A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet

5. Bronzkorongok és bronz melldísz (hátlap) 5. Bronzescheiben und Brustschmuck aus Bronze (Rückseite) 5. Disques en bronze et barrette en bronze (revers) 5. Бронзовые бляхи и медальон (тыльная сторона) nyabb, mint az eredeti lemezszalag, a levélcsüngők fülén viszont még az öntési varratok is jól láthatók. Láncok. Ltsz. : 69.11.6. (6. kép 3—4., 7. kép 3—6. és 8. kép 10.) Jó állapotban levő 4—5 mm széles, 0,5—-0,7 mm vastag lemezszalagból készített csörtetőlánc töredékek. Szélük kopott. Tekintve, hogy anyaguk és jellegük azonos a melldíszen és a nagyobb levélcsüngőkön levő láncokkal, minden bizonnyal azokhoz tartoztak. 7 különböző hosszúságú láncdarab került a múzeumba (3, 11, 21, 29, 30, 40 és 82 láncszem), melyeket a bolygatás során a gép szakíthatott el. Eredetileg tehát a csüngős melldíszen voltak. Feltételezve, hogy a negyedik, elveszett levélcsüngőn is maradt egy rövid lánc, a levelek egy kb. 104 szemből álló láncon csüngtek. (A melldísz rekonstrukciója a 13. képen látható.) Ezt az ékszert, amennyiben ember viselte, csak valamilyen elöl zárt, hosszú ruházati tárgy elülső felén, a mell felső részére felerősítve képzelhetjük el. Mint láttuk, a melldísz két része eredetileg nem tartozhatott egybe a kopásnyomok miatt. A lánc széle erős kopást mutat, és a láncok anyagából készült lemezek fogják össze a melldíszen a hurkokat. A láncok tehát a felső résszel egyidősek és ahhoz tartoztak eredetileg is. A kisebb, fűzfalevél alakú csüngők. Ltsz.: 69.11.14. (8. kép 4—9.) 6 db füllel ellátott, öntéssel készült fűzfalevél alakú csüngő, melyek a bolygatás során nem sérültek meg. A csüngők világosan két csoportba oszthatók: 4 erősen és 2 alig kopott példány. A két kevésbé kopott csüngő (8. kép 5—6.) sem ugyanazon öntőmintában készült. Az egyik nyújtottabb és vékonyabb alakú (legnagyobb sz. : 12,5 mm, v. : 1,0 mm), a másik tömzsibb (legnagyobb sz.: 14 mm, v.: 1,3 mm) és a nyakrész elülső oldala elmosódott féloldalas gallérral díszített. Mindkét csüngő hosszirányban enyhén ívelt, a hosszanti középvonalban alig kiemelkedő borda fut végig. A levelekhez csatlakozó füleken jól láthatók az öntés ki nem javított hibái (belsejük alaktalan), melyeket a használat sem tüntetett el. Kopásnyom nem figyelhető meg rajtuk. Valószínű, hogy felvarrva díszítettek valamilyen ruhát. A négy másik fűzfalevél alakú csüngő is különböző öntőmintákban készült. A legrövidebb (8. kép 4.) tömzsi, szélesnyakú, enyhén ívelt darab. Hossztengelyében borda vonul végig (h.: 54 mm, a levél legnagyobb sz.: 13 mm). A 2. csüngő (8. kép 7.) széles, a vége letörött, ezért nem csúcsban végződik. A törés nyomait csiszolással igyekeztek eltüntetni. 63