A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Horváth László: Későkeltakori lakóház leletmentése Keszthely-Úsztatón

Az előkerült leletek jellege és mennyisége, valamint az a tény, hogy a homokkő padlózat tűzhely alatti része nem mutatott huzamosabb idejű égést, arra enged következtetni, hogy a házat nem lakták hosszú ideig. (Huzamosabb idejű égés esetén a homokkő finom rétegei egymástól elválnának. A leletmentés során ezt nem tapasztaltuk.) A Gáti-dombról eddig kelta kori leletekről nem tudunk, de korarómai lelet sem került elő még. A domb déli és északi felében nyitott homokkőbánya nagy területet tett megfigyelésre alkalmassá, mégsem találtunk — az egy földbe mélyített későkeltakori lakóházon kívül — más kelta, vagy korarómai objektumot.

15 A fentiek alapján lakóházunk egyedülálló, illetve szórt település egyik építménye volt a Gáti-dombon a kelta (LT—D) időben. A ház bejárata nyugat felé, a Balaton egykori hévízi öblére nézett. A domb nyugati lejtőjén álló ház hossztengelye merőleges az ott uralkodó északi szélirányra. A ház hossztengelyének ez az elhelyezése ellentétben áll az általánosan jellemző dél—észak irányítással,

16 mivel alkalmazkodtak a domborzati viszonyokhoz. Kérdéses még, hogy a házat miért hagyták el lakói. A ház belsejéből előkerült leletanyagban egyetlen, viszszamaradt ép tárgy nem volt. Ami használati értéket képviselt, azt csak a félig feldolgozott szarvasagancstöredékek jelentették. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a ház leégése előtt az összes használható tárgyat kivitték a házból. Tehát nem menekülés késztette őket a ház elhagyására. Az ellenkező esetben, legalább néhány használati tárgyat a házban hagytak volna. A ház leégése ellenére is a nyugodt körülmények között lezajlott kiköltözést tartjuk a helyes megállapításnak. Megjegyezzük, hogy a leégett házak esetében nem kell mindig ellenséges pusztításra gondolnunk. Magyarországon a Keszthely-úsztatói későkeltakori gödörlakáshoz hasonlót Ácsáról,

17 Ivánból,

18 Lebenyből

19 és a balatonföldvári erődített telep területéről

20 ismerünk. Patay P. az ácsai kelta ház kapcsán felsorolja e háztípus addig előkerült hazai és külföldi analógiáit.

2

' Ezt a felsorolást Nováki Gy. egészíti ki balatonföldvári eredményeivel

22 és az alsó-ausztriai Oberbergen (р. В. Krems)-ben feltárt gödörlakással.

23 Nem kívánjuk említeni az általuk már felsorolt, ide vonatkozó helyeket, csupán végkövetkeztetésükre szeretnénk utalni. Megállapításuk szerint a tárgyalt lakóháztípus ,,a későkeltakori közrendű lakosság körében Közép-Európában általánoel volt terjedve."

24 A keszthely-úsztatói lakóház e megállapításhoz újabb bizonyítékot adott. Az ácsai ház korát Patay P. LT—D időre keltezi.

25 Az iváni ház már valamivel későbbi (LT—

С, D),

26 míg a balatonföldvári erődített telep megszűnését Nováki Gy. a római hódítással hozza kapcsolatba.

27 A lébényi 19. számú házalapból előkerült tegulatöredék, Pusztai R. feltételezése szerint, az i. u. I. században is használt telepre utal.

28 Amennyiben elfogadjuk az említett kormeghatározásokat, úgy világosan látszik, hogy ez a háztípus a római hódítás után is él. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a mai népi építkezés éppen úgy használja melléképületeinél ezt a típust. Gyakran megfigyeltek már azonos településeken belül, különböző alakú, beosztású és méretű épületeket, amelyeket azonos, de legalábbis közel azonos időben használtak. Természetesen a háztípus kialakulásában egy nép szokása tükröződik. Ez a szokás azonban több esetben megváltozhat. Megváltozhat más népekkel való kapcsolat következtében, más földrajzi tényezők kényszerítő hatására, adott társadalmi rend változásának kísérő jelenségeként stb. Azonban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy mindezek a hatások a népesség gazdasági struktúrájának kisebb-nagyobb változását vonják maga után. Új népességgel való kapcsolat új kultúrnövények és állatok megismerésével jár együtt. Ugyanakkor bizonyos ipari termékek készítésére serkentőleg hat, másokat viszont a kereskedelem elsorvaszthat. Az új földrajzi környezet már eleve kényszeríti az embert a természeti adottságokhoz való alkalmazkodásra. Társadalmi struktúra változása pedig feltételezi a termelési módszerek és a termelési munkamegosztás változását. így vetődik fel a kérdés, hogy vajon az úsztatói, egyedülálló, illetve szórt település különálló épületéhez, milyen termelési szintet kapcsolhatunk ? A lakóházba beépített nagyobb átmérőjű cölöpök kapcsán már megemlékeztünk arról, hogy az erdőhasználat ideje előtt (i. sz. 100-ig)

29 a terület gyenge minőségű tölgyessel lehetett borítva. Szélein kiterjedt cserjés díszlett. A domb mellett vizenyős, sasos rét terül el ma, amely a Balaton egykori hévízi öblének tőzegén települt. Feltehetően ebben az időben (LT—D) sekély vizű láp volt még,

30 ami a család, vagy a kisebb szórt település vízszükségletét kielégíthette. Az erdő közelsége faszükségletüket és a vadászat (szarvasagancs) megélhetési lehetőségüket biztosította. Erdőirtással megfelelő nagyságú termőterületet is nyerhettek kultúrnövényeik számára. Űsztatótól nem messze rétlegelőt, a cserjések pedig sokkal jobb és egészségesebb legelőt biztosítottak az állatállománynak. Említettük már, hogy a házból az ott lakó család kihurcolkodott a pusztító tűz előtt. Ez alkalommal értékeiket elszállították. Az épület leégésében tehát szándékos felgyújtást is feltételezhetnénk. A hulladékból ipari tevékenységre sem következtethetünk, így inkább olyan földművelő-állattartó, esetenként vadászó közösségre gondolhatunk, amely termőföldjeinek kimerülése után új lakóhelyre költözött. Horváth László 88