A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. III. Táplálkozás

150. Ha rövidebb ideig akarják a szőlőfürtöket eltenni, akkor papírra fektetik le. Ha hosszabb időre akarják, akkor felkötözik a fürtöket. Vigyáznak arra, hogy egyik fürt ne érje a másikat. — Büki János, rk. fm. 1915, Zalaudvard, Zala m. 151. „Az etett szőllőt az eső szobában szokták felaggatni. A fehér delavári majd ujjig eláll". — Bulák Gyula, rk. fm. 1923, Héderfája, Kisküküllő m. 152. Almát úgy tesznek el télire, hogy a földet letisztítják. Ezt a letisztított helyet jól behintik fahamuval, erre szalmát szórnak. A válogatott, féregmentes almából egy sort raknak a szalmára és újból szalmát hintenek rá. Erre újabb sor alma kerül. Amikor így elkészül a megfelelő nagyságú kupac, az egészet búza-, vagy rozspelyvával hintik be, majd szalmával fedik. Az egészet elföldelik. — Lőrincz György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala m. 153. A káposztát „fejesen" teszik el télire. A torzsáját késsel kivágják, sóval töltik ki a helyét. Kádakba téve, sós vízzel öntik le és „csomborral" is ízesítik, — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 154. „A szelíd gesztenye magától terem. Az erdőben az szedi, aki akarja". A faluban minden háznál „zsákszám" áll. Az adatközlő csak a „sütt és főtt gesztenyét" ismeri. — Vargha Pál, rk. fm. 1923, Rédics, Zala m, DISZNÓÖLÉS 155. Disznóölésről álmodni, „halottat jelent". — Péter Tibor, rk. erdőőr, 1923, Bárót, Háromszék m. 156. „Ágybavizellős betegsége megszűnik, ha emsedisznó pucáját megsütve megeszi". — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 157. A disznót egy cső kukoricával csalogatják ki az ólból leszúrás előtt. Leetetik a kukoricát a disznóval, aztán az állatot levágják. A kukorica „csutkát" a vér kifolyása után a sebbe nyomják és ott is hagyják egész a sertés szétfejtéséig. Akinek ilyen „csutka" van a zsebében, meg tudja igézni a legjobb lovakat is, hogy azok nem tudják megmozdítani a kocsit. Csupán a „csutka" kis darabját kell a kocsiba dobni. — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 158. Disznóvágáskor a koca „csöcseit" perzselés után levágják és kis gyerekekkel bedobatják a disznóólba. Közben ezt kell neki mondani: „Fele ártány, fele kan!" — Dénes Ferenc, rk. fm. 1923, Erdőszentgyörgy, Zala m. 159. Disznóvágáskor a „koca csöcseit" perzselés után levágják és kis gyerekkel a disznóólba dobatják. Közben mondja: „Fele göbe, fele kan!" — Lőrinc György, rk. fm. 1923. Babosdöbréte, Zala m. 160. Elbeszélő nagyapja híres disznóölő volt, ha valahol disznót akartak ölni, „Nagy Bódit" szokták hívni. Az elbeszélő több „vágásnál" segített az öregnek. Feltűnt neki a következő szokás. Amikor kivitték a disznót a „pörzsülőre", mielőtt a disznó alatt meggyújtották volna a szalmát, az öreg csinált egy „szalmacsutakot", azt meggyújtotta és a disznó orrától elindulva háromszor megkerülte a „lángálló csutakkal" a disznót. Csak ezután gyújtotta meg a disznó alatt a pörzsölésre szánt szalmát. A szokás magyarázatát megkérdezte nagyapjától. „Tudod azér fiam, hogy ugy fólión ebből a disznóbul a zsir, ahogy ezen a csutakon folik a láng"! — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti, Zala m. 161. Disznóöléskor a „bontófára" feltett disznó hátán kereszt alakban megnézik a szalonna vastagságát, aztán egy kis gyermekkel megsózatják, miközben a „bontókéssel" jót húznak a körmére. — Dénes Ferenc, rk. fm. 1923, Erdőszentgyörgy, Zala m. 162. A leszúrt disznót a hátára fektetik és egy kis kereszt alakú vágást csinálnak a mellkasán. Ezt egy kis gyerekkel megsózatják és közben jót koppintanak a körmére, hogy „vastagabb legyen a disznó szalonnája". — Németh Sándor rk. gazdasági alkalmazott, 1915, Keszthely. 163. A disznó felbontása előtt kis gyereket nevettetnek meg, hogy „a disznónak vastag szalonnája legyen". — Gubányi Imre, Kerekegyháza. 164. „Hogy a megpergelt disznó bőre ki ne pálljék, pergelés után a pernyét összekeverik vízzel és ezzel bekenik". — Beőr Bálint, ref. fm. 1923, Hangács, Borsod m. 165. A leölt, megtisztított disznót tiszta szalmán, vagy ajtón a hátára fektetik. Hogy el ne tudjon fordulni, faékkel biztosítják. Elsőnek kikanyarítják a négy sonkát. Az első sonkához hozzávágják a lapockát is, így azok nagyok lesznek. Ezután hasára fordítják a disznót és levágják a fejét úgy, hogy a fülek is rajt maradnak. „Ekkor hijják a gyerekeket nevetni, hogy vastag szalonnája legyen". Majd végighasítják a disznó hátát és kiveszik a gerincét, aminek „orja" a neve. Kibontják a disznót „seggét", de nem vágják le, hanem a bőrön marad, csak kifordítják. Ekkor jön csak ki a bél. A levágott fejből a nyelvet a nyelőcsővel együtt veszik ki és az „mén be a konyhába", a tüdővel együtt. Lefejtik az oldalast és a hosszúpecsenyéket", valamint kiveszik a „keresztcsontokat" is. Lefejtik a hájat és levágják a szalonnát. Van „hasalj" és „oldalszalonna". Szétbontják a fejét, lekanyarítják az alsó állkapcsot. Fél tíz felé jár már ilyenkor az idő. Bent kész már a friss pecsenye, amely „szálkáshúsból" és „soványhúsból" sült. Pecsenye mellé bort kapnak a dolgozó férfiak. Evés után a férfiak és a „böllér" nekilátnak a „húst csinosítani". Ez azt jelenti, hogy a szalonnáról, zsírnak valóról, sonkákról levagdalják az apróbb húsokat. Ezek a „csinosított húsok" egy halomba kerülnek és ez a kolbászba megy majd. Disznóöléskor májleves és töltöttkáposzta szokott az ebéd lenni, amihez természetesen bőven bor is. A férfiak ebéd után a sózásban segédkeznek. A „hasaszalonnát" beteszik az „abáléba" de csak gyengén abárolják meg, aztán a bőrkét lefejtik róla és hidegre teszik. Ebből másnap zsírt sütnek majd, de így jobb a töpörtyűje. A többi szalonna is bekerült már az „abáléba", így a férfiak nekiláthatnak a kolbásztöltésnek. Az „abáléban" közben kifőzik a kását, tüdőt, „fehérmájat", szívet. Ezek ledarált állapotban a hurkába kerülnek majd. Fele „fehérhurkát", vagyis kásáshurkát és fele „véreshurkát" szoktak készíteni. 452