A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet

7. Díszített bronzkorongok és láncok (hátlap) 7. Verzierte Bronzescheiben und Ketten (Rückseite) mélységet hagyva tűszerűén visszahajlították a másik korong irányába. Az egyik csüngő tűje el sem éri a másik korong közepét, míg a másik a sodrott közepű korong túlsó széléig ér. A tűk vége hegyesre kalapált és csiszolt, így nagyon hasonlítanak a fibulákhoz. Azok viszont nem lehettek, mert a sodrott közepű korongok centrumában semmiféle tűrögzítő felerősítésének nyoma nem látható. Ezen kívül, mint említettük, az egyik tű túl rövid is ahhoz, hogy bármi módon rögzíteni lehessen. Felerősítésük módját a mikroszkóp alatti vizsgálat oldotta meg.

3 Az egyik csüngő hurok részén (9. kép 2.) kb. a tű magasságában, a huzal irányára átlósan haladó fonálnyomokat észleltünk. Tehát a dísztűvel tűzték a ruhára. Ezután úgy varrták fel, hogy a külső oldalon levő hurkot és a belső oldalon levő tűt az anyagon keresztül összevarrták. Amennyiben csak a hurkot varrták volna fel a ruhára, a fonálnyomok a huzal irányára merőlegesen haladtak volna. Az egyik sodrott közepű korong elülső oldalának legbelső két körére tapadva bronzoxid által konzerválódott textilmaradványt találtunk. A bomlófélben levő anyag Füzes Miklós meghatározása szerint lenvászon volt.

4 Kisméretű bronzpitykék. Ltsz. : 69.11.2. (11—12. kép) 175 db különböző méretű, többnyire sértetlen, verőtövön készült, kör alakú, felvarrható pityke. 0,2—0,4 mm vastagra kalapált és csiszolt felületű bronzlemezből különböző mé5 7. Disques ornés en bronze et chaînes (revers) 7. Украшенные бронзовые бляхи и цепочки (тыльная сторона) retű, megközelítően kör alakú lemezkéket vágtak ki (átm.: 13—31 mm). Ezeket egy negatív félgömb vagy gömbszelet kiképzésű verőtőn, egy félgömb vagy gömbszelet végű szerszámmal gömbszeletté alakították. A pitykék mérete különböző. Ez anyagtakarékossággal magyarázható. Ezért figyelhető meg több darabon, hogy enyhén szögletes vagy egyik oldala egyenes. Ha szabályos köröket vágnak ki, sokkal több lett volna a hulladék. Különösen a kisebb, tehát maradék darabok közt találkozunk ilyen formákkal, pl. sarkított négyzet vagy éppen téglalap (12. kép 1—2.) alakúval. A verőtő mintája nagyobb volt, mint a lemezdarabkák, különben könnyen elcsúszhattak volna a ráhelyezett lemezek, illetve újra kellett volna vágni a díszeket. Kihajló perem egyik darabon sem figyelhető meg. így viszont ha nem vízszintesen helyezték a verőtőbe a lemezkét, akkor is külső gömbszelet formát kaptak. A pitykéket nem egy verőtőn készítették, hanem legalább négyen. A verőtő mintáját ugyanis a lemezek teljes mértékben átvették, és legalább négy különböző sugarú gömb külső gömbszeleteinek bizonyultak. Annyi megállapítható, hogy a közepes nagyságú (átm.: 21—23 mm) és az ennél nagyobb pitykék többnyire külön verőtőn készültek, de ez sem kizárólagos. A kalapálás és a lemez egyenetlenségei miatt az egyes pitykék anyagának keménysége is különböző volt. Ezzel magyarázható, hogy jó néhány darabon kétoldalt 65