A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Bándi Gábor: A mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának kialakulása és elterjedése

mutatja be. Az elterjedés adta lehetőségekből a kialakulás folyamatát tartjuk elsősorban szem előtt. Ezen túl a belső időrend néhány fontosabb problémáját is egyeztetni kívánjuk az elterjedés határain belül történt mozgásokkal. Az észak-dunántúli csoport történetéhez feldolgozott eddigi adatok alapján már megkíséreltük a települési gócok durvább körvonalazását.

88 Még a részletes topográfiai kép előtt különválasztottuk a Kisalföld és a Balatonfelvidék lelőhelyeit, mint a kialakulás fontos területeit a minden bizonnyal későbbi időben betelepült Esztergom-vidéki területtől. Ezt az időrendi elhatárolást nagy biztonsággal igazolta a Tokodi csoporttal való viszony és a Duna—menti részleges területi fedés valamennyi régészeti bizonyítéka.

89 Az É-Dunántúl lelőhelyeinek rendezését mégis a korai időszak gócaival való egyeztetés és a népesség elhelyezkedésének földrajzi tanúságai tették véglegessé. Ha a korai mészbetétes kerámiás lelőhelyek csoportosulását vesszük figyelembe mint alaphelyzetet, elsősorban a Kisalföld és a veszprémi medence jöhet számításba az észak-dunántúli csoport kialakulásánál. A folyamatot régészetileg igazolható közös lelőhelyek is jelzik. A Kisalföldön két telep, a veszprémi medencében 17 korai mészbetétes lelőhelyből 11 olyan adat ismert, ahol a kialakuló északi csoport is képviselve van.

90 A Keszthely—tapolcai gócban a közvetlen érintkezésnek ilyen bizonyítékát a teljes topográfiai feldolgozás ellenére sem ismerjük. A korai időszakot követő sajátos észak-dunántúli csoport topográfiai képét tehát e két genetikailag biztos, népi kontinuitásban töretlen egység alapján rendeztük kataszterbe. Ezekhez csatlakozik még a Keszthely és Tapolca környéki terület és a kialakulás tekintetében idegen előzményekkel rendelkező, később megszállt települési góc, az esztergomi medence vidéke. Természetesen beláthatatlan azon kérdések sora, melyek két régészetileg jellegzetesen meghatározható, — egymással sok rokonságot mutató — népesség alakulása, tehát összekapcsolása révén felvethető. A rendelkezésre álló régészeti adatok, de a módszerek is elégtelenek ahhoz, hogy megmondhassuk, hogyan alakult ki pl. az egymástól területileg elkülönülten élő egységeknél, lényegében azonos formájú anyagi kultúra, általánosan elterjedt kerámiaművesség stb. Hogy ezen az úton elindulhassunk, a látszólagos egyezések egészét összetartó képén belül, meg kell találnunk azokat a régészeti adatokat és jelenségeket, amelyek alkalmasak lesznek a feloldás kulcsát, az adott nép társadalmi szerkezetének szisztémáját rekonstruálni. Ezek egyike, a lehetőségekhez képest minden igényt kielégítő topográf iai értékelés, ami a reális analízis alapfeltétele. A most feldolgozandó észak-dunántúli terület e téren ideálisnak látszik a magas lelőhelyszám és a jól tagolt földrajzi adottságok miatt. Említett települési egységeink az anyagi kultúra és a régészetileg megfogható egyéb jellegzetességek alapján feltétlenül egy etnikai csoportot képviselnek a kultúra egészén belül. Mégis, mivel a négy terület a leghatározottabban szétválasztható, minden valószínűség szerint tudatosan kialakított elterjedési körzettel rendelkezik, szükségesnek véljük megkülönböztetésüket is. Egyelőre segédeszközként, kerülve bármilyen elnevezést, amely a későbbiek során csak terminológiai bonyodalmat okozhat, egyszerű, nemzetközileg is érthető jelzést alkalmazunk. Ebben benne van az északdunántúli csoport egységébe való tartozás és a területi elkülönülés fogalma is. Alábbiakban eszerint N/A, N/B, N/C, N/D. jelzésekkel adjuk közre a csoport négy területi s talán társadalmi egységének valamennyi lelőhelyét (2. térkép). N/A. (KISALFÖLD, RÁBA- ÉS MARCAL VIDÉK) 1. Abda—Szodfriedpuszta (Győr-Sopron megye). Egy mészbstétes díszítésű kisbögre ismert a lelőhelyről.

91 2. Abda—Tamás gyöp (Győr-Sopron megye). A lelőhelyen 1910-ben került elő a már többször közzétett bronz ékszerlelet. A tárgyak egy gömbtestü urnában voltak.

92 3. Csáfordjánosfa—TSz-kavicsbánya (Győr-Sopron megye). A bányaművelés során egy urnás hamvasztásos sír került elő. A temető kiterjedését nem ismerj ük.

9a 4. Gecse (Veszprém megye). Egy szórványos kisbögre ismert á falu területéről a veszprémi Bakonyi Múzeumban.

94 5. Gyirmót—Kölesdomb (Győr-Sopron megye). Sírleletből származó edény és égett embercsontok kerültek a lelőhelyről a győri múzeumba.

95 6. Győr—Likócspuszta (Győr-Sopron megye). A lelőhelyen több urnasír került elő. A temető kiterjedéséről és a leletek tálalási körülményeiről ma már semmit sem tudunk.

96 7. Győr—Széchenyi tér (Győr-Sopron megye). Egy urnáshamvasztásos rítusú sír került elő 1954-ben a múzeum udvarán.

97 8. Győr-Vagongyári homokgödör (Győr-Sopron megye). Wosinsky Mór közléséből tudjuk, hogy a lelőhelyen mészbstétes díszítésű edények kerültek elő.

98 9. Jánosháza (Vas megye). Egy, a község területén előkerült szórványos bögréről tudósít Patay Pál.

99 10. Kajár (Győr-Sopron megye). Ismeretlen körülmények között előkerült edények és töredékek vannak a győri múzeumban a község területéről.

100 11. Kajárpéc—Kisgyür (Győr-Sopron megye). A lelőhelyen egy nagyobb kiterjedésű urnás rítusú temető volt. Egy sír anyagán túl a leletek elkallódtak.

101 12. Kisfalud—Kázmérdomb (Győr-Sopron megye). A homokbánya területén egy urnás rítusú sír került elő.

102 13. Koroncó—Bábota (Győr-Sopron megye). A litzenkerámiás és korai mészbetétes időszakhoz tartozó leletek mellett egy észak-dunántúli edény is előkerült a lelőhelyen. 14. Koroncó—Bősze domb (Győr-Sopron megye). Telepre utaló felszíni edénytöredékeket ismerünk innen a győri Xantus János Múzeumban.

104 15. Külsővat—Bándidomb (Veszprém megye) A litzenkerámiás telep területén az észak-dunántúli csoport mészbetétes edénytöredékei is előkerültek.

105 16. Lovászpatona—Vicsepuszta (Veszprém megye). Telepre utaló felszíni leletek kerültek a lelőhelyről a győri és pápai múzeumba.

106 17. Magyarkeresztúr (Győr-Sopron megye). Patay Pál közléséből tudunk arról, hogy a ma már ismeretlen lelőhelyről mészbetétes díszítésű kerámia került a Schmidt-gyűjteménybe.

107 18. Mezőörs (Győr-Sopron megye). Egy szórványos urna ismert a község területéről.

108 19. Ménfőcsanak—Laczatag (Győrs-Sopron megye). Temetőből származó edények kerültek elő a község területén. A lelőhelyről már csak Wosinsky Mór közléséből tudunk.

109 20. Mosonszentmiklós—Akasztódomb (Győr-Sopron megye). A lelőhelyen Uzsoki András végzett leletmentő ásatást. A feltárás során egy gödörház és több gödör került kibontásra.

110 46