A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. III. Táplálkozás

A hurkát is a férfiak töltik. Ha elkészültek ezzel is, lemossák az asztalokat és ezzel munkájuk véget is ért. „Polongyáspohárból", vagyis borospohárból iszogatják a jó bort, két vízben „abárolt" véreshurkát eszegetnek hozzá. Jön a vacsora, ami hurka, kolbász, „kódushurka és sült disznóész" szokott lenni. „Kódushurka" az a töltelék, ami nem fért bele a bélbe. Vacsorára hájaspogácsa is szokott lenni. — Gubányi Imre, Kerekegyháza. 166. A „disznófősajtot" hólyagba töltik. A hólyagot kimossák, majd felfújva a padláson megszárítják. Ismételt kimosás után töltik meg. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 167. A disznósajtot „pucorba" és a „kispálanyjába" töltik. Az előbbi a disznó gyomra, az utóbbi egy bél neve. — Gubányi Imre, Kerekegyháza. 168. A „gömböc" úgy készül, hogy a disznó gyomrát kifordítják, kimossák és késsel levakargatják. Ebbe a kitisztított gyomorba főtt kása, vér, meg kövér húsdarabok kerülnek. A húst nem darálják, csak késsel apróra vágják. A „gömböc" nem kerül füstté, csupán kifőzik. így egy-két hétig eltartható. A „gömböcöt" karikára szelve, zsírban palacsintasütőben megsütik fogyasztás előtt. Abból a léből, amiben a gömböcöt kifőzték, jó leves készül. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 169. A „hájszélyes" egy hurkafajta neve. A disznó májánál tölcséres bél van, ebbe töltik a kb. 60 cm hosszú „hájszélyest". Elbeszélés alapján a disznó vakbeléről lehet szó! Kövér hús, máj, tüdő és kása a tölteléke. Felfüstölik. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 170. „Rizst és vért" úgy készítik el, mint a véreshurkát szokták, de több vért vesznek hozzá, mint a hurkához szoktak. A vérbe belsőrészt, tüdőt, májat stb. is belevágnak. Mikor már minden elfogyott a „friss disznóöléses ételek közül", tepsiben, sok zsírral megsütik. — Tagai Mihály, Nagytarcsa, Pest m. 171. Disznóölés után azt, aki a disznót leszúrta, valamint annak családját, a jó barátokat szomszédokat és rokonokat meghívják disznótorra. Étrend húsleves, főtt hús mártással, pecsenye, hurka, kolbász, „disznóhúsos káposzta" és hájaspogácsa, amihez bort isznak. „Kóstolót" annak küldenek, aki nem tudott a „toron" részt venni. — Kiss István, rk. vincellér, 1923, Hegyesd, Veszprém m. 172. Disznótorra a szomszédokat és rokonokat hívják meg. Aznap este van a disznótor, mikor a disznóölés történt. „Húsleves, főtthús savanyúuborkával, sülthús zsírral leöntött törtkrumplival, töltöttkáposzta, sült hurka, egyszóval kártoló" az étrend, amit hájaspogácsa egészít ki. — Beőr Bálint, ref. fm. 1923, Hangács, Borsod megye. (A családnak 30 kat. hold földje van, három testvére van.) 173. Akaiiban a jó ismerősöknek, rokonoknak szoktak küldeni „kóstollót". Porcelán tányéron jó púposán áll a sült hús, hurka, kolbász. Ezt aztán viszonozni illik hasonló visszaküldésével, amikor ott ölnek disznót. — Horváth Imre, rk. vasutas, 1909, Akaii, Veszprém m. 174. Hasonló a „kóstoló" Hangácson is. — Beőr Bálint. 175. Disznóölés napján kétféle leves van ebédre, „káposztaleves" és „májleves". Ezekből, valamint a déli ételekből is küldenek „kóstollót". A kész ételek utána következő nap is küldenek „kóstollót", ekkor töpörtyűt, kis „karika" hurkát és nyers disznóhúst szoktak csomagolni. —• Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs, Veszprém m. 176. Disznóöléskor szokásos az úgynevezett „nyársdugás". Este, amikor az öléssel már végeztek és a vacsorát sütik már, a fiatalabb fiúk egy hosszú, hegyes fanyárssal iparkodnak lopni a disznóölés során készült ételekből. Ha ez sikerül, a gyerekek csófolják a gazdaasszonyt, hogy nem tudott vigyázni az ételekre. Ha a gazdaasszony elcsípi a gyerekeket „nyársdugás" közben, seprővel jól elfenekeli őket, majd utána meghívja a gyerekeket az esti „disznótorra". Lengyeltótiban az elbeszélő 10—12 éves korában maga is csinálta az elmondottakat. — Lakos István, rk. tisztviselő, 1922. Szülei jómódú földművesek. 177. Disznóöléskor szokásos a „nyársírás". Többágú bot egyik ágára papírra írt verset tűznek és ezt az ablakhoz kocogtatják, vagy az ajtóhoz támasztják. Lényeg az, hogy a háziaknak nem szabad meglátni, hogy ki a „nyárs" gazdája. A háziak beveszik a „nyársat", elolvassák a verset és a „nyárs" minden ágára tűznek valamit. Hurkát, kolbászt, pogácsát stb. Az így ellátott „nyársat" kiteszik az ablakba, honnét a gazdája elviheti. Kisberki magyar és sváb népességű község. Amikor Pozsony környékéről új lakó érkezett a faluba, nem ismerve a szokást, igen megsértődött a „nyársra írt vers" miatt. A következő évben maga kérte már, hogy neki is „írjanak nyársat". A „nyársra írt versek így szoktak kezdődni: „Jó estét kívánok disznóölő urak! Mikor reggel arra jártam, János bácsit disznó hátán láttam. A disznó elszaladt Csornába, Jancsi fogta a farkát, Jóska bökte a valagát. Csorna Kisberkivel szomszédos falu. A lényeg az, hogy mindenki meg legyen említve a versben. — Nyári György, rk. fm. 1923, Kisberki, Somogy m. 178. Az említett „nyársírásnak" Taszáron, Kisberkitől kb. 10 km-re, a Kapós völgyében fekvő faluban „nyársalás" a neve. Különösen a községi kanász csinálja, kinek családja minden disznótornál „nyársal". — Fonai Gábor, rk. fm. 1923, Taszár, Somogy m. 179. Disznóöléskor fel szoktak öltözni „cigánynak". Van aki disznót árul, van aki borjút. Ez abban áll, hogy az egyik legény állatbőrt húz magára, a másik meg árulja. Elmondanak egy csomó monókát. Vagy megvendégelik őket, vagy adnak nekik valamit. — Füleky Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos, Heves m. 180. A gyerekek disznóöléskor el szoktak menni „cigánynak". A fiúk lánynak, a lányok fiúnak öltöznek. Aki lánynak öltözött, az fejszét, csípővasat, ami 453