A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: Adatok a Nyugat-Dunántúl középkori népi építészetéhez

1. Kustánszeg, Lisztessarok. Szondázott terület. 1. Kustánszeg, Lisztessarok. Sondiertes Gebiet. 1. Kustánszeg, Lisztessarok. Terrain sondé. 1. Куштансег, Лисешшарок. Место раскопок. így 1—1,5 ásónyom után megállapítható volt, hogy a megásott helyen a humusz alatt kultúrréteg következik vagy sem. Az ásatási munkások egymástól 2 m-re felállva 2 m-ként egy kis gödröt ástak. A legkisebb Árpád-kori lakóházaink is kb. 2,5x2,5 m-esek, így nagyon kicsi volt a valószínűsége, hogy a 2 m-es négyzetháló szondázó lyukai elkerülhették a földbe 2. Kustánszeg, Rácok parraga. Szondázott terület. 2. Kustánszeg, Rácok parraga. Sondiertes Gebiet. 2. Kustánszeg, Rácok parraga. Terrain sondé. 2. Куштансег, сербское поселение. Место раскопок. 196 mélyített gödörlakásokat. Ahol a humusz alatt kultúrréteg következett, szelvényt nyitottunk. Ugyanígy szondáztuk át a Rácok parraga dűlőt is: mintegy 80X130 m-es területet (1. és 2. kép). Házat azonban egyet sem találtunk, csak 5 középkori gödröt tárhattunk fel szelvényeinkkel, melyek valószínűleg agyagkitermelő gödrök voltak eredetileg és később szemétgödörként lettek betöltve. A Lisztessarok dűlőben XIII—

XIV. századi (14. kép 1—12.) a Rácok parraga dűlő gödreiben XII—

XIII. századi leletanyagot találtunk. Világos és sötétszürke, barna és vörösesbarna, kézikorongon készített edények töredékei. Feltűnően nagyszámú a díszítetlen, de több darabon látható csiga- vagy hullámvonal díszítés (14. kép 13—22.). Terepbejárásunk során a felszínen találtunk korábbi és későbbi kerámiatöredékeket is. A lelőhelyek kiterjedése és a szondázott terület nagysága alapján elképzelhetetlen, hogy még az Alföldön tapasztalt 70 m-nél is nagyobb lett volna az egyes házak közti különbség és csak ezért nem akadtunk rájuk. Ennek ellentmondanak a szemétgödrök is, melyek egykori ház közelségét feltételezik. (Figyelembe kell vennünk, hogy ha lakóház nem is, kisebb szemétgödör könnyen elférhet a 2x2 m-es négyzetben.) A megtalált gödrök alapján 30—45 m-nél nem lehetett nagyobb a házak közti távolság. Hosszú ideje szántott területen ástunk, így az alapozás nélkül épített boronaházaknak nem maradt nyoma a lelőhelyen. Még művelés alá nem vont területen is nehéz felismerni a boronaházat. 1969-ben, a két évvel korábban a zalaegerszegi Falumúzeumba szállított felsőszenterzsébeti boronaház helyén a pontos alaprajz tisztázására, ellenőrző ásatást végeztünk. A ház helyének és alaprajzának ismeretében is nehéz volt az azonosítás, a falakra csak csekély mélységben (10— 12 cm) megfigyelhető, a kiemeléskor a talpfákról leszakadt kéregmaradványok utaltak. Természetesen a kemence és a földes padló még jól felismerhetők voltak. Valószínűleg így magyarázható meg Valter I. csatári ásatásának eredménye is. Az 1962—63-as ásatás során egy kovácsműhely gödrén kívül csak tűzhelyeket talált, falakat nem. A vastagon átégett agyagtapasztás megmaradt, a korhadékony fa nem. A kustánszegi ásatás tehát közvetett bizonyítékot szolgáltatott a boronaházak meglétére a XI. századi falusias jellegű településeinken. Boronaház maradványainak feltárására, csak művelés alá nem vont területen lehet reményünk. A következőkben egy a boronaháztól eltérő faszerkezetű építményt ismertetünk. 1957. október 21. és november 8-a között Sági K. végzett leletmentést Balatonszentgyörgyön, az I. sz. téglagyár agyagbányája mentén. Az ásatás célja a közeli Csillagvár korának meghatározása volt. Most csak az agyagbánya szélén nyitott szelvényben feltárt középkori épületmaradványok egyik érdekességével foglalkozunk.

16 A lelőhely a mai Balatonszentgyörgy falutól D-re és Battyán majortól K-re, mintegy 800 m-re terül el. Itt állt a középkorban Battyán falu, melyet 1261-ben említenek először írásos forrásaink. Az 1550-es adóösszeírásban szerepel utoljára.

17 Valószínűleg 1600 körül, Kanizsa ostromával kapcsolatosan pusztult el véglegesen. Ekkor költözik egyik tulajdonosa, Bottyán János Esztergomba.

18 Az egykori falu a felszíni nyomok alapján K—Ny irányú, kb. 700—750x300—350 m kiterjedésű volt. A leletmentés a lelőhely É—D-i középvonalában, annak É-i szélén folyt. Mint az ásatási rajzon is látható, (3. kép) az ásatás során árkokat nyitottak, melyeket helyenként kiszélesítettek, de a teljes területet nem tárhatták fel. Az amúgy is többrétegű településen a művelés által okozott bolygatás miatt a legfelső szintben olyan házalap rajzolódott ki, amely nem felelhet meg az egykori valóságnak. Az eredeti padlószintet csak egy helyen sikerült megtalálni, a többit szántás során pusztították el. A tájékozódást megnehezíti, hogy csak a feltárt terület É-i szélén jegyezték fel a cölöplyukak mélységét. Ezek olyan eltérést mutatnak, hogy jogos a feltételezés, az 59 cölöp nem tartozhatott egy épülethez (egymás mellett találtak 61 és 107, illetve 111 és 65 cm mélyre ásott cölöplyukat). Véleményünk szerint a legfelső szint legalább 2—3 épület cölöplyukait foglalja magába, amelyek egy része túlnyúlhatott a feltárt terület határán is. Ezért a ház vagy házak formájával nem foglalkozhatunk. Az ásatás azonban érdekes adatokat szolgáltatott az ide épí-