A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet

7. Díszített bronzkorongok és láncok (hátlap) 7. Verzierte Bronzescheiben und Ketten (Rückseite) mélységet hagyva tűszerűén visszahajlították a másik korong irányába. Az egyik csüngő tűje el sem éri a másik korong közepét, míg a másik a sodrott közepű korong túlsó széléig ér. A tűk vége hegyesre kalapált és csiszolt, így nagyon ha­sonlítanak a fibulákhoz. Azok viszont nem lehettek, mert a sodrott közepű korongok centrumában semmiféle tűrögzítő felerősítésének nyoma nem látható. Ezen kívül, mint emlí­tettük, az egyik tű túl rövid is ahhoz, hogy bármi módon rög­zíteni lehessen. Felerősítésük módját a mikroszkóp alatti vizsgálat oldotta meg. 3 Az egyik csüngő hurok részén (9. kép 2.) kb. a tű magasságában, a huzal irányára átlósan haladó fonálnyomokat észleltünk. Tehát a dísztűvel tűzték a ruhára. Ezután úgy varrták fel, hogy a külső oldalon levő hurkot és a belső oldalon levő tűt az anyagon keresztül összevarrták. Amennyiben csak a hurkot varrták volna fel a ruhára, a fo­nálnyomok a huzal irányára merőlegesen haladtak volna. Az egyik sodrott közepű korong elülső oldalának leg­belső két körére tapadva bronzoxid által konzerválódott textilmaradványt találtunk. A bomlófélben levő anyag Füzes Miklós meghatározása szerint lenvászon volt. 4 Kisméretű bronzpitykék. Ltsz. : 69.11.2. (11—12. kép) 175 db különböző méretű, többnyire sértetlen, verőtövön ké­szült, kör alakú, felvarrható pityke. 0,2—0,4 mm vastagra kalapált és csiszolt felületű bronzlemezből különböző mé­5 7. Disques ornés en bronze et chaînes (revers) 7. Украшенные бронзовые бляхи и цепочки (тыльная сторона) retű, megközelítően kör alakú lemezkéket vágtak ki (átm.: 13—31 mm). Ezeket egy negatív félgömb vagy gömbszelet kiképzésű verőtőn, egy félgömb vagy gömbszelet végű szer­számmal gömbszeletté alakították. A pitykék mérete külön­böző. Ez anyagtakarékossággal magyarázható. Ezért figyel­hető meg több darabon, hogy enyhén szögletes vagy egyik oldala egyenes. Ha szabályos köröket vágnak ki, sokkal több lett volna a hulladék. Különösen a kisebb, tehát maradék darabok közt találkozunk ilyen formákkal, pl. sarkított négyzet vagy éppen téglalap (12. kép 1—2.) alakúval. A ve­rőtő mintája nagyobb volt, mint a lemezdarabkák, különben könnyen elcsúszhattak volna a ráhelyezett lemezek, illetve újra kellett volna vágni a díszeket. Kihajló perem egyik dara­bon sem figyelhető meg. így viszont ha nem vízszintesen he­lyezték a verőtőbe a lemezkét, akkor is külső gömbszelet for­mát kaptak. A pitykéket nem egy verőtőn készítették, hanem legalább négyen. A verőtő mintáját ugyanis a lemezek teljes mértékben átvették, és legalább négy különböző sugarú gömb külső gömbszeleteinek bizonyultak. Annyi megállapítható, hogy a közepes nagyságú (átm.: 21—23 mm) és az ennél nagyobb pitykék többnyire külön verőtőn készültek, de ez sem kizárólagos. A kalapálás és a lemez egyenetlenségei miatt az egyes pitykék anyagának keménysége is különböző volt. Ezzel magyarázható, hogy jó néhány darabon kétoldalt 65

Next

/
Thumbnails
Contents