A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása
49. A román hajó szerkesztőhálója. 49. Konstruktionsnetz des romanischen Schiffes. 49. Nervures de la composition de la nef romaine. 49. Неф в романском стуле. 176 Az alábbiakban — a régészeti beszámoló kiegészítésére — építési periódusonként megkíséreltük a templomrom ilyen jellegű elemzését. ROMÁN ÉPÍTÉSI PERIÓDUSOK a) A templom hajója Siske, a XIII. század elején még Papsoka falu először 1211-ben említett templomának csak hajója maradt meg, szentélyét a későbbi építkezések és a gótikus szentélyben történt temetkezések nyomtalanul elpusztították. Az első említés évszámából joggal következtethetünk arra, hogy még a XII. században építette a tihanyi apátság, amely az 1267-ből származó pápai bulla szerint a templom kegyura volt. Ennek az egyhajós, ismeretlen szentélyű kis templomnak külső megjelenéséről semmit sem tudunk azon kívül, hogy bejárata a déli oldalon volt. Átlagosan 75 cm vastag északi és déli, 85 cm vastag nyugati fala 30 cm körüli lábmérettel számolva 2,5 illetve 3 láb széles. A 3 láb széles falvastagságot egységül véve, a hajóban 7 : 12 belső arányt kapunk, amely a Balatonvidék hasonló kis templomai között elég ritka. Ezt az arányt tovább finomíthatjuk a középkor kitűzési szerkesz tésmódjainak ismeretében történő vizsgálattal. 122 Ezek közül a hajó alaprajzának belsejébe 60°-os háló szerkeszthető, amely annak keleti végét — a románkori diadalívének helyét — nem a fennmaradt gótikus diadalív vonalában határozza meg, hanem attól kelet felé, kb. 40 cm-rel, oda, ahol az alapozásként felhasznált római falak felett megmaradt csekély középkori falban határozott váltás észlelhető. A 60°-os szerkesztőháló a déli kapu tengelyét is kitűzi, a megtalált küszöbkő felezőpontjában. A kapu eszerint a hajó nyugatról számított első harmadában helyezkedett el. (49. kép) A román és gótikus diadalív eltérő helye átépítésről tanúskodik. A diadalív helyének ilyen megváltoztatása elég ritka a középkorban. Az átépítés tényéből, az eredeti hajó 40 cm-es rövidítéséből arra is következtethetünk, hogy a gótikus átépítést talán a román szentély rossz szerkezeti állapota tette szükségessé. A templom alaprajzára tekintve feltűnő, hogy hoszszanti falai nem párhuzamosak, azok az egykori diadalív irányába összetartok. A 9,5 m hosszú hajó keleti vége 30 cm-rel, tehát egy lábbal keskenyebb nyugati, 5,68 nies szélességénél. Románkori építészetünkben nem ritka ez a jelenség, XII— XIII. századi nagy templomok esetében (Vértesszentkereszt, Pannonhalma, Ják, Lébény) éppúgy megtalálható, 123 mint a Balaton-vidék kis templomai között (Örvényes, Sáska), 124 s távolabb a Nógrád megyei Egyházasdengeleg, 125 Homokterenye, 126 vagy akár az erdélyi Marosszentanna és Vista templomai 127 esetében. Ez a belső tér perspektivikus hatásának módosítására törekvő építésmód az eddigi kutatás szerint az Árpád-kori Magyarország területén a XII— XIII. században használatos. A 60°-os kitűzési rendszer eddigi ismereteink szerint azonban inkább a késő román építészetre jellemző.
