A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. III. Táplálkozás

meg fiúnak, az „melencét" visz. „Nem beszélnek, csak táncolnak". Ajándékot kapnak. — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém m. 181. Disznóöléskor a szegények álarcot kötnek és elmennek húst kérni. — Urbán József, ref. fm. 1923, Abara. 182. „Druzsbának" nevezik, aki „maskurának" öltözve megy el a disznótorba. Tréfáskedvű emberek szokták ezt csinálni. Vigyáznak, hogy fel ne ismerjék őket. Szórakoztatják a vendégeket, majd ajándékkal jól megrakódva távoznak. — Csikós Gábor, rk. fm. 1923, Vámosmikola. 183. Ugyanígy tudja Morva István rk. fm. 1923, Csömör, Pest m. ÉTELEKKEL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK ÉS BABONÁK Vö.: 1/18, 19, 21, 119, 248, 266, 273—275, 277, 291— 297, 299—303, 305, 306, 309, 311, 315, 317, 365, 406, 410, 415, 421, 422, 463, 465, 502, 504—509, 511, 513, 515—518, 520, 524, 525, 532, 561, 562, 570, 610, II/3—5, 16, 54, 55, 59, 66. 184. Sót nem szokás kölcsönadni, mert „szerencsétlenséget hoz!" — Miklóssy István, rk. tisztviselő, 1919, Brassó. 185. Sótartó feldöntése szerencsétlenséget, vagy port jelent. — Általános. 186. A tejbe csipetnyi sót szoktak tenni, hogy „meg ne rontsák a tehenet". — Petrinyec István, Domoszló, Heves m. 187. Ha elfogy az asztalra tett étel, szép idő lesz — Általános. 188. Pénteken nem jó kenyeret sütni és borotválkozni Különösen áll ez nagypéntekre. — Németh Sándor, rk. gazdasági alkalmazott, 1915, Keszthely. 189. Pénteken nem sütnek és nem kezdenek fontos munkába. — Lukács Mihály, rk. fm. 1923, Székelyvécke, Marostorda m. 190. Hónap első péntekjén nem jó kenyeret sütni. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 191. Elbeszélő nagyanyja szerint búzavetés napján nem jó sütni, mert „üszkös lesz a gabona". — Mátyás János rk. fm. 1923, Monó, Szilágy m. 192. Szent Flórián napján nem szabad kenyeret sütni. — Dénes Ferenc, Erdőszentgyörgy, Zala m. 193. Amikor a tehénnek „súly" van a testén, karácsony hetében sütött és eltett kenyér „vakarékával" háromszor körülhúzzák. — Horváth József, rk. fm. 1923, Karmacs, Veszprém m. 194. Édesanyja a kenyér „bevetése" után mindig keresztet rajzolt a sütőlapáttal. — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti, Zala m. 195. Elbeszélő édesanyja kenyérsütéskor, a kenyér bevetése után mindig „keresztet vet" a sütőlapáttal a kemenceajtóra. — Dobra József, Kiskunhalas. 196. Addig nem szabad a „cipót" késsel vágni, amíg a kenyereket ki nem szedték a kemencéből, mert „a kenyér elválik az aljától!" — Tamás Pál, rk. fm. 1923, Görömböly. 197. Kemencéből kivett kis „cipót" addig nem szabad késsel vágni, amíg a kenyereket ki nem vették a kemencéből. — Füleky Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössólymos. 198. Kenyérsütéskor az elbeszélő édesanyja mindig szokott sütni „lepényt" is. Ezekből mindig félre szokott tenni és mindig figyelmeztette is őket, hogy azt „ne törjék meg", mert a szegényeknek akarja adni. — Szilveszter Antal, rk. fm. 1923, Gyergyóalfalu. 199. Minden kenyérsütéskor sütnek egy-két „lepényt a szegényeknek, hogy azok imádkozzanak a család halottaiért. A halál évfordulóján két-három darabot is szoktak sütni. A „lepényeket nem az imádságoskódusok" kapják, hanem a falu arra igazán rászoruló szegény családjai. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 200. A protestánsok ugyan nem vetnek keresztet, de a kenyér megszegése előtt ők is keresztet karcolnak késsel a kenyér aljára. — Agárdi József ev. tanító, 1915, Nyíregyháza. 201. A kenyérbe soha nem szúrják bele a kést, hanem egy vágással metszik azt. — Agárdi József ev. tanító, 1915, Nyíregyháza. 202. Mielőtt szegnek a kenyérből, keresztet vetnek arra. — Sulák István rk. fm. 1923, Sur, Veszprém m. 203. Nagyapja és édesapja szerint a kenyeret nem szabad „szegesével" az ajtó felé fordítani, hogy „a gazdaság is kifelé ne álljon!" — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti, Zala m. 204. Kenyeret „szegesével" nem szabad az ajtó felé fordítani. — Urbán József, ref. fm. 1923, Abara. 205. Kenyeret nem szabad „szegesével" az ajtó felé fordítani, mert „szerencsétlenséget jelent!" — Katona Ferenc, rk. fm. 1923, Andrásfalva, Románia. 206. Kenyeret nem szabad „szegesével" az ajtó felé fordítani. — Rokay Alajos rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 207. Kenyeret nem szabad „szegesével" az ajtó felé fordítva letenni. — Sulák István, rk. fm. 1923, Sur, Veszprém m. 208. Kenyeret nem szabad „szegesével" az ajtó felé fordítani. — Füleky Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössólymos. 209. Ha tejet esznek, nem vagdalják bele késsel a kenyeret, hanem úgy tördelik, mert különben „megrepedezik a tehén tőgye". — Haviár Mihály, rk. fm. 1923, Erdőkürt, Nógrád m. 210. Evés közben nem szabad a kést az asztalhoz „pengetni", mert „szegénységet jelent". — Gedeon Zoltán, Szentegyházasfalu. 211. Elbeszélő a bátyjával ment és egy keresztúton kockacukrot találtak. A bátyja felvette és megette. Erre aztán a kezén és lábán tele lett szemölccsel. Egy öregasszony azt ajánlotta neki, hogy egy olyan búzaszállal, amelyen kilenc csomó van, mérjen kilenc ütést a szemölcsökre. Aztán ássa el a búzaszálat olyan helyen, ahol senki sem jár. Mire az a búzaszál a földben elrot454