A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: Adatok a Nyugat-Dunántúl középkori népi építészetéhez

tett házak felépítésének módjáról. Több cölöplyuk felett és a falak vonalában sikerült az ásatónak gerendanyomokat megfigyelni. Elsősorban a feltárt terület É-i sarkában álló cölöplyuk környékén és a hozzá csatlakozó ÉNy—DK irányú fal vonalában találtak gerendanyomokat. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy az ide épített házak talpasházak voltak. A terület É-i sarkáról a következőket írja az ásatási napló : „... a függőlegesen álló gerendába két oldalt egy-egy 20X20 cm méretű négyszögletes gerenda volt csapolva. Ezekre elhelyezett rövidebb gerendák fogták össze ezt a szerkezetet."

19 Az ásató megfigyelése szerint tehát a rövidebb gerendák határozottan a hosszabb gerendák felett jelentkeztek. Annyi bizonyos, hogy a falak alatt gerendapárokat találtak. Az ezek összefogására ráhelyezett rövidebb gerendák azonban inkább az említett falra merőleges másik fal gerendáinak nyomai lehetnek, melyek azért tűnnek rövid gerendadaraboknak, mert a feltehetően későbbi kemencével elvágták őket (ld. 3. kép). A két gerendapár egymásba csapolását természetesen nem lehetett már megfigyelni. A talpasházak legáltalánosabb típusa a következő: „Az elegyengetett házhelyen a négy főfal számára négy talpfát raknak le. A talpfák végeit egymásba eresztik. Ez a keret. A keret négy sarkába függőleges ágasfákat állítanak, ezekre teszik a talpfákkal párhuzamosan a négy koszorúfát, mely majd a födelet fogja tartani. A talpfákba eresztik bele az ajtófélfákat. Aztán a talpfákba és a koszorúfákba arasznyi távolságra lyukakat fúrnak, a lyukakba karókat illesztenek és a hézagokat vesszővel vagy szijáccsal fonják be. A kész fonatot sárral kívül-belül megtapasztják. A fal vastagsága 50—80 cm."

20 Ilyen talpas sövényház még ma is áll Balatonszentgyörgyön és Vörsön. A vörsi 163 sz. házat (Virág Jánosé volt) 1950-ben Csalog J. mérte fel. A ház a fent leírt módon készült (részlet a felmérési rajzból a 3. képen). Felületes szemlélőnek is azonnal feltűnik, hogy a középkori Battyán falu helyén feltárt ház(ak) építésmódja különbözik ettől. A fal nem egy, hanem két gerendára került. Ennek, akárcsak a következő különbségnek a ház(ak) stabilitásának fokozása lehetett a rendeltetése. Az oldalfalak találkozásában levő cölöpök nem a gerendákban végződtek, hanem mélyen a földbe voltak ásva (az É-i saroknál, ahol a gerendanyomok találkozása megfigyelhető a cölöplyuk mélysége 109 cm). A talpgerendák csapolása révén a függőleges cölöpök által viselt szerkezet súlyának jelentős része nem a cölöpöket nyomta a földbe, hanem a nyomás átment a vízszintes gerendákra, tehát nagyobb felületen oszlott el. A terület kevésbé lejtős, így nem gondolhatunk arra, hogy ez egy egyedi eset, ahol az erózió elleni védekezésül ásták a földbe a cölöpöket. Ugyanígy nem tartjuk valószínűnek, hogy Sopronban megfigyelt építésmódhoz hasonlóan a cölöpök nem nyúltak a föld fölé, és a talpgerendát csak rájuk helyezték.

20

a Ennek ellenemond, hogy a talpgerendák párosak és nem szorosan helyezték egymás mellé őket. Úgy véljük, itt a cölöpszerkezetű és a fatalpú ház olyan kombinációjával találkoztunk, mely a dombos Nyugat-Dunántúlon eléggé elterjedt lehetett. Az építésmód kialakulását a XVI. századnál korábbinak tartjuk, amelyet a gyakorlatiasabb és olcsóbb szerkezetek talán csak az újkorban szorítottak ki. Még egy különbség állapítható meg. Az ásatás során feltárt falak maradványai sár, illetve vályogfalakra utaltak, sövény vagy vesszőfonat lenyomatát azonban nem találtak. Valószínűnek tartjuk, hogy a környéken, Baranyában, Somogyban és Zalában még a század elején is divatos „koróköz" építéssel készíthették a falakat. E szerint a koszorúfák és a talpfák közé egymástól 20 cm távolságra itt is karókat feszítettek, de a hézagokat nem vesszővel vagy szijáccsal fonták be, hanem sárgombóccal töltötték ki.

21 II. PUTRILAKASOK Az előzőekben arról szóltunk, hogy Nyugat-Dunántúlon a magyar középkor legkorábbi szakaszától számolnunk kell a föld felszínére épített faházakkal. A következőkben ismertetendő adatok bizonyítják, hogy ha elterjedt is lehetett a faház, ez nem kizárólagos építésmódja volt az itt megtele3. Balatonszentgyörgy, I. sz. téglagyár. A középkori település legfelső szintje. (A talpfák szerkezetének rekonstrukciója és részlet a vörsi talpasház felmérési rajzából.) 3. Balatonszentgyörgy, Ziegelei Nr. I. Die oberste Schicht der mittelalterlichen Siedlung. (Rekonstruktion der Struktur der Sohlenbalken und Teilansicht der Aufnahmezeichung über das Ständerhaus von Vörs). 3. Balatonszentgyörgy, briqueterie I. Surface suprême de l'agglomération médiévale (La disposition des traverses est reconstruite d'après le dessin de métrage de la maison sur armature de bois de Vörs). 3. Балатонсентдьёрдь. Кирпичный завод № 1. Высший уровень средневекового поселения. (Реконструция дома на сваях на основании вёршского обмера и съемки). pedetteknek. Készítettek földbe mélyített putrilakásokat is, amelyek nemcsak az Árpád-korban, hanem a késő középkorban is szolgálhattak lakásul. A répcevisi lakóház szerkezete azonos lehetett az Alföldön feltárt Árpád-kori lakóházakéval,

22 csak a fal mellett húzódó agyagpadkában tér el azoktól. Putrilakást figyelt meg Szentmihályi Imre is Zalaegerszegen a Széchenyi téren az új filmszínház építésekor.

23 Balatonszentgyörgyön, a Kenderföldi rétek dűlőben feltárt ház fejlettebb típust képvisel. 1969 október-novemberében csatornázási munkák során átvágták a Balatonszentgyörgy falutól Ny-ra emelkedő lapos dombot, az ún. Kenderföldi réteket. A csatorna vonalában végzett leletmentés során kora római, középkori települési objektumokat és bronzkori, illetve késő római sírokat tártak fel. A 9. sz. településobjektum késő Árpád-kori lakóháznak bizonyult. 50 cm mélységben, a barna talajtól jól elváló fekete, enyhén téglalap alakú, lekerekített sarkú folt rajzolódott ki (mérete: 3,00X3,50 m). 6 vastag cölöplyuk övezte a gödröt (4. kép). Három a folt D-i oldalának két végén és közepén, egy-egy a Ny-i és K-i oldal É-i harmadánál, egy pedig az É-i oldal közepén. A gödör oldala szinte függőlegesen mélyült 80 cm-ig. Itt erősen kitaposott járószint jelezte a gödör alját. A padló nem volt tapasztva, de a hosszú használat során keménnyé tömörödött a földje, a töltelékföld jól elvált tőle. A gödrön belül cölöp vagy karólyuk nem volt, 197