A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Katona Imre: Pápa város 1660. évi összeírása

hasonló ügy került véletlenül egymás mellé. Míg a pápai református templom ügye Galgóczy pápai plébános nyilatkozata nyomán került az illetékes hatóságok elé 1763-ban, a takácsi református templom tulajdonosának kiléte már 1762-ben kérdéses, és a helytartótanács foglalkozik vele. Azonos, illetve hasonló a két ügyben az is, hogy az egyikben — a pápai templom esetében — Mária tiszteletére emelt kápolnáról van szó, míg a takácsi templomból Mária szobor került elő az ablakbontáskor, tehát valószínűleg szintén Mária tiszteletére emelt oltár-tartozékról van szó ez esetben is : A két ügy között még sincs semmilyen szerves, logikai kapcsolat. Összekapcsolódásuk esetleges, véletlen csupán. Számunkra azonban érdekes összefüggést örökített meg a Liszkay-féle kivonat és az ezt felhasználó református iskolatörténész Kiss Ernő. Mielőtt a bennünket érdeklő összefüggés elemzésébe fognánk, szó szerint idézzük a kivonatot : „387 Pápa, 1763. Galgóczy Ferencz pápai plébános, a megyéhez beadott nyilatkozatában, a most érintett ügyben már elmondottakhoz még azt adja, hogy qui in alieno fundo aedificat non Sibi aedificat, mely axiómát így illustrálja: azon a helyen, hol az elfoglalt reform templom állott, létezett elébb egy kápolna, melyet Zápolya János földesúr és várkapitány Mária tiszteletére épített, ezt a reform, lakosok elpusztítván, építek ott saját imaházukat, s így követelésök minden jogalapot nélkülöz".

17 Megjegyezzük, hogy ekkor, 1763-ban — a korábbi évek tendenciáival ellentétben — már a földesúr is szívesen kifizette volna a reformátusoktól elvett templom, plébánia, és professzor-lakások becsárát, hogy az objektumok visszakövetelésének végleg elejét vegye, a reformátusok azonban a becsár kifizetése helyett objektumaikat követelték vissza. Ez a körülmény mintha a katolikus álláspont objektivitását bizonyítaná. Egy biztos, Zápolya János 1510-ben kelt adománylevele, — amelynek másolatát a dunántúli ref. egyházkerület levéltárában is megtalálhatjuk — a plébániatemplom és a hozzátartozó plébániaháztól független telekadományról szól. Az összeírás és a Maynzeck-féle felmérés alapján furcsa és eddig kiaknázatlan topográfiai lehetőség kínálkozik, úgy látszik a Zápolya által 1510-ben az egyháznak adományozott telken nemcsak egy, a tóra néző épület állott, hanem közel ahhoz egy kápolna is. Tetszetős, de még nem bizonyítható hipotézis: ez az adományozás szolgált alapul ahhoz az ún. második plébániához, mely a reformáció korai diadala miatt a „városhoz" tartozó református parochiaházként szerepel a XVI. és a XVII. századi forrásokban. Ehhez a parochiához nincsen külön templom, illetve a két parochia és lelkészei — a városi és vári lelkész — a város egyetlen templomában végzik napi istentiszteleteiket. Tudjuk, hogy a pápai reformátusok működési szabadságának korlátozása az iskola melletti paplak elvételével kezdődött. Az ezzel kapcsolatos tanúvallomások, pereskedések iratai között található Zápolya már idézett 1510. évi adománylevele. Ez is bizonyítja, hogy ebben az oklevélben az egyháznak ajándékozott telekről van szó. A középkorvégi Pápának két utcájáról olvashatunk : a Szent László utcáról (1484) és a Hosszú utcáról (1520). Mindkettő megvan ma is, mint Április 4. u. és Fő u. 1531-ben ezek az utcák szerepelnek a rovásadó összeírásában : Piac utca (ma Szabadság Fő tér) Hosszú utca (ma Fő u.) Szt. László utca (ma Április 4. utca.) Uj utca (ma Rákóczi utca) Lak-utca (ma? ) Víz-utca (ma Kardos u.) 1542-ben ugyenezeket említik, de az Új-utca helyett Kovács-utca szerepel; 1550-ben meg a Kristóf-utcáról hallunk, amely a Maynzeck-féle térképen is szerepel, és eszerint a mai Korvin-utcának felel meg. Ugyanezen a térképen találjuk még az Ispitál-utcát is, a mai Eötvös utca elődjét.

18 A Maynzeck-féle térképmásolat és az 1660. évi összeírás alapján nem csak az utcák neveire derül fény, hanem azok pontos fekvésére is. Megtudjuk például, hogy a Hosszú utca nem a leghosszabb utcája Pápának, legalább is, ekkor már a Hosszú utcánál több házzal rendelkező, — tehát hosszabb — utcája is van a városnak. Nevét feltehetően onnét kapta, hogy sokáig kétségtelenül ez volt a város leghosszabb utcája. A Március 15-e tértől kezdődő Jókai utca — mint a városfalon kívül eső rész — ekkor még nem tartozott hozzá. A Kristóf-utca sem tekinthető egyértelműen a mai Korvin utcának, mert például a Korvin-ház, — melyről az utcát nevezik — nem a Kristóf, hanem a Szent László utcához tartozott 1660-ban, és valószínűleg előbb is. Tehát, nem a Hosszú utca 1660-ban a város leghoszszabb utcája. Mi több, két ilyen utcája is volt a városnak. Egyik: a Kristóf-utca, a másik az Ispitál utca. De az Új utca és a Víz utca is csak alig volt kisebb a Hosszú utcánál. A város legnagyobb utcája a Kristóf utca volt, míg a legkisebbiknek a Szt. László utca tartható. 1660ban tulajdonképpen a belváros teljesen kialakultnak tekinthető. Nincs benne egy talpalatnyi hely, amely beépíthető lenne. Ekkorra már a város legfiatalabb utcája a Víz utca is beépült. Ebben áll a várkapitány háza. Érdemes a város utcáira egy pillantást vetnünk. Mintha a város struktúráját valamilyen centrifugális erő tartaná össze. Olyan a város képe, mintha az utcák valamilyen fejlődési egymásutánságot tükröznének. Ezt erősíti a házszámok folyamatossága. Alábbiakban az egyes utcák kiterjedését szemléltetjük: Hosszú utca Új utca Ispitál utca Szt. László utca Kristóf utca Víz utca 1— 80 számig. 81—148 számig. 149—233 számig. 234—285 számig. 286—410 számig. 411—473 számig. Az egyik legmeglepőbb ebben az utca-képben a Szt. László utca elhelyezkedése. Mint láthatjuk fekvése, kiterjedése a mai Korvin utcára is átnyúlt, ezzel szemben a névadó Szt, László utca hátsó részének csak egyik 344