A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

A tihanyi apátság a Balaton északi partján eredetileg nem rendelkezett birtokkal. A Révfülöptől Aráesig terjedő 10—15 faluban 1211-ben már említett birtokait a XII. században magánadományozóktól, főleg az Atyusznemzetségtől kapta.

128 Az ugyanezen a területen található 8 középkori templomrom egységesen XIII. századi jellegzetességeket mutat, bár közülük egyet sem említ az 121 l-es összeírás. A Papsoka-siskei Szent Mihály templom 1211-ben már állott. Alaprajzának ismertetett jellegzetességei alapján hajójának építése legfeljebb a XII. század végére, vagy a XIII. század elejére helyezhető. A román stílusú első templom az Árpád-kori Magyarország területén általánosságban elterjedt falusi kistemplomok közé sorolható.

129 Ez az egyhajós, íves, vagy egyenes szentélyzáródással épített templom XII—

XIII. századi építészetünk mindenütt megtalálható típusa. Egyszerű, nyeregtetővel fedett, kettős, hajóból és szentélyből álló tömegén a rendszerint déli oldalon levő kaput, ugyanezen az oldalon két, három vagy négy ablakot és a szentély déli és keleti falán levő egy-egy ablakot találunk. Legtöbbjét torony nélkül építették, mint a siskeit is. b) A nyugati karzat Művészettörténeti irodalmunk általánosan elfogadott véleménye szerint a XII. század második felétől épültek román stílusú templomaink nyugati karzatai.

130 A siskei templomban feltárt karzat a hajó nyugati végébe később épült ; ennek bizonyítékai a középpillér mögötti falpillér és a karzatlépcső tömbje, amelyeket eltérő kő- és habarcsanyaggal építettek a templom falaihoz. Formai alakítását nem ismerjük, analóg példák alapján azonban feltételezzük, hogy hajó felőli oldalán a középpillérre támaszkodó két félköríven nyugodott. Feljárata az északi ív alatt, falazott kőlépcsővel indult a talán boltozott lefedésre. Építési idejét a feltárt romból nem határozhatjuk meg, az ásatásból azonban több olyan későromán jellegű kőfaragvány került elő, amely feltehetően a karzattal függ össze és valamennyi készítési idejét a XIII. század harmadik negyedére helyezi. Az említett kőfaragványok között egy olyan íves, homorú vájattal faragott, 38 cm belső ívhosszúságú és 50 cm sugarú, román jellegű mészkőfaragványt találunk, amely kb. egy méter széles nyílás, talán az elfalazva megtalált déli kapu áthidalására szolgált. (12. jelű.) Két további töredék kb. 12 cm magas románkori párkány darabja (20. és 22. jelű). Hasonló korúnak minősíthetjük a 37. és 38. jelű, 15 cm átmérőjű két oszlopdob töredéket. Az utóbbiak ikerablak jellegű nyíláshoz tartoztak éppúgy, mint a 40. jelű, 32 X 43 cm méretű, 12 cm vastag pillérfedkő (abakusz). Az utóbbi kövek a rom mai ismeretében nem helyezhetők el sehova, hacsak nem feltételezzük a karzat íveinek emeleti ismétlődéseit vagy románkori torony létét. Egy középpillérre felépített nyugati karzatot többet is ismerünk, bár ez a megoldás mai ismereteink szerint elég ritka románkori építészetünkben. A már említett őriszentpéteri és meszleni analógiák mellé a zalavári temetőkápolnát,

131 a nagybörzsönyi Szent István templomot

132 és a Debrecen határában levő középkori Balmaz ásatásból ismert templomát

133 sorolhatjuk még. Hasonló, középpilléren nyugvó, a két ív közepét azonban önálló oszloppal alátámasztott karzatot találunk Hontvarsány (Varsany, Szlovákia) ma evangélikus templomában.

134 A felsorolt példák földrajzi szétszórtságából talán nem túlzás feltételeznünk, hogy a középpilléres karzat XII— XIII. századi építészetünkben nem volt olyan ritka, mint ahogy azt a ma ismert csekély számú emlék nyomán véljük. GÓTIKUS ÉPÍTÉSZETI PERIÓDUSOK a) A nyugati hajó-toldás A régészeti feltárás megfigyelései alapján a templom első gótikus bővítése a hajó nyugati toldása. Ez a hajóval azonos szélességű, 3,70 X 5,40 m belméretű, szabálytalan alaprajzú előtér a román templom nyugati falába vágott két csúcsíves szabad nyílással csatlakozik az eredeti hajóhoz. A két nyílás közötti fal elé később —• nyilván szerkezeti okokból — belső támpillért építettek. Az előtér külső bejárata nyugati falában volt, a falsík elé 30 cm-rel kiülő, rézsüs kapuval. A térbővítést a helyigény növekedése tette szükségessé. Szokásos formája azonban a román templom nyugati falának lebontásával egységes tér alkotása lett volna, ahogy ezt számtalan középkori templom esetében láthatjuk. A siskei templomban alkalmazott szokatlan megoldást azért választották, mert meg akarták tartani a korábbi karzatot. A nyugati toldás korát a hajóhoz vezető két szabad ív faragott kőkeretének és alapfalaiban megmaradt kapujának vizsgálata adja meg, mert szabálytalan alaprajzára semmiféle arányháló nem szerkeszthető. A két szabad nyílás egyszerű, elszedett kőkerete a gótika idején általános megoldás. Az élszedés alsó végződésének hullámvonalban faragott visszavágását azonban a késő román formákból kialakuló korai gótika alkalmazza először és a XV. század második felének késő gótikus kőfaragása használja újból, de más arányban. A füredi nyílások széles terpesztése, nyomott csúcsíve azok korai volta mellett szól. Korai megoldás a rézsűjével a homlokzati síkra kiforduló nyugati kapu is, amelynek közel 50 cm-es rézsűjébe egyszerűen tagozott béllet képzelhető. A fentiek a régészeti megfigyeléssel egybevágóan a bővítés idejét a XIV. század elejére helyezik. A nyugati bővítéssel megváltozott a templom tömege. Elpusztult felépítményét nem ismerjük, nem tudjuk, vajon a hajóval azonos magasságban fedte-e nyeregtető, vagy alacsonyabb volt annál és a hajó tetőgerincével párhuzamos nyeregtetővel, vagy arra merőleges félnyeregtetővel fedték-e. b) A szentély A XV. század második felében lényegesen bővítik és átépítik a templomot. A románkori hajó vizsgálatánál láttuk, hogy a régi szentéllyel együtt annak diadalívét is lebontották. Az új szentélyt a hajóval azonos széles177