A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Bálint Sándor: A somlóvásárhelyi premontrei apácák. (A szegedi Szentlélek- és a bécsi Porta Coeli-kolostor között)

ták meg. Öt nővérrel jött Magyarországról, akikből kettő azóta meghak. A jelentés elmondja, hogy valamennyi nővér katolikus (azaz nem eretnekgyanús), szegény, idős. Szorgoskodnak az isteni szolgálatban, szövéssel, varrással és más kézimunkával foglalkoznak. A rendi habitust kolostoron belül és kívül mindig viselik. A perjelnő tudta nélkül a nővérek általában nem járnak ki. Elutaznak Magyarországra, ahol még két haldokló kolostor, a mórichidai Szent Jakab és az apácavásárhelyi Szent Lambert tengődik. Innen a bécsiek támogatásul még némi jövedelmet élveznek. Ezt megfelelő oklevelek is biztosítják. A nővérek részben gyöngék és így a kóruson már nem tudnak énekelni, de naponta elimádkozzák a primât, tertiát, sextát, részt vesznek egy énekes misén. Ha más papok is akadnak, három mise van a templomban. A nővérek a nagy ünnepeken gyónnak és áldoznak. Gyóntatójuk egy magyar nyelvben otthonos jezsuita. A perjelnőnek nincs rokona a kolostorban, csak egy szegény cselédleány, aki a templomban énekel. Kolostori tisztségek nincsenek. Egyik, vagy másik nővér látja el a pincét és sekrestyét. Amit a nővérek kézimunkájukkal megkeresnek, az övék, de ebből kell ruházkodniuk. A professziót ősi szokás szerint letették. A magyar püspökök „szentelték föl" őket, az ittenieket a pápai legátus. Játék, szórakozás itt nincs, a nővérek különben is idősek. Látogatókat nem fogadnak, csak ünnepnapokon a polgárság köréből. A jövedelmek felsorolásánál „némi magyarországi gabona" is szerepel.

27 A Himmelpforten utolsó elöljárója Palásthy Katalin, aki szintén kénytelen hazáját elhagyni és Bécsbe jönni. Katalin abbatissa arra kéri (1583. december 10.) a bécsi püspököt,

28 tegye lehetővé, hogy tisztázza magát Erzsébet német nővér és egy gonosz öregasszony vádja alól, mintha ő a kincseket (Pretiosen) magyar hazájába vitte volna. A legtöbb kehely, ötvösmunka, miseruha kétségtelenül a magyar kolostorokból jutott ide. Ezek már több mint harminc éve (1551) kerültek Bécsbe. Ő maga nem gondolt arra, hogy visszaküldje. Akkor 22 éves volt. Most öregségére ilyen csúfságot kell megérnie. A bécsi konventben már semmi békesség nincs, mert Erzsébet nővér szeretett volna főnöknő lenni, és sürgette, hogy Katalin térjen vissza Magyarországra. Elmondja még Katalin, hogy a maga tisztségére sohasem törekedett és mindig jól gazdálkodott. Miután nagybeteg, azért esedezik, hogy mást válasszanak helyette. Közben Bécsben pestisjárvány dúl, amelynek a Himmelpforten három magyar tagja is áldozatul esik. Halálukkal Palásthy Katalin egyedül marad. Egy másik jelentésben azt mondja, hogy mégis szeretne Vásárhelyre visszatérni, abba a monostorba, ahol ünnepélyes fogadalmat tett. Magával szeretné vinni azokat az értékeket is, amelyeket hazájából Bécsbe felhozott. Erre azonban sohasem került sor. Katalint 1586 augusztusában néhány somlóvásárhelyi ember kereste fel Bécsben, hogy beszéljenek egymással. Katalinnak és egy idős magyar premontrei apácának Ernő főherceg császári helytartó megengedi a Vásárhelyre való hazatérést. A drágaságok kiadását azonban öregségük és a zavaros magyarországi közbiztonság miatt nem javasolja. Az okleveleket természetesen megkaphatja. A bécsi püspök Katalint és társát útiköltséggel látta el. Közben a Himmelpforten az ágostonrendi kanoniszszák Szent Jakab kolostorával egyesül (1586. április 19.). Előtte még Palásthy Katalin néhány átküldött augusztinus apácával zsolozsmázva megünnepelte a húsvétot. Az átadásnál készült leltár a jövevény ágostonrendi nővérek gondviselésére bízott többek között 2 ezüstpoharat, 1 régi ezüstpoharat, 2 nagy ezüst konventpecsétet, 1 magas, háromlábú fényes poharat (Scheinbecher), 2 ezüst monstranciát, 1 ezüst keresztereklyét, 1 ezüst tömjénezőt, 1 aranyozott ezüst edényt, 2 ezüst felajánlási kancsót, 6 ezüst kelyhet paténával, 2 másik kelyhet paténával, 2 új ezüst kancsót, 1 kis ezüst keresztet, 6 értékes olvasót.

29 Lehetséges, hogy azt a középkori, koragótikus Máriaszobrot is a magyar premontrei apácák mentették át hazánkból, talán éppen Szegedről Bécsbe, amely a jozefinista szekularizáció óta a Szent István-székesegyházban Hausmutter néven

30 áll a hívek előtt különös tiszteletben, de kultusza még a Himmelpforten jámborságában, illetőleg a premontrei szakrális hagyományban gyökerezik. Palásthy Katalin visszatért tehát arra a Magyarországra, ahonnan Zák Alfonz szavai szerint a Himmelpforten ismételten annyi védelmet, jóakaratot és támogatást kapott. Katalin abbatissa 1590 végén, vagy 1591 elején halt meg. Utódaként Vásárhelyi Katalin került Somlóvásárhely élére, ahol még néhány Magyarországon élő apácával pár évig megtartja a közösségi regulát. A török 1594-ben elfoglalván Győrt, Katalin apátnő serege a klarisszák pozsonyi klastromában kopogtat menedékért. Itt is végrendelkezik (1594. november 14.) a vásárhelyi monostor birtokairól. Szeged premontrei lányainak vásárhelyi szerzetes utódai itt pihennek és halnak meg tehát Pozsonyban, a klarisszák vendégségében. A Szegeden kezdeményezett és Somlóvásárhelytől is olyan állhatatosan védelmezett magyar premontrei apáca obszervanciának, egyben a középkor magyar monasztikus világának igazában most szakad vége. Katalin apátnő halálával (1600) királyi adományként a klarisszák öröklik a somlóvásárhelyi monostort, a birtokokat és ami szemünkben a legdrágább, kódexeiket, könyveiket is.

31 A magyar premontrei újjászületésnek a mohácsi vész és a hitújítás miatt nem lehetett a szegedi, illetőleg somlóvásárhelyi kezdeményezésnél nagyobb eredménye. Fejtegetéseink nyomán mégsem lehet vitás, hogy a szegedi, majd vásárhelyi monostornak virágzó helyi hagyománykincse, jellegzetes arculata, eleven és művelt szelleme volt. Fegyverneky Ferenc nyilván már franciaországi útja előtt a premontrei reform egyik legfőbb magyar reménységét és biztosítékát láthatta benne. Az is világos, hogy a monostor irodalmi munkássága is már a rendi újjászületést tükrözi, amelyre Szegeden erőt gyűjtöttek, fölkészültek. Alig kétséges, hogy a beginamozgalom, majd pedig később a devotio moderna már 295