harmadkor elnevezés onnan ered, hogy a földtan gyermekkorában három nagy korszakot különböztettek meg, a primer vagy első kort, az ókort; a secunder vagy másodkort, a középkort és a tertier vagy harmadkort, az újkort, melynek utolsó szakaszát kvarter vagy negyedkor néven kapcsolták az előbbiekhez. Az eocén, oligocén, miocén, pliocén megjelölések arra vonatkoznak, hogy a ma élő kagylóknak, csigáknak hány százaléka élt a megjelölt korszakokban. A korszakok elnevezése ezek hajnalára (eos), kisebb (oligos, meion), majd megszaporodott nagyobb számára (pleion) vonatkoznak. A felső eocént felülről lefelé haladva priabonai, bartoni, a középső eocént lutéciai, az alsó eocént londoni, tanéti, monszi emeletekre osztjuk. A larámiai mozgás a kréta és az eocén között, a pireneusi mozgás a lutéciai és az alsó oligocén között zavarja az üledékképződés folytonosságát. A kréta és az eocén közti időegységet paleocén névvel jelöljük. Az oligocén felülről lefelé haladva: katti, rupéli, lattorí'i emeletekre oszlik. A lattorfi és a rupéli között a helvéti, a katti után a szávai mozgások következtek be. A miocént felülről lefelé haladva szarmata, tortonai helvéti, burdigálai, akvitáni emeletekre osztjuk. A helvéti előtt az idősebb és jelentéktelenebb, a tortonai előtt a fiatalabb és jelentősebb stájer mozgás ismeretes. A szarmata és a pannon közötti hegységképződést az attikai fázis jelöli meg. Meg kell említeni, hogy az oligocén és a miocén emeletek fenti tagozódásával sem ért mindenki egyet. így pl. a katti és az akvitáni emeleteket CSEPREGHYNÉ szinonimnak jelzi. A helvéti és tortonai közé SZENES a kárpáti emeletet iktatja. Egyéb eltérések is vannak. Nyugvóponthoz még itt sem érkeztünk. A pliocénnek emeletekre való tagozása körüli viták sincsenek lezárva. Mi felső és alsó pannonra osztjuk. A felső pannont a pleisztocéntől egy sokat vitatott emelet, a levantei különíti el. A felső pannon és a levantei között a rhodáni fázis. a levantei és a pleisztocén között a romániai fázis van. A pleisztocént a jégkorszakok, illetve az interglaciálisok nyomán tagolják. A radioaktív bomlási termékek és a természetben végbemenő atommag átalakulások felhasználhatók földtani időszámításra. A nyert eredmények nyomán abszolút kormeghatározásról beszélünk. A relatív kormeghatározást az előbbiekben tárgyalt kor és emelet beosztás adja. Kétségtelen, hogy a sok mérési eredmény statisztikusán megközelíti a valóságot. Tárgyalásunkat képező legidősebb nagy fejezetre az asszintire 820—500 millió év jut. Az előbbit követő, a bretonszudeti fázisokkal záródóra 300 millió év jut. Az ezt követőre, a napjainkig tartóra 170—200 millió év esik. Ez utóbbiból az ausztriai fázisig 110—130, majd a máig tartó időre 60—70 millió évet számíthatunk. Mindhárom nagy fejezet hegységképződéssel fejeződik be. Az események tehát mind gyorsabban pergők, de erőtlenebbek. Bevezetés A Nyugati-Kárpátok DK-i vonulatának történetét az alábbi beosztás keretében tárgyalom: I. A kata- és mezozonálisan metamorfizált képződmények. II. A mezozonálisan metamorfizált képződmények. III. Epizonálisan metamorfizált ópaleozoos képződmények (ordovicium-devon). Ezek kialakulása után a terület nagy része szárazulattá vált. IV. Újpaleozoos és mezozoos képződmények. A kiemelt terület keskeny vonulatába benyomul az alsó karbon tengere. A kialakult tengerbarázdában a nóri emeletig bezárólag folytatólagos az üledékképződés. Az alpi hegységképződési ciklusnak országunkban ez a legidősebb tengerbarázdája. A tenger térhódítása nyomán a triászban a Dunántúl ÉNy-i területére is ingredál a tenger. V. Az átváltás időszaka. Ez az ausztriai fázistól a stá jer fázisig tart. VI. Kainozoos képződmények. A fejlődésnek fenti menetét; kata- és mezozonálisan metamorfizált kristályos küszöbök határozták meg. Ta • nulmányomat a küszöbök ismertetésével kezdem. Ezek keretében ismertetem a kata- és mezozonálisan metamorfizált képződményeket. Majd a III—

VI alattiakat tárgyalom. Végül pedig az Alpok és a Kárpátok magmatektonikai kapcsolatait és a belsősüllyedék vulkánosságát ismertetem. Küszöbök: 1. Centrális Alp-Kárpáti küszöb. 2. Kisalföldi küszöb. Ez a kárpáti íven belül az előbbi területének Ny-i részét foglalja magába. 3. Az Alföldi-küszöb. 4. LÓCZY-hát. I. KATA- ÉS MEZOZONÁLISAN METAMORFIZÁLT KÉPZŐDMÉNYEK CENTRAL ALP-KÁRPÁTI KÜSZÖB HUNFALVY a Kis-Kárpátoktól a Topolya-Ondova folyóig terjedő területet, id. LÖCZY pedig a Garam-Túróci miocén öböltől nyugatra eső vonulat maghegységeit Északnyugati-Kárpátoknak nevezi, a Garamtól délre eső) területet pedig Közép-Kárpátok névvel jelöli. A későbbi és a legújabb irodalom a KözépKárpátok fogalomjellel megjelölt földterületet is a Nyugati-Kárpátokhoz tartozónak tekinti. E földterülethez a Dunántúli Magyar-Középhegységnek a Pohorjéig (Bacher hegység) nyomozható vonulata és e vonulattól ÉNY-ra eső a Keleti-Alpokig ter139