A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Poór Ferenc: A közigazgatási nyelv ügye Zala vármegyében a XVIII. század végén és a XIX. század elején

hogy annak kamatai kerülnének az együttes támogatására, az alapítvány összegét pedig felkérés alapján Pest megye helyezze el a más megyékből is összegyűlő adományokkal együtt.

48 A megye — ismét kezdeményezőként — megkereste a többi megyéket is a magyar színjátszás anyagi támogatásának biztosítása ügyében. A felhívásra adott válaszok és a magyar színjátszás ügyének alakulásáról adott tájékoztatás többször is szerepel a közgyűléseken.

49 Annak ellenére, hogy az előbbiekben elmondottak nem tartoznak szorosan a közigazgatás nyelvének kérdéséhez, mégis szükségesnek tartom megemlíteni, mivel e megye nemességének felfogását ez is reprezentálja. A vármegye igen aktív szereplője volt a magyar nyelv használatáért, fejlesztéséért folyó küzdelemnek s e tevékenysége szoros összefüggésben áll a vezetésben közreműködő haladó gondolkodású nemesekkel, kivált pedig Spissich János első alispán személyével.

50 Spissich János megyei közhivatalának elfoglalását megelőző időből jó kapcsolatban volt Hajnóczy Józseffel,

51 levelezett Kazinczy Ferenccel.

52 Haladó nézeteiről ismert lévén a megyék tájékoztatták kezdeményezéseikről,

53 s haladó gondolkodása révén rászolgált arra is, hogy Martinovics Festetics Györggyel együtt veszedelmes emberként jelentse Gotthardi Ferencnek a titkosrendőrség főnökének.

54 Minden bizonnyal tudomással bírt a Martinovics-féle titkos társaságról, hisz Martinovics Tgnác vallomásában megemlíti. Számára súlyosabb következményt hozott az a feljelentés, amelyet Sándor Lipót nádornak címezve adott át vesztőhelyre kísértében Németh János jogügyi igazgatónak Sigray Jakab gróf. A király vizsgálatot rendelt el ellene, Vajda Vas megyei alispánt bízta meg iratai lefoglalásával, ami eredménytelen volt. Bár mintegy négyhetes vizsgálati fogságot szenvedett, elmozdításához nem találtak elég bizonyítékot. Az államtanácsban úgy látták, hogy minden zalai érintettet el kellene távolítani, de tartanak a megye megmozdulásától.

55 Beérték egy királyi leirattal, amely felhívta a megyét, hogy ne küldjék országgyűlési követnek, illetve a követválasztásból zárják ki. A megye elfogadta az intézkedést, azonban az ügy sürgős lezárását kérte.

56 Az 1796. augusztus 15-i királyi leirat ellenére továbbra is az alipáni székében maradt, azonban e közeli időben újabb vihar készülődött személye körül, amely az egész megyei közéletre erőteljes kihatással bírt. A megyei közigazgatás magyar nyelvhasználatában az 1791. április 12-i közgyűlés esetében latin nyelvű bejegyzés arról tájékoztat, hogy a jegyzőkönyvet Medgyesi Somogyi János királyi kiküldött eredetben magával vitte Bécsbe.

57 Ezt követően április 25-én ismét közgyűlésre jöttek össze a megyei rendek, amikor a jegyzőkönyv bevezető részét, valamint az első napirendi pontot latinul rögzítették, a többi napirendre vonatkozó feljegyzések magyar nyelvűek.

58 A május 1-én tartott közgyűlésről már latin jegyzőkönyv készült s e fordulóponttól kezdődően több mint nyolc évig tart a latin egyeduralma, ami a tisztikar elleni vizsgálattal, végülis 1798. április 24-én bekövetkező elcsapásukkal áll összefüggésben. A közigazgatási nyelv változása kapcsán feltétlen indokolt Spissich János alispán és társai leváltásával foglalkoznunk. 1797. április 12-én Zala vármegye felirattal fordult a királyhoz, amelyben az április 8-i, majd 10-i általános felkelést elrendelő levelére reagáltak. E feliratban kifejtik, hogy alkotmányellenes a király kívánsága, mivel a nemesi felkeléshez az országgyűlés összehívása szükséges. Országgyűlés összehívását, a rendes katonaság és az országban gyűjtött újoncok visszarendelését és a dunántúli tábornok alá rendelését kívánja. A felkelést nem hajtják végre.

59 Spissich János körül csoportosult lényegében a jakobinusok Zala megyei csoportja, de ide kell sorolni még a család másik két tagját Csányi Márton tiszti ügyészt és Csányi Ferenc Vas megyei szolgabírót is. A nemesi felkelést megtagadó felirat nyomán elrendelték a szigorú vizsgálatot, amelynek levezetésével Somogyi Jánost bízták meg. A vizsgálat megállapításait József Nádor felterjesztéséből ismerjük. A közgyűlés keretében Spissich elkésettnek nyilvánította a felkelést, gr. Althán főispán dicsőítette a franciákat, gr. Szapáry Péter törvénytelennek jelentette ki a király eljárását. Szkublics János a jelentés szerint az ellenséggel való kézfogásra tett javaslatot. Bizottságot alakítottak a felirat megszövegezésére, amelyben gr. Festetics György vitte a főszerepet, ő fogalmazta a megtagadó iratot. A közgyűlés állítólag ellenezte az előterjesztett szövegezést, azonban a már említettek, valamint Tuboly László szembeszálltak ezzel. Somogyi jelentése a felelősséget elsősorban Spissichre és Festeticsre hárította, másodsorban pedig Szapáry Péterre és Tuboly Lászlóra. Megállapította azt is, hogy igaza volt nyilván Sigray gróf feljelentésének és javasolta, hogy régi ügyét is vegyék elő.

(iü Csaknem egy esztendő telt el, míg a király döntése nyilvánosságra került. Az 1798. április 24-i közgyűlésen Medgyesi Somogyi János kirendelt királyi adminisztrátor ismertette a legfelsőbb elhatározást, amely nem a megyének rótta fel a fölterjesztést, hanem az egyéneknek.

61 Az április 12-én kelt 3461. számú leirat értelmében elmozdították alipáni tisztéből, mivel kimutatta az ellenség iránti rokonszenvét, a nemesi felkelést megtagadó felirat értelmi szerzője volt, a felségsértőkkel (jakobinusok) egyetértett, gyanús levelezést folytatott, szabadkőműves volt, továbbá a titkos iratok felfedését elrendelő királyi parancsot kijátszotta. A másik főbűnösnek nyilvánított Festetics Györgyöt illetlen felszólalásai és a felirat megfogalmazása miatt törölték a királyi kamarások sorából és kitiltották Bécsből. A közreműködés miatt kitörölték a táblabírák sorából Tuboly Lászlót, Tuboly Imrét, Kozits Istvánt és Szkublics Jánost. Csányi Mártont megfeddték, Csányi Ferenc vasi szolgabírót pedig elmozdították tisztségéből. Mlinarics Lajos másodalispán felfüggesztéssel és tisztségre jelölés eltiltásával bűnhődött. A sort az zárta be, hogy az udvarhoz felrendelt gr. Althán János főispánt is elcsapták és a királyi utasítást végrehajtó Somogyi János vette kézbe a megyei irányítást.

61

>

G2 Az udvarban egyesek elégedetlenek voltak a büntetések mértékével. A megyei tisztikar teljes elmozdítása, az adminisztrátor kiküldése viszont megbénította a megye kezdeményező tevékenységét minden téren, így a nyelv ügyében is. A megye közigazgatásába visszatérő latin nyelvhasználat általánosan elterjedt. Nemcsak a jegyzőkönyvek vezetése történt latinul, hanem a keletkező ügyek iratai közt is, csak elvétve találunk magyar nyelvűt. Korábban a felterjesztések fogalmazványai sorában gyakori volt a latin nyelvhasználat mellett a magyar nyelvű is. Most azonban még a fogalmazványok is szinte kizárólag latinul készülnek.

6:i A közgyűlések munkájának tartalmából is több esztendős időszakra kirekedt a magyar nyelv használatáért folyó tevékenység. Az alsóbb igazgatás területén azonban a magyar nyelvhasználat sértetlenül maradt, hisz a kutatás során feltárt szolgabírói és helyi iratanyag azt bizonyítja, hogy a megyei vezérkar elmozdítása itt nem okozott ilyen vonatkozású változást. Hasonlóan a korábbi időszakok iratanyagához most is jelentős a magyar nyelvű, a vegyes nyelvhasználatú és minimális számú latin mellett.

64 Spissich János az elcsapást követően visszavonult kis birtokára. Gr. Festetics György azonban a kezdeményezők sorába lépett, ha saját hatáskörén belül is, de a magyar nyelv ügyében. 1799. november 1-el elrendelte, hogy a Georgiconban az előadásokat csak magyar nyelven tartsák. A jelentős kezdeményezés a gyakorlaton azonban rövidesen meghiúsult, mivel a tanári kar egy része nem bírta oly mértékben a magyart, hogy tudott volna anyanyelvén előadni. A kezdeményezés így csak rövid életű gyakorlatot szülhetett és újabb 40 évnek kellett eltelnie, hogy a magyar váljék honossá a Georgicon falai közt.

65 A megyei közigazgatásban, hosszú hallgatás után, az 1802. március 8-án keltezett követi utasítás 15. pontjában találkozunk ismét a nyelv kérdésével. Az utasításban meghagyják a követeknek, hogy tevékenységükkel segítsék elő a magyar nyelv kiművelését és általános használatának kiterjedését.

66 A megszokott kezdeményezés most hiányzik. Az iratok közt azonban találkozunk a többi megyék leveleivel, amelyekben közlik, hogy a követek utasításában a nyelv széle424