A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Bálint Sándor: A somlóvásárhelyi premontrei apácák. (A szegedi Szentlélek- és a bécsi Porta Coeli-kolostor között)

mányait és kötelességeit sem (Katalin, Margit, Julianna, Zsófia, Klára). E névadásban természetesen egyaránt megnyilvánul a kordivat, de a katolikus névmisztika készsége is. A Somlóvásárhelyre települt kanonisszák tekintélyes száma azt bizonyítja, hogy a szegedi monostor igen népes lehetett. Hozzájuk számítandó még a bizonyára nem kevés parasztatyafi, vagyis laikus nővér is, akik a konvent háztartását látták el. Ezeknek mindennapi életére a Lányi-kódex rendtartása is rámutat. Somlóvásárhely premontrei apácái a monostor virágzására adatott néhány évtized alatt szellemi, irodalmi kapcsolatban állanak a nagyvázsonyi pálosokkal és a veszprémi Szent Katalin-kolostor dominikánus apácáival is. Ennek részleteire itt nincs módunk utalni. A közösség virágzásáról tanúskodik, hogy 1543-ban még benépesíti a mórichidai premontrei prépostságot, amelyet a férfi rendtársak a török veszedelem miatt elhagytak. Lehetséges, hogy Mórichidára a közvetlenül Szegedről menekült apácákból is jutott. Mórichida premontrei apácái rövidesen azonban részben Somlóvásárhelyre, részben Bécsbe kénytelenek áttelepülni, bár a kolostori élet itteni nyomaira későbbi utalásaink is akadnak. A fenyegető török veszedelem magyarázza, hogy Boldogasszony szerzetének leányai — minden lehetőséggel számot vetve — kiépítik kapcsolatukat rendjüknek legközelebbi külföldi apácaközösségével, a bécsi H immelpfor ten-ko\ostorra.\ is, amellyel nyilván már régebben is voltak összeköttetéseik. Életüknek erről a félszázadáról, amely a magyar kutatás előtt csak éppen nagy körvonalakban ismeretes, osztrák források alapján kissé részletesebben is szólanunk kell.

215 Mindenekelőtt igen röviden Himmelpforten középkori múltjáról emlékezünk meg. Ebbe kapcsolódik bele a bécsi zárda magyar korszaka, a Somlóvásárhelyről, Mórichidáról és talán Szegedről menekült apácák bécsi időzése, egyben a kihalással való negyedszázados szívós küzdelme. A bécsi Himmelpforten-klastrom Mária egyik invokációja, a Janua Coeli, másként Porta Coeli után kapta a nevét még a középkorban. A kolostor alapítója Konstantina, III. Béla magyar király leánya, Imre és András királyaink testvére, Ottokár cseh király özvegye, Szent Erzsébet nagynénje. Eredetileg a beginák egyik szigorú ágának (inclusae, reclusae) szánta. Ispotály is működött benne. A kolostort Gerhard mester, a bécsi Szent Istvánszékesegyház plébánosa megreformálta (1266). Tagjai elfogadják a premontrei regulát (1270) és a gerasi apát joghatóságát. A kolostor hagyományai szerint Ágnes osztrák hercegnő, III. András magyar király jámbor özvegye a Himmelpforten-klastromot 1330 előtt kibővítette és magyar premontrei apácákat telepített bele. Ő építtette a kolostor templomát Szent Ágnes és Szent Katalin tiszteletére (1331). Ezért emlegették Agnes-kolostor néven is. A klastrom gazdag búcsúkiváltságokat élvezett és számos ereklyéje, oltáralapítványa, alapítványi helye, birtoka volt. Az oltármesterségeket sok esetben a bécsi egyetem professzorai töltötték be. Van úgy, hogy ők védik meg a kolostor érdekeit. Sajnos, nem derült ki, hogy az egyetem diákjai, köztük a szegediek is voltak-e valamelyes kapcsolatban a klastrommal, de föltételezhető. Az 1544. évi visitatio szerint egy magyar gyóntatót is jutalmazott a kolostor. A török elől ekkor kezdenek az első magyar apácák a Porta Coeli oltalmába húzódni. Az első számosabb rajok Palásthy Katalin bécsi perjelnő szűkszavú visszaemlékezései (1583) szerint 30 évvel azelőtt kerültek a császárvárosba. Ez az utalás egyezik Szeged végleges meghódolásának és kiürülésének (1552) esztendejével, ami viszont amellett szól, hogy a szegedi Szentlélek-kolostor egészen eddig fönnállhatott. Veszprém is ebben az esztendőben került török kézre. Világos adataink vannak azonban arról, hogy ez a vásárhelyi apácákat még nem késztette menekülésre.

24 Ugyanis a kolostort kisebb török támadások ellen védték saját megerősített falai, továbbá Somló vára. Ekkor még nem gondoltak a Bécsbe való menekülésre, áttelepülésre, sőt a mórichidai apácák is ide húzódtak. Az idők során azonban mégis számos magyar premontrei apáca menekül a bécsi kolostorba. így például 1563. augusztus 5-én a Himmelpforten perjelnője arra kéri a császári hatóságokat, hogy tegyék lehetővé öt-hat magyar nővér Szőllősről (aus Sellesch in Ungarn), azaz a Vásárhellyel szomszédos Somlószőllősről való befogadását. Ez meg is történik. 1566 táján a konvent magyar tagjai már nyilván többségben vannak, ami abban is kifejezésre jut, hogy Szintay (=Zentay) Luca (Lucia von Schinta) személyében magyar perjelnőt választanak.

25 A Zenta, régiesen Szinta név még a szegedi klastrom vonzási köréről árulkodik. E növekvő bécsi behatolásnak nyilvánvaló oka az újabb török foglalásoktól, így a Somlóvásárhely elestétől való félelem, továbbá az a körülmény, hogy a vásárhelyi monostort és jobbágynépét a kegyuraságot bitorló Choron-család hatalmaskodásától

26 a királyi parancs sem tudja megvédeni. Annyit mégis sikerül elérni, hogy a Szent Lambert kegyura 1575 táján ismét maga a magyar király lesz. Ennek már sajnos nem lehetett gyakorlati jelentősége. Amint a fennmaradt oklevelekből kitűnik, Palásthy Katalin abbatissa férfias akaraterővel küzd egyrészt a vásárhelyi kolostor jogainak, ősi kiváltságainak, a jobbágyok emberi érdekeinek biztosításáért, másrészt pedig a Bécsben való letelepedésért, azaz a monasztikus premontrei apácaélet folytonosságának megmentéséért. A császárvárosba küldött nővérek, akik később (1575) Zoltán Márta perjelnő kormányzása alatt élnek, bizonyára Katalin apátnő szándékainak engedelmeskedtek. 1577-ben Somogyi Katalin (Katharina von Schamatin) kerül a Himmelpforten élére. Ugyanekkor császári bizottság vizsgálja meg a kolostor életét. Jelentéséből kitűnik, hogy öt magyar és egy német nővér él itt ebben az időben: Somogyi Katalin perjelnő, továbbá Zoltán Márta, Somogyi Orsolya, Kanizsay Erzsébet, Vásárhelyi Katalin (Marta Soltain, Ursula von Schamatin, Elisabeth von Kanisza, Katharina von Vásárhely) és Elizabeth von Brück an der Leitha. A jelentésből tudjuk, hogy Somogyi Katalint 1576-ban Bertalan napján választot294