A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet

4. Bronzkorongok és bronz melldísz 4. Bronzescheiben und Brustschmuck aus Bronze 4. Disques en bronze et barrette en bronze 4. Бронзовые бляхи и бронзовый медальон füleknél a legvastagabb (1,7, 1,8 és 2,0 mm), és a végén a legvékonyabb (0,5, 0,7 és 0,7 mm). Ez lehetett az öntött levelek vastagsága is, de a széleket kalapálással elvékonyították és megnyújtották. Ekkor vált a levelek hossz- és keresztmetszete íveltté. A kalapálás következtében — bár lehet, hogy az eredeti öntőminták is különbözőek voltak —, különböző formát nyertek a díszek (h: 76, 80, illetve 81 mm; legnagyobb szélesség: 25, 27, illetve 28 mm). A kikalapált levéldíszeket körbenyírták, amint az az élek tökéletlen lecsiszolása nyomán ma is jól látható. Ezután egy legömbölyített végű poncolóval pontsort ütöttek a díszek 0,2—0,3 mm vastagságú szélébe. Az anyag vékonysága miatt, és talán azért is, mert nem puhafémet, hanem esetleg fát használt alátétként az ötvös, a lemezek széle kissé felpöndörödött. így a szerszám nem hagyott éles, tisztán lemérhető nyomot. A lyukak pereme is általában korrodált. Ezért az 1. levélen egyáltalán nem, a 2-on egy, a 3-on pedig csak két precízen lemérhető nyomot találtunk. A lyukak a IV. korong poncolójához hasonlóan kissé oválisak. Mindhárom esetben a nagyobb átmérő: 1,02 mm, a kisebbik: 0,87 mm volt. Ezek arányaikban megegyeznek és méreteikben is alig nagyobbak a IV. korong pontsorainál. Tekintve, hogy a mélyebb beütések megmagyarázhatók azzal, hogy a levelek széle vékonyabb a korong szélénél (puhább anyagot használhattak alátétként is), bizonyossággal állíthatjuk, hogy a IV. korong és a három levélcsüngő díszítéséhez azonos szerszámot használtak. A két ékszertípus tehát azonos műhelyben és közel azonos időben készült. A csüngők fülébe 4—5 mm széles, 0,5—0,7 mm vastag lemezszalagból készített láncok kapcsolódnak. A láncszemek méretei megegyeznek a melldíszről lecsüngő láncszemek méreteivel, tehát a melldíszen ezek a levelek lógtak. A harmadik levélen csak 1, az elsőn 7, a másodikon pedig 98 láncszem maradt. A két ékszer összetartozását bizonyítja az is, hogy a kezdő láncszemek a levélcsüngőkön is azonos anyagúak, de nagyobbak, mint a többi láncszem, akárcsak a melldísz esetében. A 2. levélcsüngő láncmaradványa alapján — feltételezve, hogy ebben az esetben csak kettészakadt a lánc — hozzávetőlegesen a csüngő eredeti hossza is megállapítható (max.: 119, min.: 104 szem, vagyis kb. 53—46 cm). Az is nyilvánvaló a levelek és a melldísz összetartozásából, hogy eredetileg volt még egy negyedik levél is, amely elveszett. Mindezen egyezések alapján sem állíthatjuk, hogy a melldísz és a levelek egyidőben készültek. Ugyanis a melldísz alsó szélein erős kopásnyomok figyelhetők meg. A hurkok alja mintegy 1,5—2,0 mm-rel véko62