A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Horváth László: Későkeltakori lakóház leletmentése Keszthely-Úsztatón

dörlakás volt. A két cölöp, helyesebben oszlop, a nyeregtető gerincszelemenjének alátámasztására szolgált. A tető szélei az akkori felszínre támaszkodhattak. A földbe mélyített ház belsejét kitöltő, feketés földből a következő, említésre érdemes leletek kerültek elő : Szürke hombáredény oldaltöredéke (4. kép. 5.). Letört pereme alatt, plasztikusan kiemelkedő szalagon erősen besimított hullámvonallal (leltári száma : 69.8.1.). E típus leggyakrabban a békásmegyeri

6 és a tabáni

7 leletanyagban fordul elő. Hunyady I. a LT—D második felére keltezi,

8 de az újabb kutatások szerint ez a típus jelen van az i. sz. I. századi anyagban is.

9 Téglaszín alapanyagú, kívül feketés polírozású tálak oldaltöredékei (4. kép. 1—2.). Belső felületükön körbefutó, besimított vonal és hullámvonal díszítéssel (leltári száma: 69.7.1., 69.15. 1.). Ezeknél is a LT—D második felére való keltezést tartjuk elfogadhatónak.

10 Az előkerült leletanyagban grafitos, függőleges vonaldíszítésű fésűs töredékek (4. kép. 3—4.) és grafitos peremtöredékek (5. kép. 5.) is voltak. Leltári számuk a fenti sorrendben: 69.16.1., 69. 9.1., 69.13.1. Az 5. kép 1—2, 4. számú peremtöredékek (leltári számuk: 69. 14. 1—3.) ugyancsak a tabáni leletanyag kapcsán LT—D második felére keltezhetők.

11 Téglaszín alapanyagúak, külső felületükön feketés polírozás. Az 5. kép 4. számú töredék belső felületén vonal és hullámvonal besimítás látható. A lakóház kormeghatározása szempontjából még fontos megemlíteni az 5. kép 8. szám alatt közölt tál töredékét. E típust Hunyady I. 10. formájával hozhatjuk kapcsolatba. Megállapítása szerint a LT—D jellegzetes táltípusa ez.

12 Anyaga kívül szürkés, néhol vörösbe átmenő. Belső felülete erősen feketére polírozott. Élesen visszahajló peremmel, magas, kissé kifelé ívelt nyakkal, élesen kiugró vállal rendelkezik (leltári száma: 69. 12. 1.). Ez a tálforma nagy számban jelentkezett Tabánban is.

13 Későkeltakorinak határozhatjuk meg azokat a vastag peremű, alacsony tálak töredékeit is (5. kép. 3., 6., 7., 9.), amelyek közül az egyik (5. kép 7.) pereme alatt átfúrt. Az eddig említett töredékeken kívül még említésre méltó egy vékony falú, szürke, kívül feketés, csillogó mázú darab (leltári száma : 69. 8. 2.). A fentieken kívül sok olyan edénytöredék is előkerült, amelyek a lakóház keltezése szempontjából figyelmet érdemelnek, de nem annyira jelentősek, hogy darabonként megemlítsük azokat. Ezek a darabok is LT—D jellegűek. Mint említettük, a lakóház töltelékföldjében állatcsontokat és fűrészelés nyomát viselő szarvasagancs-töredékeket is találtunk. Az egyik lefűrészelt végű agancstöredék az agykoponya részével került elő. Az állatcsontok meghatározása még nem készült el.

14 A leletanyag tanúsága szerint lakóházunkat a LT—D második felében használhatták és az analógiák alapján a ház lakói talán még a római foglalást is itt érték. 4—5. Edénytöredékek a lakóházból 4—5. Gefäßbruchstücke aus dem Wohnhaus 4—5. Débris de pot, trouvés dans la maison d'habitation 4—5. Обломки посуды из жилища 87