A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet

6. Díszített bronzkorongok és láncok 6. Verzierte Bronzescheiben und Ketten 6. Disques ornés en bronze et chaînes 6. Украшенные бронзовые бляхи и куски цепочки Nyaka erősen beszűkül és az elülső oldalon kiképzett féloldalas gallérral tagolt. Hossztengelyében alig kiemelkedő borda figyelhető meg (h.: 60 mm, a levél legnagyobb sz. : 17 mm). A 3. csüngő (8. kép 8.) keskeny, hosszú, ívelt, az előzőekben tárgyalt csüngőkhöz hasonlóan féloldalas öntőmintában készült. Ezért a hossztengely vonalában kiemelkedő borda, és az erősen beszűkülő nyakat díszítő gallér a hátsó oldalon nem figyelhető meg. Hosszában és keresztben is kissé ívelt (h. : 64 mm, a levél legnagyobb sz. : 12 mm). A 4. csüngő (8. kép 9.) az egyetlen, amelyik kétoldalasán profilos, tehát két részből álló öntőmintában készült. Füle megközelítően kör alakú. A levél keskeny, elnyúlt, tompavégű, hossz- és keresztirányban enyhén ívelt. Borda nem díszíti, az erősen szűkülő nyakat gallér tagolja (h.: 68 mm, a levél legnagyobb sz. : 11 mm). Közös vonása a négy csüngőnek, hogy erősen kopottak. Hosszú ideig tartó használatra utal, hogy a levelek szélei simára csiszolódtak és a füleknek különösen a felső része kis szakaszon egész vékonyra kopott. A 2. csüngő füle a használat következtében szét is szakadt. Ezért két szárát összehajtották. Ezek a közös vonások bizonyítják, hogy felhasználásuk azonos volt, láncra akasztva díszítettek egy ékszert. Ez a lánc elég hosszú lehetett, így a csüngőknek nagy mozgási lehetősége volt. Láncot, vagy akár csak egy láncszemet is azonban egyik darabon sem találtunk. A hasonló rendeltetésű nagyobb levél alakú csüngők mindegyikén volt lánc. Ezért feltételezhetjük, hogy a földbekerüléskor már nem eredeti funkciójuknak megfelelően használták, hanem az első két kopásnyom nélküli darabhoz hasonlóan felvarrva viselték őket. Egyébként is az előkerült láncdarabok a már korábban tárgyalt melldíszhez tartoztak, és csak ahhoz voltak elegendőek. Úgy gondoljuk, hogy eredetileg ez a négy csüngő tartozott a melldíszhez. Azt már korábban bizonyítottuk, hogy a melldísz és a láncok sokkal kopottabbak, mint a nagyobb, babérlevél alakú csüngők, tehát idősebbek is. Miután a kisebb levelek erősen elkoptak, sőt az egyik (2. csüngő) le is szakadt, hogy elvesztésüket elkerüljék, leszedték őket a melldíszről és felvarrták. Helyettük az új és nagyobb csüngőket szerelték fel. Pápaszem alakú csüngők. Ltsz. : 69.11.8. (9. kép 1—2.) Jó állapotban megmaradt, bronzhuzalból tekercseléssel készült sértetlen csüngők. A két tárgyat azonos anyagból, egy szál 1,4—1,6 mm átmérőjű, megközelítően kör keresztmetszetű huzalból tekercselték. A kb. 45—47 cm hosszú huzalok egyik végét 3—4 cm hosszan sodorták, majd körkörösen 21—23 mm átmérőjű koronggá tekerték két végét. Ezután egy kb. 35 mm hosszú hurkot képeztek. A huzal egyik végét nem vágták el a korong középpontjában, hanem bizonyos 64