A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Bándi Gábor: A mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának kialakulása és elterjedése

két nép találkozásának és összeolvadásának biológiai törvényszerűségeit is figyelembe kell venni. A Balatonfelvidék ÉK-i részének és a veszprémi medencének speciális helyzete volt ebben az időszakban. Mint korábban említettük, ezen a területen önálló litzenkerámiás lelőhelyet nem ismerünk, ugyanakkor 17 korai mészbetétes kerámiás adat szerepel a topográfiai gyűjtésben. Ezeket valószínűleg, egy részüket azonban minden bizonnyal, már a DNy—felől érkező, kialakult új csoportoknak kell tekintenünk. Az egyik kialakító elem hiánya, újabb, ma még megoldatlan problémát vet fel; az őslakosság és a már kialakult kultúra kapcsolatának kérdéseit. Úgy látszik, hogy számolnunk kell a litzenkerámiás és zóki nép közvetlen érintkezése és feloldódása mellett ezzel a szituációval is, amely a mészbetétes edények népe észak-dunántúli csoportján belül új színt kell hogy jelentsen a további formálódás során, e kérdéses terület társadalmi viszonyaiban vagy esetleg anyagi kultúrájában is. A mészbetétes edények népe észak-dunántúli csoportjának kialakulási folyamatát vizsgálva, határozott előrelépésnek kell tekintenünk a litzenkerámiás és a korai mészbetétes kerámiás népesség emlékanyagának és határozott időbeli egymásutániságának különválasztását. A történeti és genetikai folyamat két lépcsőjének topográfiai szempontú vizsgálata azonban nemcsak az új kultúra területi kibontakozására adhat választ. A litzenkerámiás népesség közvetlen és közvetett hatásának vizsgálata a Dunántúl kora bronzkori kultúráiban több évtizedes témája hazai kutatásunknak.

77 E most vázolt vizsgálat a téma K-Dunántúlt érintő legfrissebb eredményei tekintetében is lehetőséget nyújt a kapcsolatokat és eseményeket tovább finomítani.

78 A hatvani kultúra tokodi- és a nagyrévi kultúra Szigetszentmiklós—kisapostagi csoportjának feldolgozásainál vetődtek fel legutóbb a litzenkerámiás elemek szerepének, illetve azok Duna-menti feltűnésének kérdései.

79 Mindkét népcsoport esetében az anyakultúrától való elkülönítés régészeti bizonyítéka többek között a határozottan kimutatható tekercselt pálcikás technikával díszített, mészbetétes karámia volt.

80 Ezen meghatározó elemek közvetett kapcsolatát a litzenkerámiás Guntramsdorf—drassburgi csoport felé, a most rendezett nyugatdunántúli anyag alaposabb ismerete nélkül, csak igen bizonytalanul láthattuk.

81 a) Kérdéses volt az előzmény nélkül fellépő, új mészbetétes díszítési technika kialakulási területe, annak ellenére, hogy rokonsága és a kerámiaformák, melyeken ez a díszítés megjelent, kétségtelenül Burgenland felé mutattak. b) Ismertük a litzenkerámia ÉNy-Dunántúlra bejutott emlékanyagát és sejtettük hatását a mészbetétes edények népe kialakulására is. Nem ismerve azonban e kultúra kialakulási folyamatának fázisait, nem volt megfelelő bizonyíték arra sem, hogy ezekkel valamilyen történeti összefüggésbe hozzuk, a Duna menti események régészetileg rokonságban álló adatait (pl. a tokodi és szigetszentmiklós— kiasapostagi csoport tekercselt pálcikás díszítésű kerámiáját). Kiindulásul a lehetséges feloldásokhoz, idézzük az ÉNy—felől érkező litzenkerámiás nép elterjedését mutató topográfiai helyzetet. A népcsoport elmozdulása, mint láttuk, csak DK—felé követhető. Önálló megtelepedése, sőt még leleteinek szórványos előfordulása sem ismert a Duna vonalán, ahol a nagyrévi kultúra élt ebben az időben.

82 Ez a Ny—K-irányú útvonal csak a kialakuló mészbetétes kerámia népének korai időszakában nyílhatott meg a már csak közvetett formában, átalakult anyagi kultúrával rendelkező új műveltség népei számára. A leletanyag formai és díszítésbeli összevetése alapján ma már úgy látszik, hogy a korai mészbetétes kerámiás kultúra egyik, Kisalföldön kialakult és megtelepedett ága indulhatott el a Duna partvidékén kelet felé. Az elmozdulás okait, hasonlóan a Balatonfelvidékhez, a végbemenő etnikai átalakulás társadalmi és biológiai problémái is előidézhették. Feltételezhető azonban az is, hogy a Fertő—vidéken kialakuló Gáta— wieselburgi kultúra közelsége késztette mozgásra ezeket a csoportokat.

83 Ezt az elképzelést erősíti a későbbi észak-dunántúli csoport és a gátai kultúra konkrét kapcsolatainak hiánya is, ami a két nép kedvezőtlen viszonyát mutatja. Ez a Ny—K-irányú korai mészbetétes kerámiás népmozgás követhető tehát nyomon a kialakuló tokodi és szigetszentmiklós—kisapostagi csoportok régészeti anyagában olyannyira, hogy azok egyik kialakító tényezőjét, formálódásuk befolyásolóját láthatjuk benne.

84 Az új Duna menti csoportok közvetve litzenkerámiás rokonságú, jellegzetes tekercselt pálcikás technikával díszített mészbetétes leletanyaga és az azt hozó népelemek kialakulási területe tehát minden bizonnyal a Kisalföld lehetett. A korai mészbetétes kerámia kétirányú kialakulási folyamatát és e Ny—K-i kisebb vándorlás időpontját a tokodi csoport és a nagyrévi kultúra, illetve hatvani népesség kronológiájával szinkronban, a Bóna I.-féle Korai Bronzkor III. periódusára tehetjük, ami lényegében a MH

III időszakkal párhuzamosítható, i. e. 1700— 1650 között.

85 A korai mészbetétes elemek további sorsa a Duna menti népek életében eltérő módon alakult. A szigetszentmiklós—kisapostagi csoportból kibontakozó vatyai kultúrában teljesen feloldódott ez az eredetileg is erősen másodlagos, genetikailag elhanyagolható vonás.

86 A Középső Bronzkor elején (MH III—

LH I. fordulója, Reinecke В. Al kezdete) tovább élő tokodi csoportban használatban maradt s jellegzetes korai mészbetétes kerámiaművesség. A speciális díszítőtechnika azonban elvesztette eredeti vonását a mészbetét alkalmazása mellett.

87 AZ ÉSZAK-DUNÁNTÚLI ETNIKAI CSOPORT KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE A mészbetétes kerámia népének kialakulási és elterjedési kérdéseihez, a korai időszak lelőhelyeinek topográfiai értékelésén keresztül közelítettünk. A népesség klasszikus formában megjelenő két nagy etnikai csoportjából, most az észak-dunántúli egység lelőhelyeit 45