A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Nagybákay Péter: Újabban előkerült Veszprém megyei tárgyi céhemlékek

1748-ból való, s körirata ez: Sigillum der Deutsch Schneider Pápa 1748. A pecsétnyomó közepén .. .a német szabó céh egy ollót tartó két kecskét használt címeréül." 11. „1761-ből való a magyar szabó céh pecsétnyomója ezen felirattal : A pápai böcsületes vásármives szabó céh pecsétje 1761... A pecsétnyomó közepén .. .a magyar szabó céh egy ollót tartó két kecskét használt címeréül." Valószínű, hogy a Kis Ernő által kecskének vélt állatok heraldikai oroszlánok, mert a „kecske" gúnyos elnevezése volt a szabóknak, így majdnem biztos, hogy azt címerállatnak nem vésették a pecsétjükre. Egyébként sincs példa rá, hogy bármelyik magyarországi szabó céhpecséten kecske szerepelne. Kizárólag a miskolci kordovánosok céhjelvényében találkozunk kecske ábrázolással, aminek az a magyarázata, hogy a kordovánosok köztudomásúan kecskebőrt dolgoztak fel. 12. Végül a harmadik pecsétnyomót így írja le Kis Ernő: „Rokon a szabóiparral, de mégis külön céhet alkottak a zubbonycsinálók, ezek pecsétnyomójának körirata: Pápai zubbonycsináló céh pecsétje 1766... a pecsétnyomó közepén... az olló fölé vésettek egy kiterített zubbonyalakot". A zubbonycsinálók, vagy ahogy Pápán és környékén nevezték őket — zuboncsik — zubbonyt, lájblit, réklit, mándlit és pruszlékot varrtak és ők voltak egyúttal a paplanosok is. Ezt a speciális mesterségelnevezést az ország más vidékein nem is ismerték.

6 13. A veszprémi céhpecsétek gyűjteménye is gyarapodott egy igen érdekes darabbal. Egy nemesvámosi ház lebontása előtt végrehajtott lomtalanítás során került elő a veszprémi molnár céh eddig ismert legrégibb pecsétje, és innen került vétel útján a Bakonyi Múzeumba. A nyomónak csak a kerek rézlapja maradt meg, az is erősen megrongálva, egy helyen javítás nyomai láthatók rajta. A latin nyelvű körirat 1663-as évszámmal és egy kereszt rajzolatával végződik. Kívül kis háromszögekből álló szegély veszi körül a pecsétet. A kör alakú belső pecsétmező sűrű indadísszel borított (damaszkolt) alapján négy küllős malomkerék fölött ácsderékszög látható, mellette balról egy behajlított jobb kar ácsszekercét markol, jobbról egy fel nem ismerhető eszköz rajza csatlakozik a derékszöghöz, feltehetően egy nyitott szárú körző. A hajlított jobb kar motívum, illetve az a naturalista ábrázolási mód, hogy a tárgyakat, fegyvereket, eszközöket, szerszámokat emberi kézbe fogva jelenítik meg a címerben vagy a pecséten, a magyar heraldika közismert jellegzetessége (9. kép). 14. Végül a Bakonyi Múzeumban előkerült a veszprémi külső molnárcéh 1836. évi kisebb pecsétje, amelyet a Balatoni Múzeum adott át a Bakonyi Múzeumnak. Az 1963-ban ismertetett és ott a „Függelék" 11. A nagyvázsonyi takácscéh behívótáblája. 11. Das Botenschild der Weberzunft von Nagyvázsony. 11. Tablette de convocation de la corporation des tisserands de Nagyvázsony. 11. Вывеска надьвэжоньского цеха ткачей. 6. sorszáma alatt felvett pecsétnyomó rajza látható ezen is.

7 Csak köriratának szövegezése tér el tőle némileg és a mérete. Az ovális rézpecsétlő lapon levéldíszes nyitott korona alatt malomkőguzsaly és négy küllős malomkerék látható, amelyet két oldalról egy-egy ágaskodó heraldikai oroszlán tart. Alattuk napraforgószerű leveles virágdísz (10. kép). II. CÉHBEHÍVÓTÁBLÁK 1. A most ismertetésre kerülő céhbehívótáblák közül az egyik a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében volt.

8 1880-ban Veszprém megye alispánja az ipar és kereskedelmi miniszter útján hivatalosan küldte be a Nemzeti Múzeumhoz a veszprémi kalapos céh ezüst behívó tábláját. A tárgy időközben sajnos elpusztult. Az 1968. évi utolsó revízió is megállapította, hogy hiányzik. Az eredeti leltárkönyv szerinti leírása a következő : „A veszprémi kalapos céh ezüst lapja, mely a gyűlés bemondására szolgált. A lap domború viráglevelekkel és apró beütött pontokkal van díszítve. Közepén két kettős farkú domború párducz első lábaival egy háromszögletű ... díszített kalapot tart. A két párducz közötti sima mezőbe J — Z betűk és 1780-as évszám van bekarcolva. A felakasztásra kettős láncz szolgál, karikával. Hossza 10 cm, szélessége 8 cm." A behívó tábla ezek szerint a kalaposok címerét ábrázolta, s mivel a kalap háromszögletű, nyilvánvaló, hogy a német kalaposoké volt. Kis mérete újból igazolja azt a megállapítást, hogy a fémből készült behívótáblák általában jóval kisebb méretűek, mint a fából valók. A hozzá tartozó lánc pedig azt látszik bizonyítani, hogy ezeket a kis méretű behívótáblákat, nyakba akasztva használták. 2. A másik behívó tábla Pulán bukkant fel és az ottani helytörténeti gyűjteménybe került.

9 Mint takács 405